Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

3. szám - Refuznyiki - Gál Ferenc: Levél

Refuznyiki 185 Refuznyiki DOUBLE BLUES PRODUCTIONS PRESENTS AN EVENING WITH Blues Brothers 1989-ben indult „Refuznyiki" rovatunk nem fogy ki újabb és újabb anyagokból. Az már közhelyszámba megy, hogy a Bős—Nagymarosi vízműrendszer megépítését indokoló cikkeket a „szabad" magyar sajtó nem veszi át közlésre. A hétköznapi hangulatkeltés erői ez idő szerint háttérbe szorítják a tárgyilagosságot és a tudományos megfontolásokat. Folyóiratunk hangja ugyan elvész ebben a zajban, de bízunk benne, hogy a nézetek tisztulásával jogos büszkeséggel mutathatunk rá később ma is hirdetett nézeteink helytállóságára. Mikolics Sándor alábbi értékelése még kaphat olyan megjegyzést, hogy a Szerző nemcsak szakmájának, hanem munkaköri állásának is elkötelezettje. (Bár akkor az orvosnak nem szabadna gyógyítani, a tanárnak tanítani, az újságírónak újságot írni...) De, mit szóljunk a szívességből felajánlott másik cikkhez, amit a Magyar Demokrata Fórum szakértője, Fóris Lajos mérnök, megbízójának elkötelezettje állított össze? Ne vitatkozzunk azon. van-e „vizes lobby". Ámbár minden vízügyi szakember számára dicséret, ha ide számítják, mégis, ha akár a vízügyi szolgálathoz tartozókat. akár a kívülállókat megkérnénk, hogy néhány ide tartozó nevet is adjanak meg. nem tudnák kérésünket teljesíteni. Másfél éve senki sem tudja ezt megtenni. Ettől függetlenül: örvendetes, hogy nemcsak akadtak a kívülállók között gondolkodó és önáVó ítéletre jutó emberek, hanem az is nagy dolog, hogy ezt le ismerték írni! (A Főszerkesztő ) A Nagymarosi Vízlépcső építésének felfüggesztését és elhagyását indokló kormányszakértői vizsgálatok jellegéről, szerepéről és tanulságairól 1. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a kormány — és ezt a Vásárhelyi Pál Társaság saját közreműködéséből is tudja — a leállítást indokló vizsgálatok elvégzését a leállítás után kezdte megszervezni, méghozzá az általa létrehozott legtöbb szakértői bizottságban azzal a deklarált szemponttal, hogy a vizsgálatok célja a leállítás indoklása kell, hogy legyen. 2. Nyilvánvaló, hogy ehhez csak egy olyan meggyőződés szolgálhatott alapul, hogy ezzel a beruházással kapcsolatos tervezési és kutatási tevékenység az aktuális pártcélokra orientált korábbi társadalomtudományi, közgazdasági, történelmi kutatásokhoz hasonlóan kizárólag a pártállam éppen soronlévő, esetleg hibás döntésének puszta alátámasztására szolgált, és ennek érdekében a tervezők-kutatók, vagy meghamisították munkáik eredményeit, vagy pedig bárki által nyilvánvaló elemi vizsgálatokról feledkeztek meg. Csak ez a meggyőződés támasztotta alá azt is, hogy mértékadónak kizárólag csak az ún. független és kizárólag a vízlépcsőrendszert hevesen támadó szakértők véleményeit fogadták el. A függetlenség kritériumai többnyire a szakmánktól és a vízügyi ágazattól való kellő távolságtartásból fakadó, esetenként primitív nézetek felvállalásából, az elkötelezett vízlépcsőellenességből álltak. 3. Észre kell venni egy rendkívül hatékonyan működő, ügyesen létrehozott társadalmi-szakmai csapdát, ami a következő módon működik: — a vízlépcsők sztálinista agyrémek (függetlenül attól, hogy ezekből a legfejlettebb nyugati demokráciákban van a legtöbb); — a vízlépcsőt pártoló szakemberek emiatt csak kizárólag a diktatórikus sztálinista pártállam fundamentalista, népellenes, konzervatív bolsevikjai lehetnek; — emiatt egy szakember, ha élesen ellenzi a vízlépcsőrendszer építésének a befejezését, akkor ezzel tulajdonképpen hitet tesz a demokrácia, a kutatás szabadsága, a szakmai tisztesség mellett, kifejezi szembenállását a katasztrofális gazdaságpolitikával, megmenti ivóvizünket, népünk egészségét, hazánk jövőjét; — ebből valóban nyilvánvaló, hogy az a szakember, aki ilyen nemes célok érdekében nem hajlandó ellenezni a vízlépcsőrendszer építésének a befejezését, akkor ezeket a nemes eszméket tagadja meg és ezáltal elveszti emberi, szakmai hitelét, következésképpen véleményével szemben egy vízlépcsőellenző, bármilyen más területen dolgozó szakember véleménye, bármilyen vízépítési-vízgazdálkodási szakterületen jóval hitelesebb és mértékadóbb; — és innen már csak egy lépés annak a továbbgondolása, hogy egy esetleg emberi arculatú, igazi demokráciában kinek lehet a jövőben helye és emberi, szakmai hitele egyáltalán: a vízlépcsőépítés befejezését támogató, vagy ellenző szakembernek, kutatónak? Láthatjuk és tapasztalhatjuk, hogy sokan, főleg a nem műszaki szakemberek, vagy a saját területükön átirányítható beruházási javak, megtakarítások illúzióit kergető csoportosulások sietnek elfogadni a „sztálinista agyrém — sztálinista támogatókkal" koncepciót, Isten tudja, hátha van benne valami, vagy azért, mert esetleg ez az igazság, vagy; ugyan nem ez az igazság, de azzá lehet, ha sokan mondják. Rosszabb az az eset, amikor a szakmai színvonaltalanságnak ezzel adnak piaci értéket, a szomorúbb pedig az, amikor tényleges, szakmailag sikeres, jószándékú energiákat pazarolnak erre. Az azonban felháborító, amikor az elmúlóban lévő torz struktúrák gátlástalan szakmai lakájai teszik ezt. Hol jelentkezik ebben a Vásárhelyi Pál Társaság és e Társasággal egyetértő szakemberek felelőssége és szerepe? Elsősorban azt kell meggátolni, hogy a kormány végleges leállítási törekvéseinek a vállalhatatlan következményeit visszazúdítsák azokra, akik éppen a befejezést szorgalmazzák. Nyilvánosságra kell hozni, hogy a közvélemény súlyos félrevezetése az, hogy a leállításból eredő beláthatatlan károkat úgy kezelik