Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)
1. szám - Zsuffa István: A fölszíni vízkészlet föltárása a hidrológiai folyamatok elemzésével (II. rész)
ZSUFFA I.: A fölszíni vízkészlet föltárása, II. ii intenzitású záporok a nagyobb vízgyűjtőket csak részben fedik le, az azonos csapadékból származó, mellékvízfolyásokon levonuló árhullámok csúcsvízhozamai pedig csak egészen kivételes hidraulikai adottságok esetén találkozhatnak a befogadó árhullámának csúcshozamával. Közismert, hogy az árvízhozam és a vízgyűjtőterület kapcsolatát, empirikus úton, hidrológiai és hidraulikai (például modelltörvényekre támaszkodó) meggondolásokkal is érvelve, négyzetgyökös összefüggéssel közelítik. Tehát az árvízhozamok (14) és a vízgyűjtőterületek (17) hidrológiai hossz-szelvényét az NQ(L,P)= B(P)x]j A(L) (22) A (22) összefüggés B(P) értékét, az árvízi tényezőt, egy-egy azonos vízjárású tájegységhez tartozó folyószakaszon, a vízhozamnyilvántartó állomások észlelési adataiból számított P valószínűségű árvízhozam és az állomás vízgyűjtőterülete négyzetgyökének a hányadosával becsültük: B(L 0) = NQ(L 0,P) (26) összefüggésnek kell összekapcsolnia. E kapcsolat mellett nyilván figyelembe kell még venni a folytonosság tételéből következő föltételeket is. A mellékfolyó torkolatánál érvényes a klasszikus „háromszögegyenlőtlenség": NQ(£—0,P)>NQ(£ + 0,P) (23) 6S NQ(£—0, P)> NQ(P) 4 (24) de, a négyzetgyökös összefüggés miatt NQ(£—0, P) <NQ(L + 0,P) + NQ(P) t (25) ahol NQ(P)j az i-edik mellékfolyó P valószínűségű árvízhozama. A fajlagos középvízhozamhoz hasonlóan ez az árvízi tényező is változhat a vízgyűjtőterület vízjárásának a módosulásával. A fővízfolyás különböző vízmércéire és a mellékvizek állomásaira meghatározott árvízi tényezők és e tényezők területi változását mutató térkép újra a visszacsatolásra épülő ellenőrzések sorozatára kényszeríti az elemző hidrológust és elősegíti a reális összkép kialakítását. A visszacsatolással történő kölcsönös ellenőrzés elősegítésére külön vonallal adjuk meg az árvízi hossz-szelvény ábráján a Csermák Béla által 1955-benbevezetett B(P=3%) árvízi tényező B(L,P=3%)=f(L) (27) számított és fölhasznált értékeit (7. ábra). Az előzőekben utaltunk arra, hogy kicsiny vízgyűjtőterületek esetén a fölírt négyzetgyökös kifejezés érvényét veszíti, sőt a legkisebb vízgyűjtők esetén a linearitást is joggal föltételezhetjük. 7. ábra. Az árvízi hidrológiai hossz-szelvény Szephalom 1972-1982 (vízállás írói Ftx)=p(NQ$x> 0,50 ( 0,25 • 0 Meghaladási valószínűség, F*(xl=p INO^x-1-FlxI .VI A - f.( U 0,50 0.75 1,0 Megnemhaladási valószínűség, Fix) =p INQUxI 2 3 i 5 Visszatérési id&, /"- ® £ Bózsva — 1—i 1 1 10, 5 Tavo Isag a lorkolattol L,, km ÁRVÍZHOZAMOK vízfolyásEÓZSVA patak EVINA0YVIZH0ZAM0K VALÓSZÍNŰSÉGI ELOSZLÁSA Széphalom, 1951- 1978 Inapi észlelési Oumbel eloszlás: a r 0,0739 b = -13,U6 Illeszkedés elfogadható • / FtxJ-ptNQsx) 1-L(zl-0.6077 HIDROLOOIAI HOSSZ-SZELVÉNY NQ-flL,p)
