Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)
1. szám - Zsuffa István: A fölszíni vízkészlet föltárása a hidrológiai folyamatok elemzésével (II. rész)
10 HIDROLÖGIAI KÖZLÖNY 1992. 72. 35VF., 1. SZÁM lezhető. Az összefüggés együtthatóját az észlelési adatsorból számítottuk, azaz: ahol KÖQ(L, P)=q(P) • A(L) q{P) = KÖQ(L 0, P) d(L 0) (15) (16) és L 0 a vízhozamnyilvántartó állomás szelvényét jelöli. A lefolyási viszonyok változását a különböző állomások alapján számolt q(P) fajlagos lefolyások jelzik. Ezen változások módszeres nyomon követésével, az eredményeknek az évtizedek óta csiszolt, többé kevésbé általános érvényűnek tartott összefüggésekből számított értékekkel való összevetésével a vízkészletek területi jellemzésére megszerkeszthetők az úgynevezett lefolyási térképek, amelyekkel újabb módszertani visszacsatolási lehetőséghez is jutunk. (Az első lefolyási térképet is Lásdóffy szerkesztette, 1954-ben). A visszacsatolós ellenőrzési rendszer módszeres fölépítését segíti a hossz-szelvényeken ábrázolt A=f(L) (17) vízgyűjtő hossz-szelvény és a fajlagos vízhozamok q=f(L,P) (18) vonalai. Ez utóbbiak közül többnyire csak a q=f(L,P= 0,5) (19) vonalat rajzoljuk meg, amely egyben a fajlagos lefolyás sokévi középértéke is, hiszen az évi középvízhozamok eloszlásfüggvénye, a központi határeloszlástétel föltételeinek nyilvánvaló érvényesülése miatt, normális eloszlású és ezért a médián és a várható érték azonos. A linearitás természetesen a mellékvízfolyások szelvényeiben is igaz: ezekben a pontokban mind a vízgyűjtőterületek (17), mind a közép vízhozamok (13) monoton csökkenő függvényében szakadás, lépcső van: Amennyiben az i-edik mellékvízfolyás torkolati szelvénye L i t vízgyűjtőterülete A i t P valószínűségű évi középvízhozama KÖQ(P)j, akkor az L t szelvényben A(L t—0)=A(A + 0) + A t (20) es KÖQ(Li—0,P)=KÖQ(A + 0,P)+KÖQ (P) 4 (21) A (20) és (21) képletekben az L t — 0 a befogadó i-edik mellékvizének torkolata alatti, az L t+ 0 a torkolat fölötti szelvényt jelöli (6. ábra). Az NQ, évi nagy vizek hidrológiai hossz-szelvényét is csak az előfordulási valószínűségnek, mint paraméternek a bevezetésével bővítettük, a szerkesztés elve és az ábrázolás módja 1954 óta alig változott. A P valószínűségű évi árvízhozamoknak és a vízgyűjtőterületek nagyságának a kapcsolata — az egészen kicsiny vízgyűjtőterületektől eltekintve — már nem lineáris: az árvizeket kiváltó nagy KÖZÉPVÍZHOZAMOK Vízfolyás SZUHA patak Mag assági zónák VM>300 (2Z3 250-300 200-250 Y | I 150-200 ^ f WMM Szuha 50 Vízgyűjtőterület, A AZ ÉVI KÖZÉPVÍZHOZAMOK VALÓSZÍNŰSÉGI ELOSZLÁSA SZUHAKALLO 1962-78 HIOROLOGIAI HOSSZ-SZELVENY IKOQ I Normális eloszlás Illeszkedés jb'1-Ltzh 0. S --K0Q- f(p,L} VÍZGYŰJTŐTERÜLETEK Megnemh al adási valószínűség, p VÍZGYŰJTŐTERÜLETEK MAGASSÁGI MEGOSZLÁSA A*f(H) W 30 Távolság a torkolattol km 6. ábra. A középvízhozamok hidrológiai hossz-szelvénye
