Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

4. szám - Juhász Endre: A szennyvíziszap-kezelés és –elhelyezés általános kérdései

JUHASZ E.: A szennyvíziszap-kezelés kérdései 209 zett terméket az adott felhasználási hely gazdasági feltételei mellett „piacképessé" tegye. Az iszapelhelyezés, illetve -hasznosítás jelenleg is, de a létesítmények számának, — a tisztítási kapacitás és a tisztítási fokozat növekedése folytán a későbbiekben még inkább a teljes technológiai láncolat legkritikusabb tényezője lesz. Ez arra int, hogy a kezelési, kiszállítási és elhelyezési folyamatok súlyozása során az elhelyezés meghatározó szerepét alapvetőnek kell tekinteni. Ebben a kérdésben a szennyvíztechnológus és az elhelyezést előkészítő (agrár) szakember együttműködése nélkülözhetetlen. A települési szennyvizek tisztítási folyamatából származó iszap nem tekinthető veszélyes hulladéknak, sőt éppen a benne található hasznosítható összetevők miatt — „korlátozott" feltételek mellett — hasznosítható melléktermék, mely alkalmas primer anyagok, illetve megfelelő technológiai beavatkozásokkal energiafélék előállítására (tápanyag, potenciális energiahordozó stb.). A szennyvíziszap általában az alábbiakat tartalmazza : — iszapvíz (pórusvíz, kapillárisán kötött, kémiailag kötött), — aprított (őrölt) ásványi részecskék (homok, egyéb szemcsés anyagok), — szerves anyagok, — tápanyagok (N, P. K), — nyomelemek (mikro tápanyagok), — nehézfémek, — patogének. Míg a nehézfémek és a patogének a hasznosítás szempontjából kedvezőtlenek, addig a többi összetevő a mezőgazdasági felhasználás, illetve hasznosítás szempontjából kedvezővé teszik. Az iszap elhelyezésére, ill. hasznosítására számos lehetőség ismert. Azonban éppen az előbb ismertetett és kedvezőnek minősített béltartalom miatt is világtendencia, hogy kiterjedésénél fogva e viszonylag nagy volumenű anyag fogadására elsősorban a mezőgazdaság a legalkalmasabb. Azt viszont feltétlen tudomásul kell venni, hogy a nehézfém-tartalom az, amely a fogadóképesség tekintetében mindenkor, mint. első számú kritérium jelentkezik. Az elhelyezés, ill. hasznosítás feltételrendszere tehát visszahat nemcsak a káros vagy hasznosítható béltartalom határértékeit befolyásoló telepen belüli —, vagy az azt megelőző ipari vagy egyéb előkezelésre, hanem az anyag volumenét befolyásoló nedvességtartalom által a szállítás módjára is. A szennyvíziszap elhelyezésének, illetve hasznosításának rendszervázlatát az 1. ábra jól érzékelteti. A „kezelés" felöleli a tisztítótelep kerítésén belüli valamennyi résztevékenységét, azaz a sűrítés, kondicionálás, víztelenítés, szárítás, égetés és komposztkészítés folyamatait. A komposztkészítés egyben lehetőséget nyújt a környezetbarát mezőgazdasági hulladékok, valamint a szeparált települési hulladékok együttes feldolgozására és hasznosítására is. A „szállítás" címszó a tengelyen, csővezetéken, vagy valamely kombinált módon való iszapmozgatás lehetőségeit, az elhelyezés elsősorban a KEZELES ^P («/, N, P, K,C, T, F, V) SZÁLLÍTÁS HASZNOSITAS-ELHELY f l*,H,T, C°VI \ (W, K,N,P,C,T, F, C>,V) EGETES SŰRÍTÉS KONDICIONÁLÁS w=9L-9Q°/ VIZTELENITES w=85-6S% SZÁRÍTÁS u/.S0-25% w-10% CSOVEZETEK w.99-90% h<15 km KOMBINÁLT SZÁLL. vv»S9-10% MO-ISOkm Rendezett Ipari ill.eqyéb hasznosítás Erdó-gyep 3' p w= 97-10'/! Kereskedelmi termék w-50-10% Szántóföldi felületi szórás w= 85-5% Barázda teknős elh. Szántóföldi injektálás u/=99-9Q% ÜLEPÍTÉS 99% TENGELYEN 3. ábra. A szennyvíziszap elhelyezés-hasznosítás általános feltételeinek rendszervázlata