Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

4. szám - Domokos Miklós: Áttekintés a domb- és hegyvidéki tározók hidrológiai méretezésének egyes módszereiről

DOMOKOS, M.: Domb- és hegyvidéki tározók méretezése 211 A szimulációval meghatározott maximális elöntésekről, s azok érkezési idejéről térképek készíthetők, amelyek felhasználásával megfelelő életés vagyonvédelmi tervek dolgozhatók ki. Az előbbi, hidraulikai jellegű és egyelőre inkább elvi példák bemutatására szorítkozó dolgozattal szemben Oilyénné Hofer Alice hidrológiai tanulmánya a vízhasznosítási tározók teljesítőképességi görbéinek meghatározására nemcsak számítógépi programot ad (amely az ún. mértékadó száraz időszakok módszerén alapul), hanem — nagytömegű adatfeldolgozással, s a kapott eredmények földrajzi általánosításával —- empirikus segédletet is közöl a magyarországi adathiányos kisvízfolyásszelvények tározó-teljesítőképességi görbéinek a becslésszerű meghatározására (4. ábra). E görbék segítségével különböző tározási lehetőségek első összehasonlítása ill. a több tározó összehangolt működésétől várható többlet-vízszolgáltatás első becslése lehetséges. u Vizsiolgilfatósi biztonság•• xi , - IP, -100%. Eszlelesi adatsorbol szam/tva ' Segédlettel becsülve fi/100 ' J1195%!= 1.8-a" fi 190%) - 1.5-a.

2'

7 fl W>%/» IJ-Ct'

1 finov.i--o.9-oi" 0.1 0.2 OJ O.i 0,5 0,6 0.7 Vízhozam-kiegyenlítés mértéke. /-/ 4. ábra. Zagyva/Pásztó szelvény különböző pi biztonságokhoz tartozó normált tározó-teljesítőképességi görbéinek észlelési adatsorból számított ill. segédlettel becsült változatai (Oilyénné Hofer, 1987) A tanulmányban bemutatott eredmények — mind a számítógépi program, mind az empirikus segédlet — máris érettek arra, hogy műszaki irányelvként közreadják őket. Ugyanakkor érdemes lenne a kutatást tovább folytatni, elsősorban a következő irányokban: — Tározó-teljesítőképességi görbék előállítása nem konstans vízszolgáltatás feltételezésével. — A vízszolgáltatási biztonság különböző (gyakoriság, tartam és mennyiség szerint értelmezett) mutatóihoz tartozó teljesítőképességi görbék közötti kapcsolatok, ill. az átszámítás lehetősége. 2.2. Tározás és vízgazdálkodás Észak-Magyarországon Ebben az altémakörben négy dolgozatot ismertethetünk, amelyek mindegyike az országos viszonylatban is kiemelkedő színvonalú északmagyarországi víztározás helyzetéről, tapasztalatairól, fejlesztési igényeiről számol be. Stéfán Márton dolgozata Észak-Magyarország egészének víztározását tekintette át, különös tekintettel annak vízgazdálkodási hatásaira. A két évtized alatt folyamatosan és céltudatosan végzett feltárási munkák eredményeként az Észak-Magyarországon gazdaságosan megvalósítható víztározók össztérfogatát 370 -10

6 m

3-ben határozták meg. A tanulmány — a vizsgált terület hidrometeorológiai és hidrológiai adottságaiból, valamint a tározással szembeni mezőgazdasági, vízrendezési, rekreációs igényekből kiindulva — nemcsak a dombvidéki tározási lehetőségek számbavételének tételes eredményeit közli, hanem az alkalmazott számítási módszereket és üzemeltetési tapasztalatokat is ismerteti. Szorosan kapcsolódik az előző témához Stéfán Márton, Pados Imre és Körtvélyi Kálmán közös dolgozata, amely a Tarna vízgyűjtőjének tarozásfejlesztési programját mutatja be. E vízgyűjtőn a gazdaságfejlesztést egyre inkább akadályozza a vízhiány, amely víztározással jelentősen mérsékelhető. A tanulmány áttekinti a tározási és átvezetési lehetőségeket és a kiépítésükkel elérhető vízgazdálkodási hatásokat, figyelembe véve a korántsem elhanyagolható vízminőségi problémákat. A példamutatóan összeállított, adatokkal dokumentált tanulmány voltaképpen a Tarnavízrendszer vízgazdálkodás-fejlesztési kerettervének is nevezhető. Egy másik, kisebb észak-magyarországi vízrendszer, a Hór—Kánya vízgyűjtő árvíztározási kérdéseivel Hegedűs Sándor és Szakács Sándor esettanulmánya foglalkozott. A hidrológiai viszonyok bemutatását a tározó árvízvédelmi, belterületi vízrendezési és vízhasznosítási méretezése követi. Végül a szerzők a tározó műszaki kialakításának részleteit ismertetik. Mind a tározás domborzati lehetőségeinek felkutatása, mind tudománytörténeti szempontból figyelemre méltó Vitális György tanulmánya, amely XVIII. és XIX. századi Nógrád megyei térképek bemutatásával bizonyítja, hogy azok a ma gyakorlata számára is értékes domborzati, morfogenetikai és vízrajzi információkat szolgáltatnak a víztározásra alkalmas völgyszakaszok kijelöléséhez. Tározó-kiépítés mértéké, [) [évi