Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

4. szám - Domokos Miklós: Áttekintés a domb- és hegyvidéki tározók hidrológiai méretezésének egyes módszereiről

209 Áttekintés a domb- és hegyvidéki tározók hidrológiai méretezésének egyes módszereiről Domokos Miklós Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ 1095. Budapest, Kvassay Jenő u. 1. Kivonat: A szemlecikk a Magyar Hidrológiai Társaság VII. Országos Vándorgyűlése (Salgótarján, 1987 július) hasonló című szekcióülésének főelőadásából készült. Első része a szakterület néhány lényegesebbnek ítélt hazai előzményét tekinti át egyrészt a tározási lehetőségek számbavétele, másrészt a tározók hidrológiai méretezése vonatkozásában. KlemeS (1979) nyomán részletesebben kitér a méretezés tömeggörbe-módszereinek a rendszertechnikai módszerekkel való összevetésére. A szemlecikk második része ismerteti és értékeli a Vándorgyűlésre a témakörben beküldött dolgozatokat, köztük a magyarországi vízhasznosítási célú tározók teljesítőkópessógi görbéinek meghatározására használható számítógépi programot ós becslési segédletet, az észak-magyarországi tározók vízgazdálkodási hatásairól és a Tarna-völgv tározás-fejlesztósóről szóló tanulmányt. KiilesNZiivnk: tározási lehetőség számbavétele, tározó-méretezés, tározóteljesítőkópességi görbe, tömeggörbe-módszer, rendszertechnikai módszer 1. Szakterületi áttekintés Közismert tény, hogy Magyarország víztározási lehetőségei, az ország domborzati .adottságai miatt, rendkívül szerények. Lehetőségeinkkel tehát annál gondosabban kell gazdálkodnunk. Ennek tudatában a magyar vízügyi szakemberek idejekorán, nagy alapossággal számbavették tározási lehetőségeinket és kidolgozták a tározók méretezési módszereit. 1.1. A tározási lehetőségek számbavétele és értékelése Az ország tározási lehetőségeinek számbavétele terén máig alapvető Puskás Tamás munkássága, amelynek eredménye a VITUKI „Magyarország vízkészlete" c. kiadványsorozatában jelent meg (VITUKI, 1958). Az országos számbavétel két évtized eltelte után esedékes felújítását Varsa Endre végezte el (VITUKI, 1976). Magyarország tározási lehetőségeinek kihasználásával az 1980-as évek elejéig — meder- és hullámtéri tározók nélkül — mintegy 250 tározó létesült. Közülük néhány kellőképpen észlelt vízforgalmú tározó tényleges kihasználtságát ill. hasznosítás-fokozásának lehetőségét Gilyénné Hofer Alice (1984) vizsgálta. 1.2. A vízhasznosítási tározók hidrológiai méretezési módszerei A vízhasznosítási tározók hidrológiai ill. vízgazdálkodási méretezésének módszertana terén Mosonyi Emil (1947, 1948) máig alapvető művei mellett Puskás Tamás (1960) tanulmányát kell kiemelnünk. Az általuk ajánlott ill. kidolgozott és időközben számos, ma is érvényes hazai műszaki tervezési irányelvben (pl. MI 1983) megjelent determinisztikus-empirikus tározóméretezési módszerekhez képest a hazai szakirodalomban jelentős újdonságot hozott a tározóméretezés ún. mátrixmódszereinek a megjelenése és alkalmazása (Zsuffa, 1973). A nemzetközi porondon kb. ezzel egyidőben bontakozott ki az ún. klasszikus és az ún. korszerű (mátrix-algebrát vagy lineáris és dinamikus programozást alkalmazó) tározóméretezési módszerek látványos „ütközete". Ennek „riadóját" Vít Klemes (1979) — az ún. korszerű módszerek egyik elismert fejlesztője — fújta meg emlékezetes, rendkívül szellemesen megfogalmazott cikkében. Ebben, röviden összefoglalva, nem kevesebbet állít, mint hogy Idö, t 1. ábra. Varlet tározó-üzemrend optimálást célzó ,,kifeszített szál" módszerének elvi változata (KlemeS 1970) Kumulált hozzátolyós, X Kumulált vizeresztés.Y