Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)
5. szám - Domokos Miklós: Vízgazdálkodás-fejlesztés, vízmérleg-meghatározás
272 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. ÉVF., 5. SZÁM ALAPOZO TANULMANYOK TARTALMI FELÉPÍTÉS SZÖVEG Bevezetés t— " fc.Sj "" fc ^ - «; -5i —r "" fc ^ - «; -5i "" fc ^ - «; -5i i I* 1 i ** j MEG JELENES! FORMA ADAT- n I TERKÉPGYŰJTEMÉNY beépih/i a szövegbe Fúrnám beépítve a szövegbe 1 1000000 I 500000 11SO 000 i 10000 Í-500000 r ALAPOZO~ TANULMANYOK korlátozott példányszámban 1. ábra. A harmadik Vízgazdálkodási Keretterv szerkezete (Muts, 1979) Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Országos Vízügyi Hivatal több, a vízgazdálkodási prognosztizálást célzó tanulmányt készített (OMFB, 1975, 1979/a, 1979/b, 1980/a, 1980/b, OVH, 1978, 1981). Ezek közös jellemzői, hogy a hosszú távú tervezés időtávlatát meghaladó időszakra tekintenek előre, alternatív fejlesztési megoldásokat vizsgálnak, az egyes alternatívák megvalósítási feltételeit és hatásait elemzik. Az 1984-ben közreadott harmadik Vízgazdálkodási Keretterv nem a vízgazdálkodás távlati fejlesztésének irányító eszköze kíván lenni, hanem olyan része a tervezés rendszerének, amely döntési változatokat állít elő és korszerű ismeretanyagot nyújt a gazdasági ágazatok közép- és hosszú távú tervező munkájához (Muts, 1979) (1. ábra). Nyilvánvaló, hogy — a vízgazdálkodás-fejlesztés az eddig felsorolt országos kitekintésű terveihez és koncepcióihoz illeszkedve — regionális méretekben is nagy szükség van a távlati, ill. nagytávlati tervezésre, még akkor is, ha tapasztalataink szerint nagy távlatban az alapvető hatótényezők nagyfokú szóródást mutatnak és ez újabban a gazdasági fejlődés bizonytalanságaival összefüggésben csak fokozódik. A rendszervizsgálaton alapuló prognosztizálás eredményeként tett megállapítások és következtetések azonban mégis alkalmasak lehetnek a fejlődés egyes elemei egymáshoz való arányainak becslésére, a tendenciák kijelölésére és az összefüggések értékelésére, tehát reálisan jelezhetik a fejlesztés lehetőségeit és problémáit. A nagytávlatú célállapot körvonalazása után (részben vele átfedésben) vizsgálni kell a fejlesztés időbeli alakulását, főleg az előttünk álló mintegy 10 év feladatait, megoldásuk módozatait és feltételeit. Konszolidált helyzetben egyi ilyen közepesen hosszú időszakra a népgazdaság legfontosabb területeinek műszaki-gazdasági fejlesztési koncepciói már rendelkezésre állnak, így az alapozásukhoz szükséges, ill. a rájuk épülő vízgazdálkodási koncepciók, tervek megfelelő megbízhatósággal elkészíthetők (a fejlesztési sávok kijelölhetők). Üj módszert kell kialakítani azonban akkor, ha a fejlesztés feltételei instabilak és az alapvető, klasszikus eljárások (extrapoláció és viszszaszámítás) többé már nem alkalmazhatók (Nováky, 1980). összefoglalva: a vízgazdálkodás-fejlesztés országos és regionális terveinek, koncepcióinak — a feltételek megszabta korlátokon belül — a következő követelményeket kell kielégíteniük (Kovács— Csermák—Dávid, 1983): — vázolják fel a fejlődésnek azokat a csomópontjait, melyek elérésekor a vízháztartási feltételek, valamint a természeti és társadalmi folyamatok összhangját minőségi változást jelentő vízgazdálkodási beavatkozásokkal kell megteremteni; — írják le a vízgazdálkodás várható fejlődési ütemét, illetőleg annak sávjait; — állapítsák meg a vízgazdálkodás egyes folyamatainak (tevékenységeinek) várható fejlődési változatait és ebből az ágazat belső fejlődési arányainak becsült határait; — mutassák be az egyes változatok megvalósításának feltételeit és várható hatásait. 1.2 Az altémakörben beérkezett dolgozatok ismertetése A VII. vándorgyűlésre két tagtársunk nyújtott be egy-egy igen tartalmas, a vízgazdálkodás-fejlesztés altémakörébe sorolható dolgozatot. Egyikük egy 2000 km 2-es észak-magyarországi, súlyponti régió: a borsodi iparvidék vízgazdálkodás-fejlesztésének teljes spekrtumát tárgyalja, míg a másik dolgozat a bányavíztelenítés vízgazdálkodási hatásaira összepontosít ugyan, de vizsgálatait az Északmagyarországi VÍZIG területén működő összes bányára kiterjeszti.
