Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
4. szám - Szalai György: Izrael vízgazdálkodásáról
224 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZ ÄM Izrael vízgazdálkodásáról Szalai György Agrártudományi Egyetem 2103 Gödöllő Kivonat: A Magyar Hidrológiai Társaság delegációja izraeli tanulmányút]ának tapasztalatait foglalja össze a cikk. Rövid áttekintést ad az ország természeti feltételeiről, majd bemutatja az izraeli vízgazdálkodás szervezetét. Ezt követően a vízkészletgazdálkodás gondjait, helyzetét és a jövőre vonatkozó helyi elképzeléseket elemzi, ismerteti. Az országos vízszétosztó hálózat leírásával, a vízellátás, szennyvíztisztítás jellemző adatainak és módszereinek a felvillantásával képet ad e szakágazatok helyzetéről csakúgy, mint az egyik, ha talán nem a legfőbb vízgazdálkodási feladatról, a mezőgazdasági vízgazdálkodásról. Végül röviden érinti a hidrológiai adatgyűjtés, kutatás szervezeti felépítését és tartalmi munkáját. Kulcsszavak: Izrael, vízkészletgazdálkodás, vízellátás, szennyvízgazdálkodás, mezőgazdasági vízgazdálkodás, hidrológiai mérés — kutatás 1. Bevezetés Izrael a Földközi-tenger keleti partján fekszik. Területe 20 700 km 2, lakosainak száma 4,3 millió (1985). Területének jelentős részét tekintve szemi-arid, illetve arid klímájú ország. Az időjárásban két évszak különíthető el: a novembertől áprilisig terjedő esős és az ezt követő hét hónapos száraz időszak, amikor gyakorlatilag nincs csapadék. Az évi csapadék az ország kereken 500 km hosszában 800—900 mm (északon) és 10—20 mm (délen) között változik. A csapadék általában nagy intenzitású esők formájában jelentkezik, az összegyülekezés viszonylag gyors, a lerohanó vizek só- (elsősorban klór) tartalma magas (1000— 2000 mg/l), aminek következtében a felszíni vizek általában magas sótartalmúak. Az esős napok száma évente, sokévi átlagban 54, ami arra utal, hogy még az esős évszakban is meglehetősen rendszertelen, s két csapadékhullás között hoszszabb száraz időszak is előfordulhat. Ilyen körülmények között a legtöbb gazdasági és társadalmi tevékenységnél kulcsszerepet játszik a viz, így a település fejlesztésnél, a mezőgazdasági termelésben és az ipartelepítésnél is. 1. táblázat Közepes hőmérsékleti értékek évi eloszlása (°C)* Jeruzsálem Tel-Aviv Haifa Eilat J anuár 6—11 9—18 9—15 10—21 Február 6—14 8—18 9—16 11—22 Március 8—16 10—20 10—17 14—26 Április 11—20 12—22 13—21 18—31 Május 15-^-25 17—25 16—25 22—35 Június 17—27 19—28 19—26 24—38 Július 18—28 21—30 21—27 26—40 Augusztus 18—29 22—30 22—28 26—40 Szeptember 18—27 20—31 22—27 25—37 Október 15—25 15—28 19—26 21—33 November 12—29 12—24 16—23 16—28 December 8—14 8—19 11—17 11—22 * Az első szám az éjszakai, a második a nappali átlagot mutatja. A vízgazdálkodási szempontból kedvezőtlen körülményeket még a hőmérséklet magas értékei és eloszlása is nehezíti (1. táblázat), annál is inkább, mivel a mezőgazdaság területi fejlesztésére csupán a száraz, forró délen van lehetőség. Az elmondottak alapján látható, hogy a vízkészletek elsősorban az ország északi részében keletkeznek. A nem nagyszámú állandó felszíni vízfolyás is itt található (a legfontosabb felszíni vízfolyások egyébként a három ágból fakadó, egyesülő Jordán és ennek egyik északi, bal oldali mellékvízfolyása, a Jármuk folyó). Délen csupán időszakos vízfolyások vannak. Az északi hegyvidék legmélyebb völgyében helyezkedik el az ország legnagyobb víztározója, a Kinneret-tó (Galileai-tó, vagy Genezáreti-tó), amelynek vízszintje telt állapotban —210 m, a tenger szintje alatt. E tározó kulcsfontosságú szerepet tölt be az ország vízgazdálkodásában. Vizét azonban átlagosan + 500 m tengerszint feletti magasságban és több száz km körzetben kell szétosztani. A vízgazdálkodás feltételeit tehát tovább nehezítik a domborzati feltételekből és a szállítási szükségletekből adódó problémák. A szűkös felszíni vízkészlet már a század elején arra indítota a térségben gazdálkodókat, hogy a felszín alatti vízkészletet is igénybe vegyék. Jelenleg Izrael vízfogyasztásának mintegy kétharmadát a felszín alatti vízbázisokból biztosítja. Az ország megújuló éves vízkészlete 2 milliárd m 3, az éves vízfelhasználás ezt mintegy 10 %-kal meghaladja, a hiány ma már eléri a 2 milliárd m 3-t, vagyis az egyévi teljes vízfelhasználást. A vízgazdálkodás egyik legnagyobb problémája tehát, mi módon tudja kielégíteni a jövőben a fejlődés következtében nyilvánvalóan növekvő szükségleteket. 2. A vízgazdálkodás szervezete Izraelben a vízgazdálkodásnak sajátos hagyománya és szervezete van, ami az ország újkori történetében gyökerezik.
