Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

1. szám - Zsuffa István: A fölszíni vízkészlet föltárása a hidrológiai folyamatok elemzésével (II. rész)

9 A fölszíni vízkészlet föltárása a hidrológiai folyamatok elemzésével (II. rész)* Zsulía István PMMF Vízgazdálkodási Főiskola, Baja, Bajcsy-Zsilinszky út 14. 6500 (A tanulmány I. része a Hidrológiai Közlöny 1990. évi 5. számában jelent meg.) Kivonat: A cikket folyóiratunk két folytatásban közli. A cikk első része a Hidrológiai Közlöny 1990. évi 5. számában jelent meg. A második rész a hidrológiai hossz-szelvények változatos alkalmazásmódjain keresztül, a statisztikai szemlélet átfogó értelmezése mellett mutatja be a hazánkban kifejlesztett vízkészlet feltárási módszereket. Kulcsszavak: Vízkészlet, hidrológiai folyamatok, sztohasztikus hidrológia, hidrológiai hossz-szelvények. Az egyes vízfolyások vízjárásának műszaki hidrológiaijellemzése A vízgazdálkodási szempontok alapján rögzített és a stochasztikus folyamatok elemzési módszereivel kijelölt és számított paraméterek föltételes eloszlásait ábrázoló görbeseregek a vízfolyás vízjárását csak a vlzhozamnyilvántartási szelvényében jellemzik. A vízgazdálkodási föladatok azonban a vízmérceszelvényektől független földrajzi pontokban jelentkeznek: a vízfolyás műszaki hidrológiai viszonyait egész hossza mentén, mindenütt jellemezni kell. A vízgazdálkodásnak ezt az alapvető igényét először Lászlóffy elégítette ki, amikor 1953-ban megszerkesztette az első, műszaki célra készült hidrológiai hossz-szelvényt, mint a vízkészletföltárás országos méretű munkájának egyik módszertani prototípusát**. A hidrológiai hosszszelvény olyan műszaki segédlet, amelyről a vízfolyás bármely pontjában leolvasható a kérdéses hidrológiai paraméter, többnyire valamilyen statisztikai mutatóval jellemzett vízhozam. Lászlóffy már 1954-ben rámutatott arra, hogy a hidrológiai hossz-szelvény nemcsak a fölhasználó vízgazdálkodási tervező mérnöknek igen fontos alapsegédlete, hanem egyben a szerkesztő hidrológusnak is jó segédeszköze: a vízfolyás hossza men* Helyreigazítás A fölszíni vízkészlet föltárása a hidrológiai folyamatok elemzésével (I. rész) című cikkben az ábrákat sajnálatos módon nem a fölirataiknak megfelelő módon tördelték. A 2. ábra föliratának a 4. ábra fölirata fölötti rajz felel meg. A 4. ábra fölirata az 5. ábra fölötti rajzra vonatkozik. Az 5. ábra föliratának a megfelelője pedig a 2. ábra fölirata fölött található. ** Lászlóffy, filológusi szívóssággal, 1983-ban fölkutatott egy osztrák kéziratos tanulmányt, amelyben a hidrológiai hossz-szelvényhez hasonló grafikont talált. El akarta hárítani a hossz-szelvény szerkesztésére korlátozódó prioritását. Valóban, munkájának nem a lényege a „hidrológiai hossz-szelvény". Az országos méretű, vízgazdálkodási célokat szolgáló numerikus vízkészlet-föltárásnak, a modern műszaki hidrológiának a megteremtésében mindenképpen övé az abszolút prioritás. tén telepített több állomáson és a mellékvízfolyások vízmércéin észlelt adatsorok földolgozásai alapján megszerkesztett hidrológiai hossz-szelvények olyan peremföltételeket jelölnek ki, amelyek alapján számításaink eredményei, illetve maguk az alapadatok, elsősorban a vízhozamgörbék, ellenőrizhetők. Lászlóffy tehát már 1954-ben fölhívta figyelmünket a hidrológiai számítások „visszacsatoló", ,,feed back" jellegére. A Vízgazdálkodási Keretterv korszerűsítésével kapcsolatos országos vízkészletföltárás során ezt a komplex elvet alkalmaztuk: a hidrológiai hosszszelvények rendszerével jellemezzük az ország vízfolyásainak teljes hálózatát és egyúttal kölcsönösen ellenőrizzük, javítjuk számításaink alapadatait. Ezek a hidrológiai hossz-szelvények végeredményben a Q vízigényt vagy árvízhozamot a megfelelő V paraméter (például völgymenethossznak, azaz a vízigényhez képest vízhiányos időszak hosszának, vagy a hegymenethossznak, azaz a töltést áztató vízállások időtartamának évi maximuma, stb.), a P előfordulási valószínűség és az L vízfolyás-hossz Q=f(V,P,L) (11) függvényében ábrázolják. Végeredményben ez a négyváltós függvény is fölírható F(x\y,l)=p(V^x\Q

b=y,L=l) (12) föltételes valószínűségi eloszlásfüggvényként. A hossz-szelvényeink megrajzolásánál, a frissen bevezetett paraméterek esetében, a négy változós kapcsolatot a föltételes eloszlásfüggvény jellegét kiemelő nomogrammal igyekeztünk ábrázolni. A klasszikus mutatókat, az évi KÖQ középvízhozamokat, NQ árvízhozamokat, az eredeti, 1954. évi megoldásból kiindulva a KÖQ=f(£, P) (13) illetve NQ=f(i, P) (14) formában ábrázoltuk. A középvízhozam esetében, azonos tájegységen belül a vízhozamoknak az A vízgyűjtőterület szerinti lineáris változása föltéte-