Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

4. szám - Nekrológ

248 NEKROLÓG Virág Alihály 1947—1992 Elnökségünk 1992-ben fogadta el „Pro Aqua" emléklappal történő kitüntetését, amelyet mér csak jelképesen adhatnak át.. . Makói kubikos tehetséges gyermeke volt, akit a Békéscsabai Vízgazdálkodási Technikum Leningrádba, vagy Krakkóba javasolt főiskolai tanulmányokra. Krakkóba még elment volnu, de Leningrád megtagadása után a megbízhatatlanság bélyege és a Bajai Vízgazdálkodási Felsőfokú Technikum maradt számára. Jtt lett előbb egyik legkedvesebb tanítványom, majd egyik legkiválóbb munkatársam, akiről sohasem gondoltam volna, hogy egyszer nekrológját kell még megírnom. 1970-ben együtt vettünk részt szülővárosa, Makó árvízvédelmében. A védekezés hidrológiai, „tudományos" részlegében nélkülözhetetlen munkatárssá vált kőszerű valószínűség-elméleti ismereteivel és nagy munkabírásával. Munkahelye személyzetisei lehet, hogy ezért sem szívelték, mert árvízvédekezőként katonai behívót küldettek neki. Ezt ugyan az árvízvédelmi katonai összekötő hatálytalaníttatta de, amikor a védekezés végefelé ruhaváltás céljából megjelent Baján, soron kívül fogatták be, s vitték rövidesen lokátoros kiképzésre, Kazahsztánba. Sokat látott arrafelé katonaként is, 8 utána ezt idehaza sem rejtette véka alá. A katonaság után beiratkozhatott a Budapesti Műszaki Egyetem különbözeti szakára, ahol a sikeres alapszigorlat után szintén érték meglepetések. Ámbár tanulmányai jelentek meg, elemi szintű házi feladatokra, üresjáratokat jelentő gyakorlatokon való részvételekre kötelezték. Posztgraduális tanfolyamra később munkahelye akadályozta meg fölvételét hallgató ként. Ehelyett ón hivattam meg a szak-üzemmérnöki tanfolyam tanárául. Még 1962-ben ismertettem meg Prékopa András professzorral a Moran-modellt, de számítási nehézségek miatt el kellett halasztanunk alkalmazását. Virág Mihály 1968-ban, főiskolai hallgatókónt — Bernier ós Roux francia nyelvű tanulmányainak beható értékelése után — nem kevés matematikai tudással ós érzékkel olyan mátrix-aritmetikai megoldást talált, amely az általános megoldás kulcsa is volt, s amellyel az addig csak elméleti értékű modell a gyakorlat eszközóvó válhatott. Ez azután Rózsa Pál professzornak a módosított mátrixok adjungáltjai számítását célzó alapvető tételeinek megalkotásánál is szerepet kapott. E sorok írója is ezt az ötletet használhatta föl átmenetvalószínűségeken alapuló, általánosított tározóméretezósi modelljében, kandidátusi értékezésóhez. A 70-es években Virág Mihály sok munkát fordított az 1970. évi tiszavölgyi árvíz valószínűségi értékelésére. A Bernier és Veron cikke nyomán végzett számítások mellett Onyegyenkó, vagy Fisher-Tippet matematikai jellegű műveit is földolgozta. Minden bizonnyal ő alkalmazta először az évi minimumok valószínűségének becslésére az adekvát Weibull-függvényt, amelyre csak 1984-ben láthattunk példát Kottegodánál. Rövid szegedi tartózkodás után 1973-ban Pécsett, a Vízügyi igazgatóságnál talált haláláig tartó működési területet. Az Eszéky Ott óv fú ott kialakított munkakapcsolata nyomán sikerült igazgatóságuk vízgazdálkodási munkáit magas színvonalú hidrológiai alapokra helyezniük. Elkészítették a Dél-Dunántúl vízfolyásainak részletes műszaki-hidrológiai földolgozását, amely munkát tanácsaival Lászlóffy Woldemár személyesen is segítette. A vízgyűjtő föltárás időigényes munkája mellett elméletileg megalapozott becslési eljárások kidolgozására, hidrológiai és statisztikai jellegadatokat feltüntető térképekre is szükség volt, amelyekkel Virág Mihály és a vele együtt dolgozók többek között a III. Vízgazdálkodási Kerettervet is évekkel annak kidolgozása előtt megalapozták. Virág Mihály a kisvízfolyások rendezéséhez is egyértelmű számítási eljárást dolgozott ki Sorrensen grafoanalitikus módszerének invertálásával. A tározódás vizsgálatára szolgáló Virág-féle grafoanalitikus szerkesztés egymaga is jelentős helyet biztosít számára a magyar hidrológiában. Legutolsó, a Hidrológiai Közlöny 1990. évi (i. számában megjelent, Eszéky Ottóval közös cikkében kifejezte, hogy a kisebb vízfolyások tényleges vízemésztő képességének meghatározásában elsődleges szerepe a helyszíni mérésekből származó tényezőknek van. Munkássága, matematikai ismeretein alapuló elméleti tudása, gyakorlati tevékenysége igazolta: „Legjobb gyakorlat — ha az nehéz is — a jó elmélet." Dr. Zsuffa István Lippai Ferenc 1924 —1992 1992. július 30-án elhunyt folyóiratunk grafikai szerkesztője, szerkesztőségünk egyik legrégebbi munkatársa. Lippai Ferenc 1924. május 29-ón Budapesten született, itt végezte iskoláit. Leghosszabb időn át az Országos Vízügyi Hivatal alkalmazásában működött, egészen nyugdíjazásáig. A Hidrológiai Közlönynek négy évtizeden át előbb műszaki rajzolója, később grafikai szerkesztője volt. Hosszú betegség előzte meg halálát, ő utolsó pillanatig kitartott feladatai mellett. A négy hosszú évtized alatt nemcsak lapunk szakmai cikkeinek rajzi színvonalát emelte munkásságával belföldön ós külföldön elismerten magasra ós tette példaértékűvé. Önkéntelenül is meghatározta a folyóirat külső képét, stílusát ós jellegét. A műszaki ember gyakran rajzaiban fejezi ki mondanivalóját: az ábrák grafikai kivitele magára az írásos szövegre is visszahat. Lippai Ferenc négy évtized alatt négy főszerkesztő munkáját segíthette. Osztozhatott a folyóirat könnyebb és nehezebb napjainak sorsában. Gondos tevékenysége végső soron vízügyi tudományunkat lendítette előre, lapunk negyven évfolyamán keresztül is, azoknak a kiadóknak a munkáján át is, amelyek vízügyi-műszaki könyveit illusztrálta. A legigényesebb feladatokra kérték fel őt, s ő ezeknek mindenkor kiválóan megfelelt. Szerkesztőségünk munkatársai, szerzőink, olvasóink kegyelettel megőrzik emlékét. Dr. Vágás István