Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

4. szám - Bodnár Imre: A komposztált kommunális szennyvíziszap – iszaptrágya – üzemi hasznosítása

224 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990 . 70. ÉVF. 3. SZÁM A két éven át folytatott, nagyüzemi kísérleti jellegű próbaüzem 1989 őszén záródott, az értékelés megkezdődött — melynek eredményét ismét közreadjuk. A Kaposvár városi kommunális szennyvízrendszer teljes kiépülése 1990-ig valósul meg. A több mint 80 000 fő lakosságú város létérdeke a megfelelő szennyvízrendszer megvalósítása, a MÉLYÉPTERV tervei alapján. A beruházás során valósul meg az iszapvíztelenítő és komposztálótelep, végleges kapacitásra méretezve. A telepi beruházás elhúzódása miatt a teljes iszapmennyiség üzemszerű komposztálására és mezőgazdasági hasznosítására csak 1990-től lesz mód. A termelőszövetkezet felkészült az évi, mintegy 5500 m

3 iszap fogadására. A komposztálótelep és úthálózat elkészült, a szükséges gépi berendezéseket beszerezték. Rendelkezik a telep működtetéséhez szükséges szakhatósági engedélyekkel is. Az elhelyezés műszaki, technikai és üzemelési feltételek rendszerében az iszapelőállító az iszapot saját zárt konténeres eszközeivel juttatja ki a komposztálótelepre. A telepre történő kijuttatástól már üzemi feladatként jelenik meg az érlelést magába foglaló fázis. Az iszapérlelés és -hasznosítás technológiáját nem részletezem. Mind a szennyvíziszap-érlelés, mind a szennyvíziszap-kiszórás, a mezőgazdasági üzemekben ismert és a szerves trágya hasznosításánál jelenleg is alkalmazott gépekkel végezhető. A próbaüzem során az új eljárást az üzem szakemberei elfogadták, sőt menet közben véleményükkel módosították, kiegészítették. Az eljárás gyakorlati megvalósításában a Pannon Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Intézete is részt vett. A próbaüzem folyamán rendszeresen ellenőrző méréseket, vizsgálatokat végzett, melynek eredményeit felhasználjuk a hasznosítás során. 3. Az iszaptrágyázás jelentősége a mezőgazdasági üzemben A mezőgazdasági felhasználás szempontjából döntő kérdés az iszapösszetétel ismerete. A hasznos makrotápanyag közül a nitrogén (N) és foszfor (P) nagy mennyiségben fordul elő. A MÉLYÉPTERV agrárhasznosítási terve szerint 40 t/ha iszaptrágya biztosítani tudja az őszi búza, kukorica, napraforgó tápanyagigényét, közepes terméseredményekkel kalkulálva, csupán káliumból lesz szükség tápanyag-kiegészítésre. Döntő kérdés a nehézfémtartalom. Az eddig végzett vizsgálatok alapján a nehézfémtartalom jelenleg a határértéket nem éri el, így az iszap felhasználásánál ez nem jelent akadályt. Az iszapösszetételt rendszeresen vizsgálni kell, vagyis az iszapadag meghatározásánál szükség van az összetétel ismeretére. Az üzem szakemberei a továbbiak során a növényi tápanyag-gazdálkodás tervezésénél figyelembe veszik az iszaptrágyát, mint növényi tápanyagforrást. A keletkező iszaptrágya mennyisége mintegy 180 —200 ha /év nagyüzemi szántóterület trágyázását teszi lehetővé jelenleg. Üzemünk 3000 ha szántóterületéből 250—300 ha területet tudunk 50 t/haos adag istállótrágyával ellátni. Az iszaptrágya és az istállótrágya együttes alkalmazásával lehetővé válik, hogy szántóterületünk 6 évenként szerves trágyázásra kerüljön. Az iszaptrágyát ez ideig gabonafélék alá szórtuk ki úgy, hogy a szántóföldi növénytermesztés során az eddig alkalmazott termesztési technológiákat nem változtattuk. A jövőben ipari növények és egyéb takarmánynövények termőterületén is fel kívánjuk használni. A Somogy Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás végleges szennyvíziszap-hasznosítási talajtani szakvéleménye alapján 714 ha alkalmas a Kapostáj Mgtsz területéből szennyvíziszap-hasznosításra, a vizsgált 766 ha területből. A terület nagy része mélylazítást, illetve meszezést is előírt, ennek megfelelően ezeken a területeken szükség szerint folyamatosan végezzük az iszapkiszórás előtt ezeket a műveleteket. A vizsgált terület a jelenlegi iszapmennyiség fogadására alkalmas, négyéves forgóban. Az iszap várható mennyiségének növekedése miatt újabb területek vizsgálatára, illetve bevonására lesz szükség, melyhez a szövetkezet további területet tud biztosítani. Az iszaptrágyázás folyamatos kihelyezése üzemszervezési szempontból különös gondot nem jelent, de a környezetvédelemre tekintettel kell lenni. A szennyvíziszap érlelése, hasznosítása megítélésem szerint a későbbiekben sem jelent olyan nagy feladatot, amelyet az üzem szakmai szempontból nem tudna kivitelezni, ill. megvalósítani. A folyamatban részt vevő üzemi szakemberek megismerték az eddigi üzem során a feladatokat. Megállapították, hogy az iszaptrágya nem bűzösebb, mint az istállótrágya, sőt többnyire kevésbé bűzös, jellege homogén, földszerű. Kiszórhatósága kedvező, érett állapotban morzsalékos, egyenletesen teríthető, adagolható, így összességében alkalmas mezőgazdasági hasznosításra. Üzemünkben az eddig alkalmazott iszaptrágyahasznosítási kísérletet kellő körültekintés mellett tovább folytatjuk, és az érdeklődő mezőgazdasági üzemek vezetői részére is szívesen bemutatjuk. Ügy ítéljük meg, hogy a helyesen alkalmazott iszaptrágya-hasznosítás mint biotechnológiai eljárás, bátran alkalmazható, kellő körültekintés mellett. Szakszerűen alkalmazva elkerülhető az élővizeink szennyeződése, a felszín alatti vizek és a termőtalaj károsítása. 4. összefoglalás A szennyvíziszapnak — mint növényi tápanyagforrásnak — a szövetkezet tápanyag-gazdálkodási rendszerébe való beillesztése megoldható, és a terület hidrológiai viszonyait figyelembe véve, nem kell félni az élővizek szennyeződésétől.