Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

4. szám - Liška, Mirosláv Boris: A Gabčikovo–Nagymaros vízlépcsőrendszer problémája

LISKA, M. B.: Gabcikovo—Nagymaros vízlépcsőrendszer 199 döntési szabadsága tehát csak addig terjed, amíg a döntés a másik fél szabadságát nem korlátozza és jogait nem veszélyezteti. 6. Az együttélés fenti, általános szabályainak megfelelően, a szerződéses kötelezettségek betar­tásán túlmenően, a civilizált társadalom természe­tesen korlátozza, sőt tiltja az olyan tevékenysé­geket, amelyek közvetlenül vagy közvetve bár­kire vagy bárki környezetére nézve károsak, kü­lönösen. ha ez a korlátozás saját létét vagy érde­keit nem veszélyezteti. 7. Minden szerződés előírja az egyes felek kö­zös tevékenységének szabályait. Ezek a szabályok kölcsönös megegyezéssel bármikor módosíthatók. A megegyezésnek akadálya nincs, ha — a javasolt módosítás mindkét fél számára előnyös, — szükségessége egyértelműen bizonyított és — az azt javasló fél a közös megegyezés lét­rejöttéig tartózkodik minden olyan tevékeny­ségtől, ami az eredeti szerződés előírásaival ellenkezik. Amennyiben nem sikerül kellő időben megegye­zésre jutni, a saját érdekek veszélyeztetésének megakadályozására az önvédelem természetes jo­ga lehetővé tesz ideiglenes védelmi rendszabályo­kat, különösen, ha ezek biztosítják az eredeti szer­ződésben foglalt megoldás helyreállításának lehe­tőségét, természetesen megfelelően módosított gaz­dasági feltételekkel. 8. Az ökológia és a gazdasági tevékenységek kölcsönhatásait gyakran félremagyarázzák, akár tudatlanságból fakadóan, akár szándékosan, olcsó népszerűséget hajhászva. A helyes, a környezetvé­delmi szempontokat is gondosan figyelembe vevő műszaki megoldás legtöbbször a gazdasági és tár­sadalmi hatások legszélesebb értelmében véve, gaz­daságilag is optimális^ megoldást eredményez. Fél­revezető azonban az az állítás, hogy „ami ökoló­giailag megfelelő, az szükségszerűen gazdaságos is"; és az a jelszó, ami szerint „az ökológiát gaz­dasági fogalmakkal mérni erkölcstelen", nem egyéb politikai demagógiánál. Ellenkezőleg: minél gazdaságosabb a műszaki megoldás, annál na­gyobb összegek használhatók fel a környezeti ha­tások csökkentésére, sőt a környezet jelenlegi, le­romlott állapotának javítására. 9. A mindkét országban áhított piacgazdaság körülményei között beruházások megvalósítása környezeti hatások és a fennálló (természetes?) állapot módosítása nélkül elképzelhetetlen. A piac­gazdaságban bármely gazdasági tevékenység bizo­nyos fokú kockázattal jár, de enélkül nincs fej­lődés, gazdasági előrelépés. Nyilvánvaló, hogy a kockázat szintjét minimális, társadalmilag elfo­gadható szintre kell csökkenteni. Ez azonban le­hetséges valamennyi kockázati tényező tárgyila­gos, megalapozott felmérése, a környezeti hatá­sok elfogadható mértékre való csökkentéséhez (vagy kiküszöböléséhez) szükséges beruházási vagy üzemelési rendszabályok meghozatala, végül a rendszer megvalósítása következtében bizonyítha­tóan kárt szenvedők anyagi kártalanítása révén. 10. Az optimális megoldás csak demokratikus társadalomban alakítható ki, ahol valódi és de­mokratikus párbeszéd során „nem hivatalos" vé­lemények és érvek is a közvélemény elé kerül­hetnek, ahol a felek nemcsak kinyilatkoztatják álláspontjukat, de meghallgatják és megfontolják a másik fél érveit is, ahol tudományosan és gaz­daságilag megalapozott érveket kell felsorakoztat­ni, és ahol az ellentétes véleményen levők nincse­nek létükben, egzisztenciájukban veszélyeztetve. Az emberi jogok deklarációjának elfogadása au­tomatikusan kellene, hogy biztosítsa a fenti felté­telek kielégülését, de úgy tűnik, 40 évi totalitá­rius rendszer sokakban túl mély nyomokat ha­gyott. A tömegtájékoztatási eszközök hírközlése vagy kizárólag a „hivatalos" álláspontot hozza nyilvánosságra vagy szenzációt hajhászó újságírók hánynak fittyet a tárgyilagosság minimális köve­telményeinek. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köz­társaságban a novemberi forradalmat követő rövid ideig mindkét szélsőség eluralkodott, miközben a hivatalos álláspont „a zöldeké" volt. A helyzet azóta javult, és ellenvélemények is a közvélemény elé kerülnek anélkül, hogy ezek egy viszonylag szűk szakmai olvasótáborral rendelkező és a köz­véleményt csak elhanyagolható mértékben befo­lyásoló szakfolyóirat, a Hidrológiai Közlöny „Re­fuznyiki" című rovatába szorulnának. 3. A GNV népgazdasági jelentősége a Cseh- és Szlovák Szövetségi Köztársaág és a Magyar Köztársaság számára A többcélú vízlépcsőrendszer három fő célkitű­zése, fontossági sorrend nélkül, a következő: 1. A kifogyhatatlan, hazai és leginkább környe­zetkímélő energiaforrás hasznosítása, amely — or­szágaink energiarendszeréből fakadóan — előnyö­sen elégíti ki a fogyasztási csúcsokban jelentkező energiaigényeket és részben kivált gyenge minő­ségű barnaszénnel üzemelő, a környezetet valóban súlyosan károsító hőerőműveket. A 720 + 158=878 MW kapacitással közel 4 TWh, zömmel csúcsban termelt, tiszta energia kb. 4 millió tonna barna­szén eltüzelését teszi feleslegessé. Ezáltal csökken­ti az oxigénfogyasztást, kiküszöböli sok ezer ton­na szén- és kén-dioxid kibocsátását és ezzel hoz­zájárul egész Közép-Európa légkörének javításá­hoz. 2. A Pozsony—Nagymaros közötti szakaszon szikla- és kavicszátonyok által kis és közép vízho­zamok idején okozott hajózási akadályok kikü­szöbölése. A jelenlegi 1,5 m garantált hajózási vízmélység 3,5 m-re nő, a kanyarulati sugár leg­alább 180 m-re bővül, lehetővé válik a kétirányú hajóforgalom (éjszaka is), a hajózás évi időalapja megnő, mérséklődik az áramlási sebesség és a vízfelszín esése. Mindez a nemzetközi hajópark kapacitásának fokozott kihasználását, korszerű ha­józási módszerek (9 uszályos tolt szerelvények) bevezetését teszi lehetővé. A vízi útra átterelt és

Next

/
Oldalképek
Tartalom