Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

5-6. szám - Somló Lajos: A folyékony települési hulladék kezelése

SOMLC L.: A folyékony települési hulladék kezelése 289 Különösen súlyosan esik a latba a Balaton vízgyűjtőterületéről a tóba jutó foszfortöbblet, hiszen még a foszfortalanító lépcsővel ellátott telepeknél is joggal feltételezhetjük, hogy a folyé­kony települési hulladék oldott — tehát fokozot­tan veszélyes — tápanyagtartalmának mintegy 20%-a a Balatonba kerül. Szegény ország még szegényebb vízminőség­védelme számára nincs más választás, mint az, hogy a vízvédelmi optimum igénye helyett beérje azzal, hogy az adott viszonyok között a lehető legkisebb kár keletkezzék. Az általunk vizsgált ártalmatlanítási eljárás nem felel meg még ennek a kényszerűség szülte elméletnek sem. A tökéletes megoldás: a települések csatornázása (ül. a Balaton esetében a körvezeték és a vízgyűj­tőn kívüli szennyvízelhelyezés) sajnos valóban irreális. Nem sok esély látszik arra sem, hogy a nagyrészt a vegetációs időszakban jelentkező folyékony hulladékmennyiséget a mezőgazdaság fogadja. A helyzet javításának a jelenlegi körülmények között két alternatív lehetősége mutatkozik. Az egyik a közvetlen üdülőterületen fekvő települések minél kiterjedtebb csatornázása és tisztítóberendezések telepítése. Ez ma nyilvánvalóan csak akkor való­sítható meg, ha az idegenforgalomból származó bevétel egy részét erre a célra fordítják. A másik lehetőség a parti üdülősávon kívül eső, de nem túl távoli depóniák létesítése mezőgazdasági terü­leten, amelyek tartalmát a vegetációs időn kívül trágyaként hasznosítsani lehetne. Ennek a változatnak ma jellemző módon nem a műszaki-gazdasági lehetőségek szűkössége, ha­nem a lakosság ellenállása a legfőbb akadálya. A folyékony települési hulladékok szennyvíz­telepen való ártalmatlanításának további erőltetése viszont méginkább ronthatja a többnyire túl­terhelt hazai szennyvíztisztítók hatásosságát, ezzel felszíni vizeink minőségét. Ezt pedig olyan hely­zetben, amelyben a vízigények kielégítésének forrá­sául mindinkább a felszíni vizeket kell számításba vennünk, mindenképpen el kéne kerülnünk. A kézirat beérkezett: 1991. április 16. Közlésre elfogadva: 1992. május 3. Treatment of liqnid communal wastes Somló, L. Abstract: The wide discrepancy between piped water supply and sewerage has caused contrv­wide severe problems in the disposal of liquid communal wastes. Both the establish­ment of large disposal sites and disposal in agriculture are made difficult by social and economic reasons. Present practice seeks the solution along the path of least resis­tance. Treatment of scavenged sewage collected by tank trucks on communal facilities is gaining in popularity. This practice is considered questionable in principle, since the treatment plants in Hungary are generally overloaded, or loaded to their capacity. The results of 24-hour operational tests at a professionally well operated plánt in good condition have revealed that the treatment process is adversely affected by such liquid communal wastes even under these conditions. Deteriorating treatment eddiciencies may have especially dire consequences around Laké Balaton. The construction of local facilities and the establishment of minor disposal sites outside the catchment are considered the potential alternatives. Keywords: Utility gap, liquid communal wastes, treatment capacity "•'Okleveles vegyészmérnök (BME 1971). Tanulmányainak befejezése után (1973) az Országos Közegészségügyi Intézetbe került, ahol vízhigiénós kérdésekkel foglalkozik. Környezetvédelmi szakmérnök. Publikációinak és előadásainak többsége a szennyvíz­tisztítás technológia tárgykörébe tartozik. A vízhigiénós osztály főmunkatársaként számos, a szennyvíztisztítástól távolabb álló témakörben is tevékenykedett (bánya­vizek minősége, ivóvíztisztítás, szabványosítás stb.). SOMLÓ LAŰOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom