Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

4. szám - Domokos Miklós: Áttekintés a domb- és hegyvidéki tározók hidrológiai méretezésének egyes módszereiről

210 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. ÉVF. 4. SZÁM — a Rippl (1883) által egy évszázada ajánlott, determinisztikus szimulációs módszer, valamint a Varlet (1923) által kidolgozott másik „klasszikus" eljárás, az ún. „kifeszített szál módszere" (1. ábra) — szükség esetén mesterségesen előállított bemenő vízhozam-adatsorok felhasználásával — máig is a tározóméretezéssel elérhető legpontosabb eredményt szolgáltatja, — az ún. korszerű módszerekkel (más néven rendszertechnikai módszerekkel) elérhető eredmények pontossága szerencsés esetben megközelítheti az említett klasszikus (más néven tömeggörbe-) módszerek pontosságát, — a rendszertechnikai módszereknek az utóbbi kb. 20 évben elsősorban az amerikai szakirodalomban tapasztalt rendkívüli mértékű elterjedése leginkább annak következménye, hogy az amerikai kutatók tévesen értelmezték a tömeggörbe-módszereket, számítógépi megvalósítás esetén a rendszer— technikai módszerek gépidőigénye gyakran több nagyságrenddel meghaladja a tömeggörbemódszerek gépidőigényét (2. ábra), aminek jelentősége a hardver-fejlődéssel természetesen még csökkenhet, 2. ábra. Ugyanazon vízeresztés-optimálási feladatnak dinamikus programozással és a Varlet-módszerrel történő megoldásához igényelt gépidő (KlemeS, 11)79) — míg a különösebb matematikai felkészültséget alig igénylő (szimulációs) tömeggörbemódszerek jó betekintést engednek alkalmazóiknak a tározóműködés folyamatába, a rendszertechnikai módszerek ezt kevéssé teszik lehetővé, ami megnehezíti a hibák kiszűrését. Klemes röviden idézett emlékezetes cikkének bővebb ismertetése, hazai tározóméretezési példán szemléltetve, olvasható magyar nyelven is (.Domokos 1979). Utóbb pedig Oidley (1986) tollából jelent meg érdekes tanulmány, amely terjedelmes matematikai levezetésekkel igazolja a tömeggörbemódszert és a lineáris programozást alkalmazó tározóméretezés egyenértékűségét, vagyis alátámasztja a Klemes-tői másodikként idézett állítást. A vízhasznosítási tározók hidrológiai méretezésére tömeggörbemódszereket és rendszertechnikai módszereket alkalmazó irányzatok hazánkban ma egymás mellett léteznek (Domokos, 1987). 1.3. Tároz(')lc árhullámcsökkentő hatásának számítása A tározók árhullámmódosító hatása meghatározásának hazánkban eddig jóval kisebb figyelmet szenteltek. E téren eddig egyeduralkodónak látszik a lényegében determinisztikus szimulációt alkalmazó, Sorrensen típusú eljárások ajánlása. E tárgykörben a Magyar Hidrológiai Társaság pécsi vándorgyűlésünkre benyújtott tanulmányában ifj. Goda László és Kalocsa Béla (1981) mutatott. be számítógépi programot. 2. A témakörben a VII. vándorgyűlésre beérkezett dolgozatok ismertetése 2.1. Tározók hidraulikai és hidrológiai méretezési módszerei Ebben az általánosabb, módszertani altémakörben két értékes dolgozat érkezett. Bakonyi Péter és Józsa János a diffúziós árhullámot numerikusan modellező számítógépi programot készített a dombvidéki völgyzárógátak szakadásakor előálló árhullámok levonulásának egydimenziós szimulációjára. A dolgozatban csupán elvi példákkal szemléltetett számítás eredményei: a szakadást követő tetszőleges időpillanatokban észlelhető felszíngörbék, valamint az árhullám levonulása folyamán az alvízi meder szelvényeiben előálló legnagyobb vízmélységértékek (3. ábra). 3. ábra. Elvi példa a gátszakadás okozta árhullám szimulációjára (Bakonyi, Józsa 1987) A szerzők javasolják, hogy programjuk felhasználásával mind a meglévő, mind a jövőben építendő hazai tározók 10 m-nél magasabb földgátjaira végezzék el a gátszakadási árhullámok számítását.