Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

2. szám - Refuznyiki: - Maróthy László lemondását indokló nyilatkozat - Gaál Ferenc: A műszakiakat, mérnököket is meg kellene kérdezni

REFUZNYIKI 127 miképp orvosoljuk, milyen módon oldjuk meg. Az egész világ egy üvegházi probléma elé néz, és mindazokat a gázokat kibocsátó erőműveket, amik ezt elősegítik, bizony mérsékelten szabad csak hadrendbe állítani. Hát az egyik tartalék erre itt volt: a vízerőnek a hasznosítása. Tisztelt Parlament! Nyugat felé nyitni akarunk. Én támogatom szívből; a mi államunk megalkotása időszakától kezdve a magyar pozícióban ez mindig benne volt. De gondolja-e valaki azt, hogy ha mi igazán mondjuk e nyitást, hogy egy összekötő vízi utat Magyarország nem fog megépíteni, amely kommunikálna a Dunán, a Rajnán és a Majnán a tengerekkel? Komárom város tanácselnök asszonyának levele jutott el hozzám. Első pontjában azt írja, hogy 1965-ben azért nem érte a várost tragédia, mert a túloldalon szakadt át a gát. Kéri a magyar oldali töltések megerősítését, mert a túloldalon ezt elvégezték. Szomorúan kellett azt válaszolnom, hogy a pénzekből, ami a védelmi töltésekre előirányzott, nem tudunk elvenni, mert másutt is kell. Majd ehhez is pénzt kell keríteni. Nem értem a szemérmes hallgatást a kártérítésekről. Amit nagyon remélek, és amit én tehetek, megteszek mindent, hogy ez minél kevesebb legyen. De sajnos lesz! És emberileg, tisztelt parlament, nekem ez a legnehezebben elviselhető súly és teher. Én az országnak egy olyan részén vagyok képviselő, ahol nagyon sok az alacsony keresetű ember. Megértik talán, hogy mély nyomot hagyott bennem egy idős öreg, magáramaradt öregember, alig lát, bejött hozzám, szégyenkezve mondta: képviselő úr, segítsen nekem abban, az istenért, hogy tél előtt valaki kitisztítsa a kéményemet. Én már nem tudom, máshoz nem akarok fordulni. Mély nyomot hagy bennem az a pedagógusaszszony, aki három gyermekkel özvegyen marad és nincs lakbérre pénze; vagy az a cigányember, aki nagy családot nevel és tisztességgel dolgozik, de kirúgják a munkahelyéről, mert nincs annyi pénze, hogy visszautazzék Budapestre. Tisztelt Parlament! Én tudom, hogy ezt a pénzt honnan kell elvenni, ezért nehéz számomra. Csak mint jelenséget említem meg, mint társadalmi tünetet és nem egyéni panaszt: munkatársaimat és magamat is támadások érték azért, mert volt véleményünk, kiálltunk amellett és bemutattuk, hogyan ítéljük meg ezt a helyzetet. Tessék mondani: milyen felfogás alakul ki, amikor egyeseket zavar az ellenvélemény? Miféle demokratikus formákba ütközik az, hogy valaki kiáll az ellenvéleményével is a hite és a meggyőződése mellett? Miféle demokráciát hordoznak azok, akik ilyenképpen nyilatkoznak? Tisztelt Parlament! Sem az országnak, sem magamnak nem kívánok ilyen demokratákat és ilyen demokráciát. Ugyanehhez — nem egyéni panaszként, nagyon távol áll tőlem, sekélyes az ügy, de a figyelmükbe ajánlom: a múlt hét pénteken ülésezett a Parlament több biztottsága nagy kérdésekről, amit most tárgyalni fogunk. Száz ember jött össze szakértőkkel, mindenkivel együtt. Ugyanott ülésezett az ellenzéki képviselőcsoport is. Két fő. Hiányzott öt fő. A statisztéria ugyanaz, mint a száz embernél. Majd megjelenik egy bizalmatlansági indítvány és tele van vele a sajtó, az ország. Tisztelt Parlament! Ha mondjuk én bárkivel összeállók, másodmagammal módomban áll-e ugyanez? Nem! Ehhez Király Zoltán kellett, aki egyúttal a televíziónak is munkatársa. Örülök, hogy a felügyelő bizottság megalakult. Kérem a felügyelő bizottságot innen: nézze meg, hogy a hatalmi eszközök munkatársainak — másokról már beszéltünk — mennyiben egyeztethető össze és milyen erkölcsi normák közepette az ezekben való működésük és a közéleti tevékenység? Még egyszer mondom, nem egyéni panasz, hanem társadalmi jelenséget idéztem. Tisztelt Parlament! Mondanivalóm befejezem. Szeretnék szívből köszönetet mondani a Parlament valamennyi tagjának a tekintetben, hogy miniszterként igen jó és számomra emlékezetes együttműködést tudhatok magaménak, ami örök marad az életem során. Itt szeretnék köszönetet mondani miniszterelnök úrnak, miniszter kollégáimnak az igen megértő, mondhatnám baráti-munkatársi együttműködésért. Tisztelt Paralament! Mint miniszter: elköszönök, mint képviselő: maradok, és folytatom hitem szerint azt a megbízást, amit vállaltam évekkel ezelőtt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps.) (Ez után szavazás következett, amelyen csak a képviselők 41%-a fogadta el a lemondást, a Parlament többsége nem. Hosszas ügyrendi viták után, bizottsági vélemények meghallgatása után tisztázódott, hogy mivel nem a miniszter felmentéséről volt szó, s a szavazás felesleges volt akkor, ha a miniszter saját elhatározásából mondott le, annak csak a tudomásulvétele szükséges. Maróthy László ezért még egyszer szót kért): ELNÖK: Dr. Maróthy László kíván szólni. MARÓTHY LÁSZLÓ: Tisztelt Parlament! A felolvasott levél szövege és az általam elmondottak azt gondolom egyértelművé teszik, hogy az én elhatározásomról van szó. Csak a félreértés elkerülése végett mondom, miniszterelnökünkkel legjobb kollegiális viszonyban dolgoztunk mindeddig, részéről föl sem merült ilyen kezdeményezés. Tisztelt Parlament! Hálás szívvel szeretnék köszönetet mondani azért a megértésért, amit tanúsítottak. Nem hiszem, hogy ennél nagyobb fizetség embernek manapság kijár. Köszönöm szépen. (Taps.) A műszakiakat, mérnököket is meg kellene kérdezni A REFORM című újság több számában is közölt véleményeket a Bős—Nagymaros vízerőműrendszerről. A nyilatkozókkal és a véleményekkel kapcsolatban azt tartom furcsának, hogy általában a nyilatkozók nem a saját szakmai területükön fejtették ki véleményüket, hanem más szakmai területen. A biológus a létesítmények földrengésbiztonságát vonja kétségbe, a városrendező a talaj vízkészletekről nyilatkozik.