Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

4. szám - Dobos Irma: Regényes élettörténet a tudósról: Pávai-Vajna Ferencről

238 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 19D2. 72. ÉVF. 4. SZÁM pozza. Ügy tűnik, hogy ezek hatása alól nem tudott szabadulni, s így minden szónak és mondatnak rendkívüli jelentőséget tulajdonít. Ebből adódik, hogy igen gyakran szó- és mondatfordulatait még a szakember is nehezen tudja feldolgozni. Sok a szenzáció-keresés különösen a fejezet-címekben (A „bolondos földmatató" bolondos szerencséje, „Mesedélután" gázgenézis ügyben, „Megijed tőled a medve is", Szervusz Simi", Szegény „Didergő Király" stb.), sok az idézet és neves hozzáértő, illetve a szakmában kevéssé járatosok megszólaltatása. Ezek a vélemények kevéssé elégítik ki az olvasó igényét, mert hiányoznak azoknak a konkrét eredményeknek a közlései, amelyek egyértelműen cáfolnák a „hálátlan kortársak és utódok helytelen véleményét" Pávai- Vajna Ferencről. A könyvön végigvonul Pávai-Vajna Ferenc állandó elégedetlensége, meg nem alkuvása környezetével szemben. Szerinte őt már tanuló korában, majd professzorai, később pedig főnökei és munkatársai sem értették meg. Ügy tűnik, hogy lázongása főként abból fakadt, hogy kissé túlértékelte munkájának eredményét, amelyről a 340 oldal után az olvasó is meggyőződhet. A 8 fő fejezetet a függelék — azon belül a nemzetségfa és az utószó rövid fejezet — egészíti ki. Mondanivalóját a hajdúszoboszlói szoboravatással (1989) indítja a szerző, ahol átvéve hősének egy életen át tartó méltatlankodását, felháborodását fejezi ki a helybeliek részvétlensége miatt. Ez is az előbbiekben vázoltakat igazolja, függetlenül attól, hogy milyen szakmai és emberi megítélést kapott életében az, akire éppen emlékeztek. Az életút első kiemelkedő alkotásának előzményeit, majd Hajdúszoboszlón a hévíz feltárását igen részletesen ismerteti a szerző. Ha Pávai-Vajna Ferenc hévízfeltáró munkáit akarjuk értékelni, úgy feltétlenül utalnunk kell Zsigmondy Vilmosra., aki mintegy 50 évvel korábban megalapozta a tudományos hévízfeltárást harkányi, margitszigeti, városligeti és a többi hévízkútjával és mint úttörő, eredményes munkájáért a legnagyobb elismerést kapta. Fél évszázad múlva a hévízfeltárás már némileg veszített jelentőségéből, de azért a hajdúszoboszlói kevés szénhidrogént és a melléktermékként termálvizet feltáró fúrást igen jelentős földtani és vízföldtani eredményként regisztrálták a kortársak. A hévízkút valóban nagy jelentőségű volt és ma is az a város (korábban a község) életében, hiszen számos beteg egy új lehetőséget kapott mozgásszervi betegségeinek gyógyítására. Megkérdőjelezhető azonban — többek között — az a bevezető rész, amely már 1923-ra datálja az első helyszíni vizsgálatot hévíznyerés céljából. Tudománytörténeti adatok bizonyítják, hogy az előzetes geofizikai mérések kizárólag a szénhidrogón-kutatást szolgálták, s nem valószínű, hogy ezt megelőzően éppen egy ilyen kis község, mint Hajdúszoboszló gondolt volna hévízfeltárásra, amikor még nagyobb városok is alig rendelkeztek hévízkúttal. Félrevezető lehet sokak részére az eső utáni „szivárványos olajfoltok" (10. old.)magyarázata. Ez az Alföldön általában egyszerű vashidroxid szokott lenni, nem pedig kőolaj, amiért ennek sajnos sem szénhidrogén-, sem hévízkutatás szempontjából nincs jelentősége. A hajdúszoboszlóihoz hasonló eredménnyel végződött a karcagi kutatás is, bár némi gázmennyiség itt is jelentkezett, de nem annyi, amennyit a tervezés remélt. A Rudas fürdői három kismélységű kút eredeti célját a fürdő fűtését — ugyancsak nem érte el, és ezért a gyógyvizet főként ivókúrára használják. Önálló tervezésű munkái közé kell még sorolni a II. sz. hajdúszoboszlói szénhidrogénkutató, a debreceni I. és II. sz. hévízfeltáró kutat, a pesterzsébeti jódos, a lillafüredi és a székesfehérvári csekély eredménnyel zárult kutat, valamint az üllői meddő fúrást. Korábbi tudománytörténeti kutatásunk azt igazolta, hogy a többi hévízkutatásnál és -feltárásnál (szegedi, szolnoki, margitszigeti, városligeti, tabáni), valamint az ivóvízbeszerzésnél (ukki vízellátás) csak mint közreműködő vett részt. A különösen vitatott két hévízkút a szegedi és a szolnoki. Az előbbinél Pávai- Vajna Ferenc a hóvízfeltáró fúrást elsősorban a jelenlegi Anna-kúttól DNy-ra, akkor már részben kimutatott boltozatra javasolta telepíteni, s csak a város vezetőségének kívánságára egyezett bele a jelenlegi kút helyébe. A szolnoki fúrásról pedig úgy nyilatkozott, hogy „egy ilyen rossz helyre telepített fúrást semmiképpen nem vállalna magáénak." Szerencsés megoldás lett volna, ha a szerző a szolnoki és a szegedi első hévízkútról eddig még publikálatlan tudománytörténeti adatokat közöl, mert így most már nagymértékben bizonytalanná vált Horusitzky Henrik (1929) beszámolója. A szolnoki és főként az Országos Földtani Adattár kéziratos anyagára támaszkodó szegedi hévízkút tervezésének és létesítésének körülményei bizonyára még inkább tisztázhatók lennének (Dobos I. 1987, 1988, 1989). Az új adatok esetleg a „18 sikeres fúrás" megismerését is eredményezhették volna (243. old.). Félreértésre adhat alkalmat a tabáni kutatófúrások értékelésénél az a kitétel, hogy „ebben a térségben felszínre ömlő források még soha nem voltak" (189. old.). Ez sajnos így nem állja meg a helyét, mert mind a Rácz, mind a Rudas fürdői forrásokat és a többi budai gyógyforrást a korábbi századokban azért tudták hasznosítani, mert mindegyik a felszínre, illetve a felszín fölé tört (Budapest hévizei, 1968). Néhány helyen lektori megjegyzés is szerepel, így pl. a szénhidrogén-képződés levezetését túlhaladottnak minősíti (74. old.). Természetesen meg lehetne még egyéb akkori elméletet is kérdőjelezni. Ki lehetett volna egészíteni azt a megállapítást is, hogy a mélység felé a 30 m-enkénti 1 fokos hőmérséklet-emelkedés nem érvényes Magyarországra, amit Bischof 1847-ben (Lehrbuch der chemischen und physikalischen Geologie, Bonn) írt le, hanem ennél jóval kevesebb, amire már Zsigmondy Vilmos is rámutatott „A városligeti artézi kút Budapesten" c. 1878-ben megjelent munkájában. A geotermikus gradienssel kapcsolatban feltett kérdésre adott válasz a XIX. századtól kialakult nézetet bizonyította. Ettől kezdve ugyanis a Föld sűrűségének, a nyomásnak és a központ felé