Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

1. szám - Sárváry István: A Hévízi-tó utánpótlódásának kérdései

8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. ÉVF. 1. SZAM A Hévízi-tó utánpótlódásának kérdései Sárváry István Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont, (VITUKI) Budapest, Kvassay Jenő út 1., 1095 Kivonat: A nyírádi bauxitbányászat vízszintsüllyesztése elhódította a Hévízi-tó eredeti felszín alatti vízgyűjtőjének egy részét. A vízgyűjtő jelenleg már csak a Keszthelyi-hegység nyíltkarsztos területeiből és a hozzá tartozó felszíni vízgyűjtőkből áll. Ugyanebben az időszakban a tó körül létesített fúrásokból is jelentékeny vízhozamokat emeltek, aminek következtében a nyugalmi vízszintek és a tóforrás felé mutató vízszinesések csökkentek. A tó körüli vízkivételek napi üzemének hatása a tó vízhozam-ingadozásain nyomon követhető. A Hévízi-tó vízhozamának csökkenéséhez egyébként még az utóbbi két évtized csapadékhiánya is hozzájárult. A Hévízi-tóba a hévíz triász és pannonkori kőzetekből álló sasbércből (horst) áramlik, amely utánpótlódását a Keszthelyi-hegység felől kapja. A tanulmány olyan új szempontokat is felvet, amely módosíthatja a Hévízi-tó utánpótlódásáról ismert nézeteket is. Vajon a partikuláris pénzügyi érdekek változása nem fog-e a tudomány elől újabb akadályokat is elgördíteni ínég? (A főszerkesztő megj.) Kulcsszavak: termálkarszt, karsztvíz, Hévízi-tó, bauxitbányászat 1. Bevezetés és előzmények A Hévízi-tó utánpótlódására vonatkozó szakmai nézetek 1989 tavaszán szokatlan hevességgel csaptak össze. Korábban ugyanis a szakemberek jelentős része azt tartotta, hogy a Keszthelyi hegységből érkező közvetlen rátáplálás csak kisebb jelentőségű. Ügy képzelték, hogy az utánpótlódás nagyobbik része a Bakonyból származik, és hogy ez a hozam bonyolult íves pályákon nyugat felől érkezik a Hévízi-tó környezetébe. Még olyan szélsőséges nézet is előfordult, amelyik szerint a Hévízi-tó utánpótlódása döntően nyugati irányból, a nagylengyeli olajmezfík térsége felől származott. Ennek megfelelően az ott folyó termelés a Hévízi-tó hozamcsökkenésének egyik jelentős oka lett volna,. A VITUKI néhány kutatója ezzel szemben úgy érvelt, hogy a Dunántúli-középhegység peremein fakadó nagy melegforrások — amelyek közé a Hévízi tóforrás is sorolható — ugyanazoknak a törvényszerűségeknek vannak alávetve, mint a többi karsztforrás. Hozamukat döntő módon abból az irányból kapják, ahonnan a legnagyobb gradiensek mutatnak a megcsapolási pont felé (lásd 1. ábra). Ebben az esetben a nyugati irányból érkező utánpótlódás jelentéktelen, illetve csak a tó közvetlen közelében mutatható ki, ahol a termálvíz képződését biztosító alááramlási pályák a felszín közelébe érve visszafordulnak. A nyugati irányból érkező utánpótlódás mellett szólt az az érv, hogy a magyar medence átlagos hőfluxusát véve számítási alapul a Hévízi-tó hatalmas hőgyűjtő területet igényel, amelyet csak a Keszthelyi-hegységtől nyugatra eső területen lehetne elhelyezni. Ha ez igaz, akkor az áramlási pályáknak át kell haladniuk ezen a hőgyűjtő területen, hogy az innen származó hőmennyiséget a f ff ^ TAPOLCA 1. ábra. A nyírádi vízkivételek hatása a Hévíz környéki karsztvízáramlásra