Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

6. szám - Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula–Szentirmai Lászlóné–Szentirmai László: Karsztvízföldtani megfigyelések Dél-Mexikóban

SAJGÓ ZS. et al.: Karsztvízföldtani megfigyelések 365 200 ilyen felszakadás ismeretes a félszigeten, amelyek tényleges száma több ezer lehet. Az egyes érdekes és jellemző előfordulásokat az alábbiakban ismertetjük: 2.11. A félsziget keleti oldalán Cancuntól délre Xel-Ha-nál a Karib-tengernek egy fjord-szerű csendesvizű beöblösödése található, amely természetes akvárium az igen gazdag trópusi állatvilág miatt. A mészkő e részen csak 3—4 m-rel emelkedik a tenger szintje fölé. Nevezetessége az, hogy a tengervíz alatt tágas karsztos járatok és barlangok vannak, amelyeknek felsőbb járataik a felszínig felhatolnak, így e tengerparti beöblösödés részben nem más, mint egy jelentős barlangrendszer természetes felszakadása, amelybe tengervíz hatolt. Az irodalmi adatok szerint az öbölben karsztforrások törnek fel. Érdekességként megemlítjük, hogy Xel-Ha-tól délre Tulumnál az egykori maya városnál a tengerpartot már 15—20 m magas függőleges mészkőből álló sziklafalak alkotják kiterjedt karsztos formákkal (barlangok) és az ősi város vízellátása is karsztvízből történt. 2.12. A karsztos síkság belső részén őserdővel körülvett környezetben Coba maya romváros nemcsak az őserdő fölé emelkedő piramisairól nevezetes, hanem e részen találhatók a félsziget legnagyobb tavai. Ezek közül a legnagyobb — két kilométer széles és kb. egy km hosszú. A tavak a nagy kiterjedésű karsztos mélyedéseket töltik ki, és nincs kapcsolatuk a karsztvízzel, csak a csapadékvizek táplálják és lefolyásuk sincs. Az irodalmi adatok (Maximovics, O., 1963.) szerint a tavak a karsztos felszíneken azért alakultak ki, mert alattuk a vízvezető járatok agyagos képződményekkel elzáródtak, visszatartva a csapadékvizet. A Cobai tavak mellett számos helyen megfigyelhető még lapos tálalakú töbrökben és egyéb karsztos mélyedésekben kisebb-nagyobb tavak és mocsarak jelezve azt, hogy a Cobai tavak mellett egyéb helyeken is létrejöttek a tavak-mocsarak kialakulásához szükséges feltételek. E felszíni vizeket , Aguada" névvel különítik el a felszín alatti vizektől. 2.13. Nagyon érdekes és látványos karsztos formák közé tartoznak a helyi elnevezés szerint a ,,Cenoté"-k, amelyek nem mások, mint a hatalmas barlangtermek különböző formában és mértékben végbement felszínig történő felszakadásai (2. ábra). Különösen azok a legismertebbek, amelyek alján megjelenik a karsztvíz kisebb tavak formájában. A legismertebb ,,Cenoté"-k Valladolid város környékén vannak és ezeket részben a látogatók számára is járhatóvá tették, sőt egyesek ismert fürdőhelyek is. Valladolid város belterületületén található a Cenote Zaci, amely egy hatalmas méretű barlangterem (70—70 m) féloldalas felszakadása (2. ábra, C jelű része), alján karsztvíztáplálta tóval. A karsztvíz szintje kb. 35—40 m-re van a terep alatt. A barlangterem falain oldási üregek és cseppkövek figyelhetők meg. Különösen látványosak a terem tetejéről lenyúló stalagtitok. A várostól nyugatra kb. 10 km-re van a másik igen nevezetes karszt tavas felnyílt barlangterem a Dzitnup község melletti Cenote X-keken. Ennek a lejárata egy kb. 80 m átmérőjű 20—30 m mélységű függőleges falú töbörből nyílik, ahonnan egy szűk járat hatalmas barlangterembe vezet. Ennek kb. 50X70 m a nagysága. A barlang tetején egy kb. 3 m 0-jű kerek lyuk nyílik a felszínre (2. ábra, A jelű része). A főte vastagsága itt kb. 3—4 m-re becsülhető. A teremnek az alján víz csillog kékeszöld színben a tetőn levő nyíláson behatoló fény hatására. A teremben a természetes megvilágítás hatására különleges és sejtelmes fényviszonyok érvényesülnek, a nap járásától függően változva. A legerősebb megvilágítás függőleges napállás mellett érvényesül. A látogatók örömmel fürdenek a kb. 25 °C 5—8 m mélységű tóban. A terem falait helyenként cseppkövek borítják. Látványosak a tetőről egészen a vízig lenyúló több tíz méter hosszúságú stalagtitok. Az ismertetés szerint a maya időkben kultikus hely volt. Ezért ma egykori szent kútként és rituális fürdőhelyként tartják számon. Yukatán karsztos síksága kétségtelenül leghíresebb és leglátogatottabb karsztos jelensége a világhírű Chichen—Itzai Áldozatok kútja (Cenote de los Sacrificios). Ez egy kb. 60 m átmérőjű, majdnem szabályos köralakú, függőleges falú karsztos felszakadás az alján karsztvíz táplálta tóval. A tó vízszintje ottlétünkkor kb. 20 m mélyen helyezkedett el a felszín alatt. A vízszint a tájékoztatás szerint 5—6 m-t ingadozik és a vízmélység 6—10 m. E karsztos felszakadásnál jól tanulmányozható a mészkő kifejlődése. A kemény kb. 1 m vastagságú mészkőrétegek váltakoznak puha, laza mészhomokos- és iszapos rétegekkel. Az alsó részén igen gyakoriak a kisebb-nagyobb oldási formák. A keleti részen a befolyó felszíni vizek édesvízi mészkővel vonták be a beszakadás oldalát. A lerakódás szélessége kb. 5 m és 10—12 m mélységig tart. Vastagsága pedig 0—1,2 m-re becsülhető. 2.14. Az előzőekben említett és lent karsztos jelenségeken túlmenően a Yukatán félsziget bővelkedik barlangokb&n is és ezek közül többet az idegenforgalom számára kiépítettek. Ilyen nevezetes barlangok közé tartoznak: a Balancanche, Loltun és a Xtancumbilxunan barlagok. Ezek közül a Loltun barlang egyike a legnagyobbaknak és leglátványosabbaknak. A felkeresett barlangok mindegyike kivétel nélkül fákkal sűrűn benőtt, beszakadásos dolinák oldalfalából nyílik, továbbá érdekessége még a barlangoknak, hogy gyakran vannak olyan hatalmas termek, amelyek kisebbnagyobb mértékben már a felszínig felszakadtak és ezeken a nyílásokon keresztül behatoló fény selytelmes félhomályt okoz. A Loltun barlang is nagy méretekkel jellemezhető földalatti világ. Több tíz méter magas és széles egykori vízfolyások barlangfolyósói és 50— 80 m magas helyenként 100 m-t is elérő barlangtermei, páratlan cseppkőgazdasága teszi nevezetessé. A barlang egy nagy beomlás töbör oldalából