Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

4. szám - Liška, Mirosláv Boris: A Gabčikovo–Nagymaros vízlépcsőrendszer problémája

198 A Gabeikovo—Nagymaros vízlépcsőrendszer problémája Liska, Mirusláv Boris Bratislava, Hydroconsult Cseh- és Szlovák Köztársaság Kivonat: „Hallgattassék meg a másik fél is!" Az alábbi tanulmány a cseh- és szlovák fél műszaki álláspontját mutatja be a Bős—Nagymaros vízlépcsőrendszer befejeztét illetően. A magyar, valamint a cseh és szlovák műszaki képzettségű szakemberek véleménye a tárgyban azonos: a mű jó, környezeti kockázatai kiküszöbölhetők, eredeti tervek szerinti befejezése szükséges és kívánatos. Magát a mű létesítésére vonatkozó nemzetközi szerződést sem változtatták meg, így annak jogérvénye 1991-ben is fennáll. A tanulmány szlovák szerzője rámutat, hogy a gazdasági és szakmai igazságoknak előbb-utóbb túl kell mutatniuk a napi politika szűkebb érdekein. Kulcsszavak: Vízlépcső, Duna, Bős—Nagymaros létesítmény, ökológia, hajózás, vízerő-hasznosítás, talajvízszennyezés. 1. Bevezetés A vízlépcsőrendszer megépítésével elérni kívánt célokat, a rendszer gazdaságossági szempontjait és várható környezeti hatásait az együttműködő magyar és cseh-szlovák mérnökök a nemzetközi szerződés előkészítése során részletesen megvizsgálták. Vitathatatlan, hogy a szerződés alapjául szolgáló közös egyezményes terv (KET) az aláírás időpontjában magas műszaki-gazdasági színvonalat képviselt. Az azóta eltelt két évtized alatt a tudomány rohamosan fejlődött, a gazdasági viszonyok megváltoztak és mindkét országban politikai hatalomváltás következett be. A kiindulási alapok és a tervezett üzemrend felülvizsgálata a fenti változások tükrében ezért indokolt lehetne. Ennek során azonban figyelembe kell venni a meghatározó feltételeket, amelyek a tervtanulmányok időszakában rugalmasabbak, a megvalósítás során azonban egyre kötöttebbé válnak. A gazdaságosság elvei pedig a lekötött erőforrások mielőbbi hasznosulását követelik meg, leszűkítve az újabb, meg újabb „optimális" megoldások keresésének lehetőségét. Azok számára, akik a GNV problémakörét ismerik, már régóta egyértelmű, hogy a felülvizsgálat során nem műszaki, ökológiai vagy gazdasági, hanem politikai kérdésekről van szó. Ez megegyezik a független, pártatlan szakértők véleményével is, akik szerint a GNV műszaki megoldásai nemzetközi mércével mérve is igen magas szakmai színvonalúak, és a rendszer üzembe helyezése nem okoz elháríthatatlan környezeti ártalmat. 2. A GNV felülvizsgálatának meghatározó feltételei 1. A GNV jelenlegi kiépítettségi foka alapvetően leszűkíti az elvi megoldás módosításának lehetőségeit és ma már „kiindulási alaphelyzetnek" tekintendő. 2. A főművek elbontása és a „természetes állapotok" helyreállítása műszaki szempontból gyakorlatilag lehetetlen, mivel a kitermelt anyag máinem áll rendelkezésre. Ez a magyar fél által javasolt megoldás a munkálatok jelenlegi állapotában környezetvédelmi szempontból sem kívánatos, gazdaságilag nem valósítható meg, mivel egyik szerződő fél sem rendelkezik e hasznos eredmény nélküli munkálatokhoz szükséges pénzügyi erőforrásokkal. 3. Az 1977 szeptemberében aláírt nemzetközi szerződés jelenleg is érvényes és nem, bontható fel. Lehetővé tesz azonban (1977-ben előre nem látható) egyes módosításokat, ha azok szükséges vagy előnyös volta egyértelműen kimutatható. 4. A GNV egyik célja a két kormány által a Duna-bizottsággal, és így a Duna menti országokkal szemben vállalt kötelezettségének megfelelően, a Pozsony—Nagymaros közötti folyamszakaszon a hajózási viszonyok javítása. A Vaskapu kiépítésével a Rajna—Majna—Duna csatorna 1993ban történő megnyitása után ez a szakasz jelenti a szűk keresztmetszetet az Északi- és a Feketetengert összekötő nemzetközi vízi úton. Ez megakadályozza Nyugat-Európa túlzsúfolt és KeletEurópa gyengén kiépített, de környezetkárosító közúti szállítási rendszereinek tehermentesítését. A nyugat-európai országok kilencven kereskedelmi és ipari kamarájának uniója 1990 májusában a GNV befejezését szorgalmazó felhívást intézett a Magyar Köztársaság és a Cseh- és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormányaihoz. 5. A kulturált Európában (melyhez csatlakozni kívánunk) az együttélés általános szabályai a vállalt kötelezettségek szigorú, feltétel nélküli betartását követelik meg, nemcsak a magánjog, de a nemzetközi kapcsolatok szintjén is. Az a felfogás, amely csak a számára (azaz az egyik fél számára) előnyös megállapodásokat tartja magára nézve kötelezőnek, aláásná az egész civilizációt, megrendítené magának az „Európa Háznak" szerkezetét is, működésképtelenségre kárhoztatná a társadalom alapegységét, a családot, továbbá a piacgazdaságot, de magát az államot is. A törvények és törvényesség helyére a hatalom, az erőszak és az igazságtalanság lépne. Az egyik szerződő fél