Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

4. szám - Könyvszemle

KÖNYVISMERTETÉS 251 Könyvismertetés Erdélyi Mihály és Gálíi János: Surface and Subsurface Mapping in Hydrogeologv. Akadémiai Kiadó, Budapest 1988. Jelentós hidrogeológiai munka kiadását vállalta el az Akadémiai Kiadó s vele párhuzamosan a John wiley, Chichester, angliai kiadó cég. Magyar szerzók túlnyomóan hazai kutatásokon alapuló munkáját adták ki angol nyelven, a két kiadóhoz illő gondozott külsővel. A munka címe hidrogeológiai térképezést ígér, de tartalmában a hidrogeológia számtalan témájának rövid vázlatos ismertetését is megkapjuk. Viszont a hidrológiai térképek fajtáinak sorából és szerkesztési problémáiból csak egy nagyon szoros válogatás került a könyvbe. A magyar hidrogeológiai kutatás az utóbbi évtizedekben több nemzetközi konferencián hírnevet szerzett magának, magyar szerzők és szakemberek több nemzetközi szakegyesületben aktív működést fejtettek és fejtenek ki. Ez az angol nyelven megjelent testes kötet akár koronája is lehetne napjaink magyar hidrogeológiai irodalmának. A szerzők mégsem erre törekedtek, hanem arra, hogy közel két évtized alatt közzétett tudományos eredményeiket a magyar után most világnyelven is közkinccsé tegyék. A munka szerkezete nem szokványos. A kétségtelenül nagyon szóles körű anyag apró kis fejezetekbe van széjjelszórva. Jelentős témák néha pár soros, vagy fél oldalas ismertetést kapnak. Viszont ugyanaz a téma különböző fejezetekben újra megjelenik. Ha eltekintünk néhány jól felépített és kidolgozott fejezettől, a munka inkább lexikonszerű és arra épül, hogy a nagyon részletes tartalomjegyzékből az olvasó kiválaszthassa az őt érdeklő részt vagy részeket. Dicsérendő, hogy a szerzők sok illusztrációt, rajzot, térképet iktattak be munkájukba, amit a téma nagyon is megkíván. Igaz, hogy az ábrákkal való ellátottság az egyes fejezeteknél nagyon különböző, sőt helyenként hiányzik. A példák, rajzok, térképek nagyrészt hazai kutatási eredményeket ábrzázolnak, de néhány illusztrációt kapunk más területekről is, ahol a szerzők kutató-, vagy szakértői munkát végeztek. Végül van egy-két külföldi szerzők munkáiból átvett rajz. A munka 15 fejezetre tagozódik. Ezek között van olyan, amelynek terjedelme mindössze 2—3 oldal. A nagyobbak 40—-70 oldal terjedelműek. A Bevezetés után rövid fejezet a hidrogeológiai térképező munka előkészületi munkálatait ismerteti, az adatgyűjtést és csoportosítást rövid, jelzésszerű áttekintésben. A következő 3 fejezet a hidrogeológiai térképek és szelvények fajtáit sorolja fel céljuk, méretarányuk, jelkulcsuk, tartalmuk szerint. A téma irodalma nemcsak nemzetközi, de magyar szinten is óriási és a példák száma szinte áttekinthetetlen. Mégis a szerzők elintézik 6 oldalon. tA néhány soros irodalomhivatkozásban Erdélyi Mihály anulmányai mellett egyetlen más magyar szerző neve nem szerepel. Az egész ábraanyag egy térkép ós egy szelvény. A 4. fejezet a felszín kőzeteinek tulajdonságairól, szerkezetéről és azok ábrázolásáról beszél. Majd a terepi munkáról, a talajvízről és nyomás alatti vizekről, vízkémiáról, végül a felvételi jelentés tartalmáról. Ez a heterogén anyag 13 oldalba van tömörítve. Az 5. fejezet a távérzékelés módozatairól szól. Mintaszerűen jól felépített szerkezet és bőséges, jól választott ábraanyag jellemzi. Tájékoztat a légi fotók hasznosításáról, az infravörös-, radar-, rádió- gamma-sugarak