Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

4. szám - Könyvszemle

252 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. EVF., 4. S.ZAM védelmével kapcsolatos munkák a másik téma. A felszín és a felszín alatti vizek szennyeződése és annak kivédése a további tanulmányozandó feladat. A felszín alatti tározás és víztározás feltételeinek kutatása a további. A sós vizek beszivárgásának tanulmányozása, az ellene való védekezés egyes tájakon a hidrogeológiai kutatásnak és térképezésnek fő feladatát képezik. Összefoglalóan meg kell állapítanunk, hogy a szerzők által bemutatott vízföldtani térképek nem hirtelen támadt alkotókedv termékei. A magyar hidrogeológiai irodalom több mint százéves és a részletes hidrogeológiai térképezést is több mint félszáz évvel ezelőtt kezdte el Horusitzky Henrik. Az utóbbi 30—40 év hazánkban különösen gazdag volt hidrogeológiai feltáró-és térképező munkákban. Ez idő alatt a nemzetközi irodalom is ugrásszerűen fejlődött, de nyugodtan állíthatjuk, hogy sok tekintetben nem utána kullogtunk, hanem előtte jártunk. Ez a múlt és a jelen párhuzamos munkái kimaradtak a szerzők látóköréből. Nincs Európában még egy nemzet, amelyik ma hidrogeológiai térképekben és atlaszokban többet tudna letenni az asztalra, mint mi. Legtöbbjüknek forrása a Földtani Intézet, de nagyon sok készült máshol is. Van egy országos mélységi vízfigyelő hálózatunk s ennek húszéves műszeresen mért adatsora. Nincs ma hasonló Európában. Van egy hatalmas kataszterünk fúrásokról és vízföldtani adatokról, amely szintén ritkaságszámba megy, s amelyből a szerzők is építkeztek. Ezeknek nincs nyoma a könyv lapjain, sőt még az irodalomjegyzékekben sem. Helyes az, hogy hiába keressük Horusitzky Henrik, Schmidt E. Róbert, Tuzson János, Urbancsek János nevét az irodalomjegyzékben, számtalan oda nem tartozó név között? Meggyőződésem, hogy e hiányok az idegen nyelvű kötet sürgős előkészítésének és a megjelenés kiharcolásának sietségében születtek. A szerzők maguk is fájlalni fogják most, hogy a könyv megjelent. Maga a tény, hogy a hidrogeológiai térképezésről egy ilyen testes mű angol nyelven megjelent, nagy sikere a szerzőknek és rajtuk keresztül a magyar tudománynak. Rónai András Kaszab Iinre: Építésföldtani összefüggések Szeged és környéke felszínközeli üledékeiben A Magyar Állami Földtani Intézet alkalmi kiadványa, az Intézet és a Szeged Városi Tanács közös kiadása, Budapest, 1987. (113 old., 54 ábra, 250 irod., 32 külön térkép, mellékletben.) A könyv egy évtizednél hosszabb összetett kutatás eredményeit foglalja össze, részletesen elemezve Szeged felszínközeli üledékeinek építésföldtani adottságait. A Fodor Tamásné által írt előszó egyértelműen ,,mérnökgeológia'! tárgykörbe sorolja a könyv tartalmát. Ugyancsak ez az előszó állpítja meg, hogy a kiadvány, annak szövege, ábrái és mellékletei összességükben hatalmas munkát tükröznek, és az elvégzett építésföldtani térképezés során rendszerezett óriási adatmennyiségből sikerült eredményesen feltárni a felszínközeli képződményekre és a talajvízre vonatkozó összefüggéseket és törvényszerűségeket. A kutatásokat a MÁFI Dél-Alföldi és Budapesti Területi Földtani Szolgálata vezetésével számos további alvállalkozó intézmény — egyetemi tanszék, kutatóhely, vízügyi szerv —• végezte. Nem von le értékükből, hogy a részt vevő intézményeket tekintve vagy a vizsgálatokban tevékenykedő személyeket nézve a „mérnökgeológiai" tárgykört számosan művelték e kutatásokban, kivéve talán leginkább a mérnököket. Azt mondhatnánk inkább, hogy a geológia és a hozzá közel álló tudományágak számos szakembere igyekezett mondanivalóját a mérnöki formáknak megfelelően kifejteni. A könyv kétségtelen és valóságos értéke a benne foglalt adatok tömege, amely biztos eligazító abban, hogy Szegeden, a vizsgálatok teljes, 120 km

2-re kiterjedő körzetében 1980 és 84 között milyen geológiai, talajfizikai és hidrológiai állapotok voltak találhatók vagy megfigyelhetők. Szűkíti azonban a könyvben foglaltak általánosságát vagy általánosíthatóságát az a körülmény, hogy idősorokat nem értékelhetett, szemléletében inkább determinisztikus és a valószínűségi meggondolásokat mellőzi, s könnyen oda vezetheti olvasóját, hogy az 1980—84. időszakot etalonként fogadja el későbbi következtetéseihez, holott e tekintetben éppen a lehetséges statisztikai ingadozások miatt más időszakok szélsőségesebb adatai nagyobb óvatosságot is indokolhatnának. A talajvizek magassági helyzetének, vagy kémiai viszonyainak elemzése pl. még—ahol ez lehetséges — a félévszázadra visszamenő adatok értékelhetősége esetében is igen kockázatos, ós nemcsak az adatértékelés lehet bizonytalan, hanem a puszta történések egymásutániságának csupán kommentármentes leírása is. Nem kívánjuk azt a következtetést tenni, hogy a mostani adataival talán korai volt még e könyv összeállítása és azt sem, hogy szemléletében a „mérnöki" formák bizonyos régebben valóban járatos formák világába visznek. Alighanem helyes volt nyilvánosság elé tárni olyan adatokat és véleményeket, amelyek alapjuk lehetnek későbbi, összetettebb véleményeknek. Csupán egyet kívánunk leszögezni: a könyv tartalmát azzal a körültekintéssel, óvatossággal és mértéktartással lehet és kell alkalmazni, amit egyébként a mérnöki gyakorlatnak sohasem szabad szeme elől tévesztenie. Vágás István