Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

1. szám - Mosonyi Emil: Műszaki tevékenység, vagy művészet a vízépítés?

4 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. ÉVF. 1. SZAM bályozási kérdések újabb felfogásait később talán fizikai iránynak fogják nevezni, a természet megkérdezése útján először olyan ismeretekhez akarunk jutni, amelyeknek logikus tudománnyá kell, hogy váljék." Kapcsoljuk további gondolatainkat Honsell utolsó szavaihoz! Több mint nyolcvan éve annak, hogy ez az ünnepi beszéd elhangzott, a vízépítés Honsell által előre látott tudománya számos részágazatával együtt azóta fejlődött ki. Ma már sok feladat az újabb természettudományi, matematikai és technológiai ismeretek alapján egyértelmű számítási eljárásokkal kétségtelenül megoldható. Más feladatok megoldásához viszont a vízépítő mérnöknek igen sok kezdeményezőképességre van szüksége. A feladatoknak ebbe a csoportjába tartozik a vízfolyások szabályozása, rendezése is. Fritz Hartung professzor mondta nagyon találóan egy folyószabályozási tanfolyamon a következőket: „Azt mondhatjuk, hogy 1950 óta a gyakorlat és az elmélet közötti szakadékot a folyószabályozásban áthidalták. Ezzel azonban a legkevésbé sem mondtuk azt, hogy a folyószabályozás ma már lezárt tudományág, és hogy bevezethető az utasítások és a szabványok kidolgozása!" Más szavakkal: az eddig elért elméleti ismeretek és megszerzett tapasztalatok még mindig nem vezetnek a tervezéshez szükséges, általános érvényű szabályokhoz és nem határoznak meg olyan egyértelmű fejlesztési feltételeket, amilyenek más szakterületeken már régóta többé-kevésbé kodifikáltak. Nézzünk csupán egyetlen példát, a méretezés szempontjából mértékadó árvíz meghatározását. A vízépítő mérnök igen gyakorta arra a következtetésre jut, hogy több, mennyiségileg egyértelműen össze nem hasonlítható változat adódik, ezt követően viszont döntéseink alapjai a vízépítés valamely különleges szakterületén szerzett tapasztalatai, illetőleg az általa „jól ismert adott egyedi vízfolyás" viselkedésével kapcsolatos ismeretei lesznek. Alátámaszthatják ezeket a megállapításokat azok a kollégák, akik tervtárgyalásokon, versenytárgyalásokon részt vesznek, vagy a tervek megvalósítását pénzügyileg támogatják. Gyakorlati munkám folyamán gyakran csodálkoztam azon, hogy egyes tervezők a gyakorlat által pontosan megfogalmazott meghatározott vízgazdálkodási feladatokat milyen meglepően új elgondolásokra támaszkodó tervekkel, egymástól milyen nagymértékben különbözően alakított létesítményekkel akartak megoldani. Találó példa az éppen a legutóbbi időben befejezett létesítmény, a Kehl-i gát, amelynek kialakítására több, egymástól számottevő mértékben eltérő változatot javasoltak mindaddig, amíg a Vízépítési és Kultúrtechnikai Intézetben lefolytatott több vita alapján, figyelembe véve a működési biztonságot és a környezetbe való illesztés követelményeit a megvalósításra a leginkább megfelelőnek ítélt megoldást kiválasztották ós a TheodorRehbock laboratóriumban megvizsgálták. 4. A vízépítő szakterület egyedisége, különlegességei Ma már feltétel nélkül kijelenthetjük, hogy a vízgazdálkodásnak van néhány olyan különleges tulajdonsága, amely a műszaki tudományok egyéb szakterületeitől a feladatok megoldásának módszereit tekintve számottevően eltérő. Legyen szabad azt mondanom, hogy a vízépítő mérnöknek a felvetődött feladathoz gyakorta bizonyos értelemben egészen másképpen kell közelednie, mint ahogyan az egyéb szakterületek feladatainak megoldásához. A félreértések elkerülése céljából azonban szeretném hangsúlyozni, hogy ez az osztályozás sem felértékelést, sem pedig lebecsülést nem jelent. Indokolttá válik a ,,másképpen" kifejezés használata, ha figyelembe vesszük, hogy az az „anyag", amellyel a vízépítő mérnöknek a legtöbbször dolgoznia kell, és amely számára a legnagyobb gondokat is okozza, egészen más jellemzőkkel írható le, mint azok az anyagok és közegek, amelyek műszaki gyakorlat egyéb területein a tevékenységek szempontjából mértékadók. A víz térbeli mozgását jellemző összefüggések még távolról sem tisztázottak olyan mértékben, amenynyire pontosan feltártak a szilárd testek, az elektronok, a fény és az elektromágneses hullámok más fajtáinak törvényszerűségei. A víznek ezt a különlegességét, amely a vízépítés egész szakterületére jellemző, már mintegy három és fél évszázaddal ezelőtt felismerték, annak a Galileo Galileinek tulajdonított, gyakorta idézett megállapításnak tanúsága szerint, amely a következőképpen hangzik: „Számomra sokkal nehezebbnek látszik a víznek a szemünk előtt lejátszódó mozgását, mint a csillagok járását megismerni." És ennek az állításnak a helytállóságát az elmúlt három és fél évszázad műszaki fejlődése sokszorosan igazolta. Lebilincsel az a — mondhatnám „kínos" — pontosság, amellyel — a szilárd testek mechanikájának, a termodinamikának ós az elektrotechnikának a tételeire támaszkodva — a holdra szállás, a mesterséges holdak világűrbéli mozgása programozható volt. Mindehhez természetesen hozzá kell tenni, hogy ebben az évszázadban a liidromechanikában és a vízépítés egyéb alaptudományaiban ugrásszerű fejlődés következett be. Különösképpen az utóbbi évtizedben voltunk tanúi a hidrológia, a vízkészletkutatás és a vízgazdálkodási rendszertervezés rendkívülien rohamos fejlődésének. Nem szabad kétségbe vonni, hogy a korszerű matematikai tervezési módszerek, valamint a számítástechnika eltolta a műszaki gyakorlat és a művészet közötti határt, de az alkotó tevékenység — amelyet sokan az építés művészetének neveznek — szükségessége egyáltalán nem veszett ki a világból. Ellenkezőleg, ezeknek a matematikai segédeszközöknek a rohamos fejlődése, terjedése és finomodása következtében a mérnök felelőssége fokozódik. Igaz, hogy a számítógép és az úgynevezett matematikai tervezési modellek tehermentesítenek minket számos részterületen olyan szubjektív döntésektől, amelyeket eddig alkotóképességet és megérzést szükségessé tevő tevékenységnek tekintettek, minthogy ezek a modellek egyértelmű megoldási eljárásokat, sőt megoldásokat adnak, de éppen ennek a tehermentesítésnek a következtében tudjuk a figyelmünket szorosabban a mennyiségileg még mindig nem jellemezhető, több tudományágat átfogó olyan összefüggésekre összpontosítani, mint a környezetvédelemnek és a