révén készült térképek értékelési lehetőségeiról. Ugyancsak gondosan felépített és gazdag ábraanyagot nyújt a 6. fejezet. Ismerteti a kőzetek elektromos vezetőképességének és ellenállásának a vizsgálatát, a radartérképeket, a geoelektromos szelvényezést, a karotázsméréseket. Példákat közöl a kőzetek rétegződésének szeizmikus vizsgálatáról, a reflexiós és refrakciós térképekről, a gravitációs és geotermikus mérésekről, végül a felszín alatti vizek minőségéről és azok ábrázolásáról. A fejezet kitűnően szerkesztett, ábraanyaggal gazdagon felszerelt. Rövidebb fejezet szól a fúrásokról (7) ós lyukgeofizikáról, annak kitaposott útjairól. Jól megírt fejezet a 8-ik. A felszín alatti vizek minőségével foglalkozik, egyes alkotóelemek térképi ábrázolásáról közöl változatokat, ismerteti a vízminőség függőleges és horizontális zónációját a rétegekben, végül az emberi beavatkozás szülte vízszennyezéseket. A fejezetet sok jó ábra kíséri irodalomjegyzéke is szélesebb horizontot ölol fel. Pár oldalas fejezetek szólnak a kristályos és metamorf kőzetek (9) és a vulkanikus kőzetek hidrogeológiai térképezésének problémáiról (10). Viszont hosszabb az üledékes területekről (11) szóló ós ábrákkal jól felszerelt fejezet. 22 egy-két oldalas alfejezetre darabolódik a tartalom. Indul az üledékes kőzetek litológiájával, majd a folyóvízi és deltaüledékekkel. 4 alfejezet tárgyalja a glaciális üledékeket és azok vízföldtani problémáit. A hegylábi, majd eolikus üledékek tárgyalása következik ezután, majd jegyzetek az üledékképződés alatti és utáni jelenségekről. Hidrogeológiai térképezés fejezet következik üledékes formációkon, aztán külön homokköveken. A földtani negyedkor hatásairól szól a következő alfejezet, majd a negyedkor hatásairól szól a következő alfejezet, majd a negyedkori és Neogén szedimentáció közötti különbségekről, az üledékes területek hidrogeológiai osztályozásáról, az üledékes medencék felszín alatti szerkezetéről, ezt követően általános témaként a medenceüledékekről. Záró alfejezetek szólnak a nedves trópusok felszín alatti vizeiről, a vízmozgásról az üledékes medencékben és a lecsapolómedencék komplex szerkezetéről. Hatoldalas fejezet szól a karbonátos kőzetek hidrogeológiai térképezéséről és valamivel hosszabb a folyóvölgyek térképezéséről (12. és 13. fejezet). A 14-ik fejezet láthatóan a könyv — a földtani részt illetően — főfejezete. A fejezet címe is közel áll az egész mű címéhez: Az üledékes alföldek hidrogeológiai térképezése. A 33 oldal terjedelmű fejezet ugyanúgy feldarabolódik, mint a többi, 13 alfejezetre. A térképek és szelvények összefoglalják Erdélyi Mihály két évtizeden át gyűjtött, vizsgált és értékelt adatait és elgondolásait a magyar medence földtani és vízföldtani térképéről és a kép legfontosabb mozgó eleméről, a vízről. A közölt anyag magyar nyelven különböző kiadványokban megjelent ós átment a szakmai kritikán. Erdélyi is hangsúlyozza, hogy a magyar medence egyike a világ legjobban tanulmányozott és feltárt medencéjének. A közölt adatok és térképek bizonyságot tesznek erről. A 15. fejezet a mérnökgeológiával kapcsolatos vízföldtani térképezési problémákkal foglalkozik az alcímek szerint igen részletesen, de az anyag terjedelme szerint csak áttekintően. Víztározók, gátak, levezetőcsatornák építésével kapcsolatos hidrogeológiai térképezés a fejezet egyik témája. A talajvíz és mélységi víz