Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Somos Andrásné: A vízveszteség-elemzés helyzete Budapesten

162 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 1992 . 72. ÉVF., 2—3. SZAM A vízveszteség-elemzés helyzete Budapesten Somos Andrásné Fővárosi Vízművek 1566 Budapest, Pf. 512. Kivonat: A cikk átfogó ismertetést ad a veszteség-fajtákról, a nagyságrendileg legjelentősebb és feltárásában legnagyobb műszaki felkészülést igénylő rejtett szivárgásokról. Is­merteti a rejtett szivárgások felderítésének módszereit. Részletesen tájékoztat a Bu­dapesti Vízművek vízveszteség-elemző tevékenységéről, az e célra alakított csoport műszerezettségéről, munkájáról 1986-től 91-ig. Beszámol a mérési eredményekről és tapasztalatokról. Tájékoztatást ad a veszteségek és hibaszámok hibafajtánkénti meg­oszlásáról, a vezetékéletkorok és a veszteségek összefüggéséről és az ismételt vizsgála­tok tapasztalatairól. Kijelöli a hálózatvizsgálat továbbfejlesztésének lehetséges irá­nyát. Kulcsszavak: hálózati veszteség, rejtett szivárgások, vízveszteség-elemzés, akusztikus korreláció, veszteség-statisztika, folyamatos hálózatfigyelós 1. Bevezetés Az ivóvíz — minőségi és mennyiségi korlátai miatti — felértékelődése és a technika fejlődése együttesen eredményezte a hálózatvizsgálat te­rületén napjainkban bekövetkező robbanásszerű fejlődést. Hazánkban a városi vízellátó hálózatok többségénél számolni kell az elöregedés problé­májával. A hálózat-rekonstrukció és a hálózat­építés üteme Budapesten a Fővárosi Vízművek­nél sem tartott lépést az öregedés ütemével, így fokozottan jelentkezik a hálózatellenőrzés — vesz­teségcsökkentés — szükségessége. A veszteség­csökkentés műszaki, gazdasági és etikai vonat­kozású jelentősége az alábbiakban foglalható össze: — ivóvíz-megtakarítás — termelő- és csőkapacitás-növekedés — fenntartási költség-csökkentés — állagellenőrzés — nagyobb csőkárok, csőtörések megakadályozása — elmaradó járulékos károk (pincevizek, épület­károk, egyéb út- és közmű-sérülések) A veszteségek csökkentése a vízművek egész tevékenységére kiterjedő erőfeszítéseket követel, melyek alapvetően két feladatkörre oszthatók: — megelőzés, mely a veszteségek keletkezését hi­vatott megakadályozni és elsősorban a ter­vezés, kivitelezés területeit érinti (nagy meg­bízhatóságú és hosszú ideig karbantartást nem igénylő anyagok — csövek, szerelvények — be­építése, hatékony korrózió- és fagy elleni vé­delem stb.) — elhárítás, mely a meglévő veszteségek felszá­molását célozza [ 1 ]. Jelen cikkben ismertetjük a főbb veszteségösz­szetevőket és részletesen foglalkozunk a nagy­ságrendjében legjelentősebb és a feltárásában leg­nagyobb műszaki felkészülést igénylő rejtett szi­várgásokkal. Áttekintjük a rejtett szivárgások felderítésének módszereit, beszámolunk a Fővárosi Vízműveknél 5 éve folyó vízveszteség-elemzés tapasztalatairól és a fejlesztés irányairól. 2. Hálózati veszteség, veszteségfajták A hálózati veszteség a hálózatba betáplált vízmennyiségnek az a része, mely nem hasznos célra kerül felhasználásra — tehát nem azonos az értékesítési különbözettel, mely a hálózatba be­táplált és az értékesített vízmennyiség különb­ségeként mérhető, [9], (1. ábra). Az értékesítési különbözet és a hálózati vesz­teség értékét rendszerint %-ban adják meg. A %-os érték azonban semmiféle összehasonlítás alapjául nem szolgálhat a hálózat állapotára vo­natkozóan, mivel a termelt vízmennyiségtől füg­gő, arra vonatkoztatott érték. Célszerű minden vízműnél a fajlagos veszteség-mutatók [m'/h/km] alkalmazása az objektív összehasonlíthatóság ér­dekében. Cikkünkben a mérési eredmények is­mertetésénél mi is fajlagos — hálózat km-re ve­tített — értékeket szerepeltetünk. A hálózati veszteség alapvetően két megje­lenési formája a csőtörés és a rejtett szivárgás. Az általános nézettel ellentétben a két veszteségfajta közül a rejtett szivárgás játszik döntő szerepet a hálózati veszteség alakulásában. Ez könnyen be­látható, ha az előfordulási gyakoriság, a vízki­áramlási időtartam és a vízhozam nagyságrend­jeit összehasonlítjuk. Bár a szivárgások vízho­zama 2—3 nagyságrenddel kisebb a csőtöréseké­nél, az előfordulási gyakoriság kb. 1, a vízkiáram­lási időtartam pedig 4—5 (!) nagyságrenddel na­gyobb [1]. Ennek a számításnak a helyességét igazolják 5 éves mérési tapasztalataink: az eddig megvizsgált közel 1700 km hálózaton 9,65 millió m 3/év elfolyó vízmennyiséget szüntettünk meg. Ha ezt az értéket kivetítjük a 4500 km össz-há­lózathosszra, 25,5 millió m 3/év olyan veszteséget

Next

/
Oldalképek
Tartalom