Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

4. szám - Refuznyiki

Befuznyiki 255 A Nyergesújfalu—Esztergom közötti szakasz nagy részét alacsony folyópartok szegélyezik. Következésképpen, a még meglévő ártéri erdők nagy részét az árvédelem érdekében kiépülő töltések várhatóan megsemmisítik. Esztergom ós Nagymaros között a szakasz jelentős részét magaspartok kísérik, amelyeken kevesebb irtás és töltésezós szükséges. Ezeken a területeken azonban a talajvízszint emelkedése várható, az átlagos vízállás 102 mBf-ről közel 108 mBf-re történő emelése következtében, amit a nagymarosi vízlépcső üzembe helyezése idéz elő. A rendszer kiépítése ós üzemeltetése következtében tehát a partmenti növényzet egy része elárasztásra kerül, egy részét a rézsűvédelem (kőszórással történő erősítés) teszi tönkre, egy része a rendszer létesítményei közelében szükségessé váló feltöltés miatt pusztul el, míg egy részét vízkedvelőbb társulások fogják felváltani. A rendszer által érintett természetes növényzet területének nagyságát nem lehetett meghatározni. Összefoglalóan megállapítható, hogy a Nyergesújfalu—Nagymaros szakaszon a természetes növényzet pusztulása, vagy módosulása a még meglévő ártéri erdők és más partmenti növényzet várhatóan lényeges részét fogja érinteni. Ezek a változások várhatóan véglegesek lesznek. A hatás ezért hosszú távúnak ős jelentősnek minősíthető. A rendszer tervezői egy lehetséges módszert javasoltak a Nagymaros és Dömös közötti egyes területeken, az ártéri erdőkben jelentkező veszteség mérséklésére, ahol a folyópart emelésére feltöltés sziiksógos. A folyóparti területeken, amelyekre 1-—3 m vastag feltöltés kerül, a tervek szerint a feltöltési anyagot a meglévő ártéri erdőre terítik, az ilyen területek előzetes irtása és rendezése helyett. A feltöltést ós planírozást két lépcsőben tervezik végrehajtani (azaz a feltöltést, ugyanazon a területen két különböző időpontban építik be) ígv törekedve a fák megmentésére. Ez a módszer került alkalmazásra egy Nagymaros közelében lévő szigeten, a Bergman-szigeten, ahol a helyi lakosság aggodalmát fejezte ki egy 40—50 éves nyárfaállomány (l'opulus canadensis) esetleges pusztulása felett. Ezen a szigeten az összesen 1—0,5 m vastag homokos-kavics feltöltést két lépcsőben építették be, hogy ezáltal a talajvízszint későbbi megváltozásának a nyárfákra kifejtett hatását csökkentsók. Az eljárás hosszú távú hatékonyságát jelenleg vizsgálják ós váltakozó eredményeket tapasztaltak. Egyes területeken a fák kipusztultak, másokon megmaradtak. Javasolták az eljárás tökéletesítését ós fák körül 4—5 m magas kőszórás szőnyeg beépítésével, ami a fák körül egyféle szűrőként működne. Véleményünk szerint ez a védelem hosszabb távon sem nem hatékony, sem nem gazdaságos. A feltöltés és planírozás lépcsőkben való végrehajtása költséges, mivel kétszer kell a munkára felvonulni. Az egyes fák köré helyezett kőszórás-szőnyeg alkalmazása igen munkaigényes, időtrabló ess költséges. A javasolt lépcsőfeltöltés hatékonysága továbbá nincs igazolva és feltehetően tartósan nem túl/.ottan sikeres az ártéri erdők megmentésére. Hatékonyabb védelemnek tartjuk a korábbiakban említett revegetációs program kialakítását és végrehajtását. A program több különféle megoldást irányozhatna elő a Duna-menti természetes növényzet helyreállításának elősegítésére. Ez hatékonyabb módszer lenne a rendszer hatásterületén a parti növényzet megmentésére. Nyer gesiijfalu—Nagymaros — Állalvilág. A rendszer hatásait az állatvilágra a Nyergesújfalu—-Nagymaros szakasz mentén nem lehet pontosan megbecsülni, mert nem készültek alapadat felmérések az egyes fajok előfordulásának és élőhelyhasználatának jellemzésére. A felső szakasszal kapcsolatban tett korábbi észrevételeknek megfelelően, az árvédelemmel és partstabilizálással kapcsolatos építési munkák várhatóan