Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

2. szám - Refuznyiki: - Maróthy László lemondását indokló nyilatkozat - Gaál Ferenc: A műszakiakat, mérnököket is meg kellene kérdezni

128 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990 . 70. ÉVF. 3. SZAM Azon, úgy gondolom, nem lehet vitatkozni, hogy a Bős—Nagymaros vízerőműrendszer műszaki létesítmény és három nagy műtárgyból: — dunakiliti duzzasztóműből, — a bősi erőműből és hajózsilipből, — a nagymarosi erőműből, hajózsilipből és közúti hídból és a csatlakozó földművekből (üzemvízcsatorna, tározó töltések stb.) áll. A BNV-nek, mint általában minden emberi tevékenységnek, környezetváltoztató hatása lesz, de maga a létesítményrendszer nem környezetszennyező, nem termel környezetszennyező anyagot. Természetes, hogy ilyen nagy létesítményeknél különös gonddal kell elvégezni a műszaki vizsgálatokat, a környezeti hatásvizsgálatokat és a gazdasági vizsgálatokat. Ezeket a vizsgálatokat és eredményeit azonban nem szabad összekeverni és részeredmények alapján általánosítani. Az eddig megjelent cikkek általános véleményt tükröztek. Vagy azt, hogy minden rossz. Sőt, voltak vélemények érzelmi alapon is, minden szakmai alap nélkül. Eddig a REFORM-ban megjelenő cikkek kiegészítéseként idézném dr. Csurgay Árpád akadémikus véleményét, amit a Minisztertanács Tanácsadó Testületében írásban megfogalmazott: „Műszaki terv kizárólag a három alrendszerből álló BNV egészére készült. Ennek hidraulikai és hidrológiai (földfelszín feletti és alatti vízmozgásokra vonatkozó) műszaki tervének szakszerűsége vitathatatlan." Az ellenzők által festett rémképekkel szemben sajnálom, hogy a hozzáértő szakemberek véleményét nem közli az újság. Pl. az ellenzők azt állítják, hogy a művek a földrengés hatására összedőlnek és Budapestet elborítja a „szökőár". Nem olvastam az újságban erre vonatkozóan egy statikus véleményét sem, pedig azt, hogy egy mű állékony vagy sem, azt egy statikus tudja számítások alapján eldönteni, nem egy biológus. A nagymarosi erőművel kapcsolatban még az az egyszerű magyarázat sem látott napvilágot újságokban, hogy Visegrádon a Salamon torony megépítése óta áll — több száz éve — minden különösebb alap niélkül. Az sem vitás a szakemberek és nem szakemberek előtt, hogy minden rengés és külső erőhatás ellen a zárt keretszerkezet a legbiztonságosabb. A nagymarosi erőmű is ilyen, mert lenrt a vasbeton alaplemez, fent pedig a közúti híd fogja össze a pilléreket. Az ellenzők azt állítják, hogy a dunakiliti tározó szennyezett állóvíz lesz. Ez a tározó a szó igaz értelmében nem olyan tározó, amelyet a tározó szón érteni szoktunk, mivel itt a tartózkodási idő, vagy más néven a tározó vízcseréjének ideje rendkívül kicsi. Ez az idő a dunakiliti tározónál a legkisebb víznél is csak 3 nap, árvíznél pedig 7 óra, az „igazi" tározóknál ez több hónap, sőt év. A Balaton 2 km

3 víztömege több mint 3 év alatt cserélődik ki. Bizonyos szennyező anyag lerakódik a duzzasztott víztérben, de az ilyen anyagnak az eltávolítására megvannak a megfelelő technikai eszközök. Az ellenzők azon érvelése, hogy eddig ezt a szennyezőanyagot a Duna elvitte és nem volt vele gondunk, elfogadhatatlan a nemzetközi környezetvédelmi elvek alapján. Véleményem szerint minden államnak és környezetvédőnek alapvető feladata, sőt kötelessége, hogy a folyókat ne szennyezőanyagot szállító közlekedési eszköznek tekintse. Az a kötelességünk, hogy minél kevesebb szennyezőanyag jusson a folyóba és ha már belekerült, akkor minél hamarabb vegyük ki belőle. A Duna esetében sem megoldás az, hogy majd elviszi a szennyezőanyagot, mert az végső soron a Fekete-tengerbe kerül és az emberiség számára legalább akkora veszélyeket jelent ott is, sőt még nagyobbat, mert a tengerben felhalmozódó szennyezőanyagot még költségesebb eltávolítani, mint a folyó duzzasztott vízteréből. Tehát akkor cselekszünk az emberiség javára, ha minél több szennyezőanyagot „fogunk" meg és távolítunk el a Dunából. A BNV-ben nyert energiára vonatkozólag az utóbbi időben az az ellenvetés, hogy arra tulajdonképpen nincs is szükség, mert nem növekszik az ország villamosáram-igénye a tervezett mértékben. Ebben az esetben a BNV-ben termelt energiával import fűtőolajat válthatunk ki, amit dollárért veszünk, tehát a BNV-import kiváltó beruházás is. A magyar részesedés árammennyiségét 650—700 000 tonna fűtőolajból lehet előállítani, ami kereken 80 millió dollár importcsökkentést jelent és ez hosszú időn keresztül. Az olajár emelkedésével ez az érték is egyre emelkedik. Ez az energiatermelés környezetszennyezés nélküli, mert nem termel kén-dioxidot, mint a szénerőművek (ebből származnak a savas esők) és nem termel nitrogén-oxidokat, mint a földgáz erőművek. Nem gondoltak az ellenzők arra a környezetszennyezésre, amit közvetve a szénerőművek a szénbányászat révén idéznek elő? Nem gondoltak arra, hogy hány bányász adta életét munkája során? Mindezek a károk és veszélyek a BNV-vel kapcsolatban nem állnak fenn. Sorolhatnám még az érveket, de nem teszem, helyette inkább idézem a kérdésekhez nálam sokkal jobban értő dr. Vajda György akadémikus a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya elnökének sorait, mely a „Gazdaság és energia" című folyóiratban jelent meg: „Abban, hogy épüljön-e vagy ne épüljön, sok tagja az Osztálynak azt a véleményt vallja, hogy ma már ez a kérdésfelvetés nem helyes." ... „Én elsősorban a műszaki osztály tagjainak véleményét ismerem, de vannak más akadémikusok is, akik ezt a véleményt vallják. Nem vagyok azonban illetékes, hogy ebben helyettük állást foglaljak." „Ebben az eufóriában, ami most van, 6—7 évvel ezelőtt nagyon osztoztam volna, sok pénzt spórolhattunk volna meg, de ma már egy ilyen döntés ésszerűtlen és esztelen." ... „Olyan, mintha a Margit-hídról a Dunába bedobálnánk a pénzt, de semmit sem kapnánk érte." Műszaki körökben nagyon sokszor elhangzik, hogy a Műszaki Egyetemen 1782-től folyik a mérnökképzés. Az elmúlt, több mint kétszáz év alatt egyetlen komoly híd és vízi létesítmény sem dőlt össze, de ez alatt az idő alatt politikai és gazdasági rendszerünk — sajnos — néhányszor összeomlott. Mindenki lelkiismeretére van bízva, hogy mely szakma emberei dolgoztak jobban, pontosabban. Gaál Ferenc