Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)
1. szám - Bukovszky György: Vízszintszabályozások a Balatonon
57 Vízszintszabályozások a Balatonon — Kiegészítés Bárányi Sándor hasonló tárgyú, az 1989. évi 6. számban megjelent cikkéhez Bukovszky György Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár, Balatoni út 6., 8000 Kivonat: E mostani rövid kiegészítés a Hidrológiai Közlönyben az 1989. 6. számban közölt tanulmány siófoki zsilipet ábrázoló fényképe láttán keletkezett. Az eredeti kép a Veszprémi Független Hírlapban 1890-ben jelent meg, amikor az újságban kampányt indítottak a Sióberki Ármentesítő Társulat ellen, okolva azt a nem kielégítő balatoni, ós Sióra érvényes vízszintszabályozásért. Pedig ennek a társulatnak semmi köze sem volt a zsilipkezeléshez. A panaszokat a Sió hiányos vízemésztő képessége okozta. A Sió medrének kellő bővítésére azonban csak az 1930-as években, tehát a vitákat 40 évvel követően kerülhetett sor. Kulcsszavak: Balaton, Sió, Sió-csatornázás, Siófoki zsilip, balatoni vízszintszabályozás, vízügyi történelem A címben idézett cikk képet közöl a hajdani siófoki zsilipről. Érdekes történet kapcsolódik ehhez. A közölt képet ugyan az Országos Széchényi Könyvtárban fotózták, bár az az ügyekben érdekelt Sióberki Ármentesítő Társulat iratai közt a Fejér megyei Levéltárban található. A fénykép eredetileg a Veszprémi Független Hírlapban 1890ben jelent meg. A lap ebben az időben kampányt kezdett a társulat ellen, azt okolva a Balaton nem megfelelő vízszintszabályozásáért. Pedig a társulat csak egyik tagja volt annak az érdekcsoportnak, amely a Sió rendezését végezte 1863-ban. Igaz, a rendezés lebonyolításában azután ez a társulat jeleskedett leginkább. Botka Gábor, a társulat mérnöke a Déli Vasúttársaság által kínált lehetőségeket kihasználva szorgalmazta az 1862. évi tárgyalásokon a mederrendezést. Erről írták az egykorú paródiában: ,,Az egész játszmában Botka nyerte meg az egész partit." Neki köszönhetően épült ugyanis a siófoki zsilip, hiszen az építést megelőző tárgyalásokon még nyitott vízkifolyás létesítéséről volt szó. Botka Gábor kezdetben ellentétben állt mind a királyi biztos, mind saját társulata véleményével. Annyit elismertek róla, hogy a Balaton és a Sió legjobb ismerőjének tartották, de tanácsait gyakran nem fogadták el. Így pl. a siófoki zsilip mai helyén való felépítését sokáig hiába javasolta. Hasztalanul kifogásolta a siófoki kikötő terveit is. Később derült ki, hogy a hibás terv alapján megépült kikötőbe a Kisfaludy-gőzös nem volt képes bejutni. A kikötőmedence is gyors feliszapolódásnak indult. Amellett tehát, hogy az események is igazolták, Botka Gábor elgondolásai hasznosak voltak, hiszen a Balaton vízjátékát igénylő tartalékvízgyűjtés eszméje tőle származik. Nem meglepő ezek után, hogy Botkának a hatvanas évek végén bekövetkezett halála után a Sióberki Ármentesítő Társulat vezető szerepe is megszűnt. Az utódok képességei, sajnos, szerényebbek voltak. Botkától sokat tanultak ugyan, műszaki és gazdasági meglátásaik is lehettek jók, de ezeket nem tudták érvényesíteni. Így, a Sió bővítését is sokáig eredménytelenül szorgalmazták. Korán kiderült, hogy az 1863. évi rendezés során megfogalmazott kívánalmakat az elvégzett munka nem elégíti ki. Sőt, Kiszely Károly 1879-ben azt is kimutatta, hogy a Sió hajózásának és a Balaton vízszintszabályozásának követelményei maradék nélkül egyidejűleg nem is elégíthetők ki. A szárazabb éveket ugyanis vízbő évek követték, s ilyenkor az erőteljesebb balatoni vízeresztések miatt a Sió árterei víz alá kerülhettek. Ezért írta 1879-ben Zichy Nándor, a Nándor-csatorna Társulat elnöke a Sió-Sárvíz közre vonatkozólag: ,,Ez a rendezés sohasem volt tökéletes és ma már túlhaladottnak mondható." Abba még beletörődtek a birtokosok, hogy rétjeik és legelőik télvíz idején kerüljenek elborítás alá, de a nyári tartós vízborítást már nehezen viselték el. A Balaton-parti tulajdonosok viszont ugyanakkor a számukra túl magas, vagy éppen: a túl alacsony vízállást kifogásolták. A gondokat azzal vélték megoldani, hogy az 1867-ben készített ideiglenes zsilipkezelési utasítás helyett véglegeset állítottak össze. A végleges szabályzat azonban már a Sió felső szakaszának 50 m 3/s vízszállításra való kiépítésének Kiszely Károly által megfogalmazott tervével, mint befejezett adottsággal számolt. Mivel a szükséges kiépítés elmaradt, a szabályzat is csak útmutatás maradt. Nem csoda tehát, ha a zsilipkezeléssel úgyszólván mindenki elégedetlen volt. Ekkor indította el kampányát a Veszprémi Független Újságban Bogár Mihály tanár a Sióberki Ármentesítő Társulat ellen, azt írván, hogy becsapják az em.
