Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

3. szám - Megemlékezés: Dr. Nagy László

184 MEGEMLÉKEZÉS Dr. Napy László 1983—1989 Váratlan és oktalan gépkocsibaleset oltotta ki az életét 1989. október 5-én. Amely élet egészében vízügyi szolgálat volt. 1933. június 28-án született Budapesten. 1951-ben, rögtön az érettségi után elhelyezkedett a Földmérő és Talajvizsgáló Irodánál. A kenyérkereső munkával egyidejűleg végezte el a Budapesti Műszaki Egyetemen mérnöki tanulmányait, s 1957-ben vízépítő szakos mérnöki oklevelet szerzett. 1957 és 1964 között a Vízügyi Tervező Vállalat mérnöke: a sík- ós dombvidéki tározók feltárási előmunkálataival, nemzetközi vízkószletmegosztási tervekkel, majd az Országos Vízgazdálkodási Keretterv feladataival foglalkozott. 1964-ben az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz került. 1965-ben a főigazgatóság vezetőhelyetteséhez, majd 1966-ban a vezetőjéhez osztották be műszaki titkárként. 1972-ig ő volt — a Főigazgatóság 1968. évi névváltozása után — az Országos Vízügyi Hivatal elnöke melletti műszaki titkárság vezetője. 1972 és 1974 között az OVII Komplex Fejlesztési Osztályát irányította, ezt követően — kisebb átszervezések után — 1976 és 1988 között főosztályvezető-helyettesként a Nagylétesítményi Osztályt vezette. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium megalapítása után előbb a Vízkészletgazdálkodási-, majd Vízgazdálkodási Főosztály vezetője volt. Főhatósági munkája magában foglalta az ott töltött évek alatt a nagytérségi vízgazdálkodást, a távlati tervezést, a vízügyi nagylétesítményeket, a vízgazdálkodási rendszerek irányítását, a nemzetközi vízügyi koncepciók kidolgozását. Részt vett a műszaki felsőoktatásban : előadásokat tartott a Mérnöki Továbbképző Intézetben, a Műszaki Egyetemen, a bajai V íz gazdálkodási Főiskolán. 1966-ban maga is szakmérnöki oklevelet szerzett a műtárgyépítő tagozaton, s 1967-ben műszaki doktor lett. Mint az OVH elnökének műszaki titkára, kétségtelenül a legközvetlenebb személyi és munkakapcsolatba került vízügyi történelmünk egyik legkoncepciózusabb vezetőjével, Dégen Imrével. Es talán Nagy László volt az egyike azoknak, akik a legeredményesebben tudták kamatoztatni ós mások számára is eredményessé enni a dégeni hagyatékot. Nagy formátumú, széles ívű életutat járt végig. A vízgazdálkodásunk lényeges problémáit összefüggéseiben ismerte, hiszen gyakorlatában a kisebb horderejű kérdésektől kezdve a tervezési feladatokon át az ágazati szintű teendők átfogó irányításáig mindennel találkozhatott. A halál tetterős és tettekre kész életszakaszában érte. Nagy László termékeny szakíró volt, aki a vízügyi ismeretterjesztésért sokat tett. A rádió stúdiói, a televízió képernyője is a szakmai ismeretterjesztés terepe volt számára. Megpróbálta az ország közvéleményét józan érvekkel, a mérnöki racionalitásával rávezetni a műszaki igazságok befogadására. Hisszük, hogy fáradozása egykor majd meghozza sikerét! Németh Miklós—Vágás István