Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

5. szám - Altnőder András–Geszlerné Szentpáli Ágnes–Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula–Szlabó Pál: Rétegvízszerzési lehetőségek vizsgálata Egertől délre Andornaktálya–Füzesabony–Mezőszemere térségében

278 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZÄM Rétegvízszerzési lehetőségek vizsgálata Egertől délre Andornaktálya—Füzesabony—Mezőszemere térségében Altnőder András Vízgazdálkodási Intézet 1054 Budapest, Alkotmány u. 29. Geszlerné Szentpáli Ágnes Központi Bányászati Fejlesztési Intézet 1027 Budapest, Varsányi Irén u. 40—44. Sajgó Zsolt Scheuer Gyula Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1088 Budapest, Reviczky u. 4. Szlabóczky Pál Mélyépítési Tervező Vállalat 1051 Budapest, Vigadó tér 1. Kivonat: Eger város vízellátásának megoldása érdekében a Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) Hidrogeológiai Szakosztályának munkabizottsága elkészítette a várostól délre fekvő terület rétegvíz hasznosítási lehetőségeinek felmérését. A vizsgálatok kimutatták, hogv a területen a felső-pannoniai Bükkalja Lignit Formáción belül déli irányba fokozatosan kivastagodva homokrótegek települnek, amelyek rótegvíznyerésre igen alka 1masak. Vízkitermelésre Andornaktálya—Füzesabony—Szihalom településekkel határolt területen a legkedvezőbb kifejlődósűek a víztartó rétegek, mert szemcseszerkezetileg itt a legjobb összetótelűek. A homokok egy maximumos jól osztályozott parti üledékek. Ettől a területtől észak felé azösszletelagyagosodik, déli irányba pedig a vízadó rétegek elvékonyodnak, ujjasan szétágazódnak ós kifinomodnak. A vízháztartási vizsgálatok és számítások szerint u kitermelhető vízkészlet 25 000 m

3/d-ben adható meg. Mivel a terület vízkészletét minél egyenletesebben célszerű hasznosítani, ezért több kisebb kapacitású vízbázis létesítésével lehet a legmegfelelőbben a víztermelést megvalósítani. A Bükkalja Lignit Formáció homokrótegeinek vizei minőségileg megfelelőek, de kedvezőtlen az, hogy a kimutatott vas- és mangántartalom általában meghaladja az ivóvíznél megengedett értéket. Az összleten belül a felső rétegek vizei kalcium-hidrogónkarbonát, míg a mélyebb rétegeké már nátrium-kalcium-hidrogénkarbonát típusúak. E vizek keménysége a 10 nkf értéket nem haladja meg. A vízkitermelés 100—350 m mélységű fúrt kutakkal oldható meg. Egy helyen a vízföldtani adottságoktól függően 2—4 kútból álló kútcsoport létesíthető. Kulcsszavak: rótegvízszerzési adottságok, víznyerő területek, vízháztartási vizsgálat, tárolt ós dinamikus vízkészlet, vízminőség 1. Bevezetés A Heves megyei Vízmű Vállalat (1987) Eger város jelenlegi és távlati ivóvízigényének biztosítása és kielégítése céljából a várostól délre levő területek vízkészleteinek meghatározását tartotta súlyponti feladatának, mivel a várostól északra levő víznyerő területeken kiépített vízbázisokkal a rendelkezésre álló vízkészleteket már maradéktalanul hasznosítják a város részére. A további vízigények csak más víznyerő területekről biztosíthatók, ezért került előtérbe a várostól délre fekvő területek rétegvíz beszerzés lehetőségeinek vizsgálata, mint potenciális vízbázisok kiépítésének egyik lehetséges megoldása. A Vízmű Vállalat annak érdekében, hogy tisztázódjanak a déli területeknek a rétegvízbeszerzóssel kapcsolatos vízföldtani-vízutánpótlódási adottságai, továbbá a kitermelhető vízkészlet, megbízást adott a Magyar Hidrológiai Társaság Hidrogeológiai Szakosztályának e feladatok elvégzésére. A feladat végrehajtása érdekében munkabizottság alakult olyan szakemberek bevonásával, akik a kijelölt területet földtani-vízföldtani vonatkozásban egyaránt ismerik, továbbá a kapott feladaton belül egyes munkarészek magas szintű kidolgozásában jártasak. A munkában a szerzőkön túlmenően a munkabizottság tagjai voltak még: dr. Juhász József, dr. Deák János, Németh Csaba, Bakonyi Sándor, Izsó Kálmánné, Hegedűs Lajosné, akik a részfeladatok megoldását vállalták. 2. A vizsgált terület vízföldtani jellemzése A kutatási terület Egertől délre Andornaktálya—Kerecsend—Füzesabony—Dormánd—Mezőtárkány—Szihalom községek határán belül helyezkedik el (1. ábra). A Bükkalja tájegységbe illeszkedik, így átmenetet képez a hegység, valamint az Alföld sík területei között. Az északi része még alacsony dombvidék, a déli rész viszont már alig tagolt, egyenletes felszínű. A dombvidéki rész változatos tagoltságát a patakvöl-