átmeneti zajártalmat, egyedek pusztulását ós sérülését idézik elő, míg az élőhely elvesztése a vadállományt helyváltoztatásra fogja késztetni. Ez utóbbi hatás következményei bizonyos fokig mérsékelhetők a korábbiakban említett revegetációs programmal. A Börzsöny Természetvédelmi Körzet (amely a 7,0begóny ós Nagymaros közötti Dunakanyar bal partjával határos) számos védett madár-, hüllő- ós kétéltű fajnak nyújt élőhelyet. Itt nagyszámú veszélyeztetett ragadozómadárfaj található, úm. a parlagi sas (Aquila heliaca), a békászó sas (Aquila pomarina), a kerecsensólyom (Falco cherrug), a kígyászölyv (Ciecaetus gallicus), a vörös kánya (Milvus milvus), a barna kánya (Milvus migrans), továbbá ritka fajok, úm. az uhu (Bubo bubo) ós a fekete gólya (Cieonia migrans). Több védett emlős is él a védett terület zárt erdőségeiben, úm. Martos martes, Martes foina, Mustela erminea ós Mustela nivalis. Nem tudtunk adatokat beszerezni arra vonatkozóan, hogy ezek a fajok előfordulnak-e a rendszer munkaterületének közelében Nagymarosnál. Az ELTE biológusaival és másokkal folytatott megbeszélésekből leszűrhető, hogy ezek a fajok inkább a terület belsejében fordulnak elő, az érintett parti területektől távol. Nem volt megállapítható, hogy fákon fészkelő madarakat a rendszer érinti-e, vagy sem. A vándor ós költöző vízimadarak távvezetékek által történő veszélyeztetését (áramütés, ütközési sérülés) csökkentették a rendszer vezetékeinek földalatti vezetésével. Nyergesújfatu—Nagymaros — Halállomány.JA halakat ezen a szakaszon esetleg veszélyeztető hatás az oldott oxigén hiánya, ha ilyen viszonyok a HruSov-Dunakilititározóban kialakulnak (a korábbiak szerint). Az ellenrendszabályok az előző szakaszon említettekkel azonosak (azaz az egész rendszerre kiterjedő oldott oxigén modellvizsgálat és a szükségesnek bizonyuló védelem). A gaböikovoi erőművel kapcsolatban említett halbeszívás és a turbinák által előidézett halpusztulás várhatóan a nagymarosi erőműnél is bekövetkezik. Az alapállapot felmérésére vonatkozó javaslatokat ós n kialakított védelm ^rendszabályokat a:Szigetköz—Gönyű szakasszal kapcsolatban ismertettük. A halak vándorlásának a vízlépcső ós erőműnél ismertetett halzsilip alkalmazásával érik el. (A szakaszon élő, de a szigetközi mellékág-rendszerben ívó vándorló halakra gyakorolt hatást a Szigetköz—Gönyű szakasszal kapcsolatban tárgyaltuk.) Nagymaros—Budapest —Növényzet. A nagymarosi vízlépcső alatti szakaszon, Nagymaros ós Budapest között a természetes növényzetet a rendszer várhatóan nem fogja érinteni. Mivel az erőmű folyami erőműkónt fog üzemelni, vízállásingadozás nem áll elő és az ezzel járó part- ós árvédelmi művek sem szükségesek. Ezórt növényzet irtására nem kerül sor. Nagymaros—Budapest — Állatvilág. A szakasz állatvilág által történő hasznosításának jellemzésére alapállapot felvételt nem végeztek. A Szentendrei-sziget madárvilágáról korlátozott számban álltak észlelési adatok rendelkezésre (biológiai megfigyelő állomás). Mivel a nagymarosi vízlépcső folyami rendszer, nem módosítja a Duna vízjárását az alsó szakaszon, sem a Szentendrei-sziget talajvizének táplálását. Az állatvilágra jelentős hatások nem várhatók. Nagymaros—Budapest — Halállomány. Ezen a szakaszon a halállományt érő egyetlen hatásként az eseleges oldott oxigénhiány említhető a nagymarosi erő ~ ű alatti szakaszon. Az oldott oxigéntartalom csökkenése az erőmű alatt a két vízlépcső szuperponálódó következménye lenne. Az ilyen hatások ellen a megfelelő intézkedések kidolgozhatóak (a Szigetköz-Dunakiliti szakasszal kapcsolatban leírtak szerint), ha ezeket a rendszerre kiterjedő oldott oxigén modellvizsgálat indokolja. (A szakaszon felnőtt korban élő, de a szigetközi ágrendszerben ívó vándorló halfajokra kifejtett hatásokat a Szigetköz-Gönyű szakasszal kapcsolatban tárgyaltuk.) (Folytatás következik)