Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

5-6. szám - Somló Lajos: A folyékony települési hulladék kezelése

SOMLÖ L.: A folyékony települési hulladék kezelése 287 hogy felületi levegőztetéssel ennyi idő alatt az erősen berothadt, tökéletesen anaerob közeg jellege lényegesen megváltoztatható. Ráadásul több telepen az előkezelő műtárgy levegőztetósót nem úszó, hanem rögzített rotor végzi. így amíg a folyadék szintje nem éri el a lapátokat, levegőbevitel nem lehetséges, a technológiailag figyelembe vehető tartózkodási idő több órával is csökkenhet. Végül még azokon a telepeken is, ahol a folyékony települési hulladók fogadását félüzemi vagy üzemi kísérletek előzték meg, a folyamatos feldolgozást a kezelőszemélyzet (beleértve néhány kivételtől eltekintve a vezetőket is) betanított munkaként végzi; adott időpontokban bekapcsolják vagy leállítják a szivattyúkat függetlenül attól, hogy a telepet milyen egyéb hatások (pl. csapadékvíz) érik. Nem csoda, hogy csaknem minden olyan szennyvíztisztító telepen, ahol bevezették a szippantott szennyvizek kezelését, az ott dolgozók az alkalmankénti rossz működés okát szinte kivétel nélkül az előkezelt hulladók feldolgozásában keresték. Mivel elméleti fenntartásainkat a gyakorlat is igazolni látszott, megkíséreltük 24 órás vizsgálat segítségével nyomon követni a folyékony települési hulladéknak a tisztítási folyamat hatásosságára gyakorolt befolyását. A vizsgálat céljára mind a mintavétel technikai feltételeit, mind a technológia paramétereit tekintve a tervezett kapacitása határán terhelt balatongyörök—vonyarcvashegyi szennyvíztelepet választottuk ki. A berendezés iizemeltetó'jo a DRV, az egyesített műtárgyakból álló telep viszonylag új, jó műszaki állapotú. Vezetésének szakmai színvonala messze meghaladja az átlagosat. Vizsgálatainkat 1987 és 89 között végeztük. Itt két méréssorozat — az 1987-es és az 1989-es eredményeinek átlagát közöljük (az 1988-as mintavételt egy nagyobb esőzés által okozott iszap felúszás zavarta meg). 2. Mintavétel és vizsgálatok A 24 órás vizsgálatsorozat alkalmával kémiai és mikrobiológiai vizsgálatok céljára a telepre érkező nyers szennyvízből 6 óránként vettünk mintákat. Az előkezelt folyékony települési hulladékot tartalmazó műtárgyat teljesen elkevert rendszernek tekintettük, ezért annak összetételét egy ízben, a telepre való rábocsátás kezdetekor határoztuk meg. A tisztított szennyvízből Contiflo rendszerű automata mintavevő felhasználásával 2 óránként átlagmintákat vettünk kémiai vizsgálatok céljára. A bakteriológiai meghatározáshoz a ciklus alatt 8 alkalommal pontmintákat gyűjtöttünk. A mintákat hűtve tároltuk, és a mintavétel befejezésétől számított 12 órán belül feldolgoztuk. A vizsgálatok során az „MSZ 260 Szennyvizek vizsgálata" c. szabvány előírásaihoz alkalmazkodtunk. A vizsgálati ciklus során a következő paraméterek változását követtük nyomon: — kromátos kémiai oxigénigény (KOI*); — ammóniumtartalom; — fajlagos elektromos vezetőképesség; — kloridkoncentráció; — coliformszám; — 37 °C-on tenyésző baktériumok száma. 1. táblázat Folyékony települési hulladék és nyers szennyvíz vizsgálata (12 minta alapján képzett átlageredmény) Nyers szennyvíz Előkezelt FTH KOI mg/L 420 1 510 NH+j mg/L 30 84 faji. vez. kép. /jS/cm 1 015 1 530 Cl" mg/L 74 132 Coliformszám 1/mL 140 000 89 000 Fekália str. 1/mL 4 100 000 4 200 000 Bakt. szám 37 °C-on 1/mL 37 000 9 800 Végeztünk egyéb (helyszíni és laboratóriumi) kiegészítő vizsgálatokat is, de ezek nem voltak minden mintánál azonosak, így értékelésükre itt nem térünk ki. 3. Vizsgálati eredmények Az előkezelt folyékony települési hulladók (FTH) lényegesen töményebb a nyers szennyvíznél (1. táblázat). Az arány kissé meglepőnek tűnik, ha meggondoljuk, hogy augusztusban a Balaton partján vett mintáról van szó. Az üdülési idényben itt a szippantást olyan gyakran kell elvégezni, hogy a kétféle szennyvíz közötti különbséget csak az illegális szikkasztók nagy száma indokolhatja. Ugyancsak a házi tárolókban való rövid tartózkodásra utal a mikrobiológiai paraméterek közötti igen csekély eltérés is. Amikor bekapcsolták az előkezelt folyékony hulladékot a rendszerbe tápláló szivattyút, a levegőztetőbe jutó nyers szennyvíz összetétele inkább a töményebb anyagé felé tolódott. A tápszivattyú ugyanis folyamatosan üzemelt, míg a két irányból — Balatongyörökről és Vonyarcvashegyről — érkező szennyvizet szállító úszókapcsolós egységek az éjszakai vízigénynek megfelelően csak alkalmanként szállítottak szennyvizet. Az egyes komponensek alakulását szemléltető diagramokon az átlagminták (a kémiai paraméterek) esetében az abszcisszán a minta gyűjtésének befejező időpontját tüntettük fel. A mikrobiológiai vizsgálatokat a megjelölt időpontban vett pontmintákból végeztük. A mérési eredmények átlaga a kémiai paramétereknél számtani átlagot, a bakteriológiai értékeknél geometriai átlagot jelent. Az elfolyó tisztított szennyvíz maradék szervesanyagtartalmának változását tünteti fel az 1. ábra. Mérőszámként a kromátos kémiai oxigénigényt (KOI*) használtuk. Világosan kirajzolódik a 10.—14. óra közötti maximum, ugyanúgy, mint a 2. ábrán szemléltetett ammóniumkoncentráció esetében. Amellett, hogy a két maximum megjelenése időben teljesen azonosan történt, az utóbbi komponens görbéje nagyon hasonlít azokra a diagramokra, amelyeket koncentrált vegyszeradagolás visszamérésével végzett tartózkodási idő-vizsgálatoknál vettünk fel, vagyis lökésszerű koncentrációnövekedésre utal.