Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

5-6. szám - B. Muskó Ilona: A Corophium curvispinum G. O. Sars (Crustacea: Amphipoda) életciklusa balatoni hínárosban

-302 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1992. 72. ÉVF. 5—6. SZAM 1. táblázat C. curvispinum hossza és más adatok a különböző gyííjtési időpontokban 15 Petés időpontok Az állatok átlaghossza (mm) Petés lőstényel átlaghossza (mm) nős0 Átlagos tények 2-i Petés nősté%-os őstények nyenHiánya A hossza kénti az OH8ZU -» (mm) ]>etenősté90 szám nyekhez viszonyítva 1980 05. 21 1,8 4,8 3,7—0,0 5,4 16,2 05. 20 2,2 4,5 3,4—5,3 9,4 12,5 00. 04 2,0 4,7 3,8—5,7 11,2 6,8 00. 18 2,8 3,9 3,0—4,3 4,1 11,0 07. 02 2,7 3,9 3,2—4,5 3,9 37,5 07. 14 2,4 3,7 2,7—5,0 3,6 34,6 07. 31 2,2 4,0 3,1—5,0 7,1 30,6 08.13 2,4 3,3 2,5—4,3 3,9 36,1 08.27 2,4 3,5 4,1—3,9 2,0 20,4 09. 10 2,1 3,2 2,5—4,2 3,4 26,7 09. 24 2,1 3,5 2,8—4,2 2,9 36,4 10. 08 2,1 3,0 2,8—4,2 2,7 10,2 10. 22 2,4 4,1 3,9—4,3 1,5 1,9 11.05 2,4 — — — — 11.20 2,8 — — — — 12.04 2,8 — — — — 12.17 3,2 — — — — 1987 07.01 2,4 3,0 2,6—5,0 4,5 13,5 07. 14 1,5 3,5 2,6—4,3 3,8 27,9 07. 30 2,2 3,0 3,1—4,4 3,2 11,4 08.11 2,4 3,7 3,1—4,1 4,5 42,4 08.25 2,2 3,6 3,1—5,1 3,6 45,9 Petés nostenyek az osszegyedszúm %-ban Noiteny-him arany Juvenilis allatok (=: 2mm) % aránya N. i_»_ 50 M J J A 1986 N M J J A 1987 Hónapok Augusztus közepén a legkisebb petés nőstények mérete 2,5 mm, ezek az 1986. évi tavasszal kikelt nemzedék ivarérett példányai. Augusztus végére a petés nőstények legkisebb mérete eléri a 3 mm-t. Szeptemberben a legkisebb petés nőstények mérete ismét kicsi (2,5 mm), mivel a koranyári generáció ivaréretté válik. Október végén ismét nagyobbak a petés nőstények, %-os arányuk 0,5-re csökken le (3. ábra). Ennek megfelelően az újszülöttek és a juvenilis állatok aránya is kicsi ekkor, később tovább csökken (3. ábra). Novemberben és decemberben nem szaporodnak az állatok, átlaghosszuk és a kifejlett állatok aránya megnő a populációban. 1987-ben sem májusban, sem júniusban nem találtunk hínárt, valószínűleg a hideg tavasz miatt. Először július elején vettünk mintát, amikor a populáció összetétele hasonló volt az 1986. évi június eleji mintához (2. ábra). Az augusztus végi populáció összetétel hasonlított az előző évi július végihez. Egy évben két generációt lehet követni. Az első generáció május—júniusban kel ki és augusztusban éri el az ivarérettséget. A második generáció augusztus—szeptemberben kel ki és a következő évben éri el az ivarérettséget. A nőstényenkénti átlagos peteszám (fekunditás) május—júniusban a legnagyobb, amikor a petés nőstények is a legnagyobbak (1. táblázat). Ekkor a petés nőstények %-os aránya az összegyedszámhoz viszonyítva meglehetősen alacsony (3. ábra). Petés nőstények a legnagyobb százalékban július3. ábra. Petés nőstények aránya az összes egyedszám %ában, a nemek aránya (nőstény : hím), és a juvenilis állatok aránya az összes egyedszám %-ban. Az x-tengelyen a gyűjtések időpontja van megadva (hónapokban) ban fordulnak elő a populációban, amikor az áttelelő nőstények először kezdenek petét hordozni és augusztusban, amikor a tavaszi generáció kezd szaporodni (3. ábra). Augusztusban és szeptemberben a petés nőstények kisebbek, mint máskor, mivel az állatok nyáron valószínűleg gyorsan fejlődnek és rövid idő alatt ivarérettekké válnak. Ugyanakkor a fekunditás alacsony ebben a periódusban. Később, októberben a fekunditás még alacsonyabb, a meglehetősen nagy nőstények (3,9 mm-nél nagyobbak) is kevés petét hordoznak (átlag 1,5) (1. táblázat). Lehetséges, hogy az alacsony vízhőmérséklet befolyásolja a fekunditást ősszel, de más tényezők is közrejátszhatnak. A nőstényenkénti peteszám egyébként igen tág határok között változott és igen kicsi volt majdnem minden évszakban, kisebb, mint Entz (1943) és Muskó (1989) adatai, amelyek a Tihanyi-félsziget környékére vonatkoznak. Ennek többféle magyarázata lehet. Az állatok feldolgozása során is elveszhet pete, de azáltal is, hogy a nőstények in vivo elveszíthetik petéik egy részét, miközben az általuk készített csövekben forgolódnak, amint azt más Corophium fajoknál kimutatták (Segerstrale 1940, Moore 1978, Shillaker 1977). Továbbá, megtermékenyítetlen peték is maradhatnak a költőüregben, miután a kikelt állatok elhagyják azt. Ez utóbbi is eredményezhet alacsonyabb peteszámot. Shillaker (1977) megfigyelte, hogy Corophium bonnellii rákfaj megeszi saját petéjét a költőüregből. Hasonló megtörténhet a C. curvispinum fajnál is. Ezért a nőstényenkénti peteszám és a nőstények hossza közötti összefüggés kiszámításánál az adott hosszúságú nőstény maximális peteszámát vettük figyelembe Makkaveeva (1960) szerint, ekkor a következő regressziós egyenletet kaptuk: N= —11,59 + 5,85 L r = 0,9329