Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

6. szám - Könyvismertetés

KÖNYVISMERTETÉS 377 Könyvismertetés Szrilai György (Szerk.) Az öntözés gyakorlati kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1989. (473 o., 188 ábra 87 tábl. 150 szakíród.) A szakma és a rokon szakmák legismertebb képviselői (Dóra Tibor, Ijjas István, Marjai Gyula, Mikus Dezső, Szalai György, Szalóki Sándor, Szőke-Molnár Lajos, Várallyay György ós Vermes László) vállalkoztak ennek a valóban hézagpótló könyvnek a megírására, mely célul tűzte ki az öntözés teljes problémakörének felölelósót. A lektor Dobos Alajos ós Tóth Mihály volt. A könyv anyagát — egy rövid előszó után — kilenc fejezetben tárgyalja. Az /. fejezet az öntözésnek a mezőgazdasági termelés fejlesztésében betöltött szerepével foglalkozik, s ezen belül áttekintést ad az öntözés világhelyzetéről, majd foglalkozik az öntözés gazdasági indítókaival. A 2. fejezet az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjait tárgyalja. Ennek keretében foglalkozik az öntözés és a talaj termelékenysége közötti kapcsolattal, s az öntözés szemszögéből a talaj vízháztartásának a jellemzőivel, továbbá a talaj anyagfogalmával. Rószeletes tárgyalja az öntözés talajra gyakorolt hatását, s kitér az öntözéses gazdálkodás tervezésének a talajtani alapjaira. A 3. fejezet a növények vízigényével, vízhasznosításával és öntözővíz-szükségletével foglalkozik. Bevezetésként tárgyalja a növényeknek a környezetük nedvességtartalmával szemben támasztott igényét. Foglalkozik a növények párologtatásával, vízigényük dinamikájával, az öntözésigényesség tényezőivel, a növények vízhiányának a hatásával (az aszálykárral), s végül az öntözési rend mennyiségi, minőségi és időrendi kérdéseivel. A 4. fejezet az öntözés vízszolgáltató rendszerének a létesítésével kapcsolatos kérdések összefoglalását tűzi ki célul. Szól az öntözővíz szolgáltatás (az öntözővíz elosztás) technológiai folyamatainak az elemeiről, az elosztási folyamat irányításáról. Foglalkozik a vízszolgáltató rendszer méretezésével, majd a rendszer létesítményeinek, műtárgyainak a tervezési kérdéseivel. A következő három fejezet az egyes öntözési módok, öntözési berendezések tervezését és üzemeltetését tárgyalja. Az 5. fejezet a felületi öntözéssel foglalkozik. Ezen belül ismerteti a hidraulikai ós adagolástechnikai alapelveket, majd szól a felületi öntözés eljárásairól és berendezéseiről. Ezt követi az árasztó-, a csörgedeztetőés a barázdás áztató öntözés egyes részletkérdéseinek az összefoglalása. A fejezet a zárt vezetékes berendezésekkel, s az öntözőgópekkel végzett felületi öntözés ismertetésével zárul. A 6. fejezet az esőztető öntözést tárgyalja. Szól az esőztető öntözés alapkérdéseiről (a szórófejek, szárnyvezetékek, az öntözési egységek kialakításáról a szivattyútelepek helyének, emelési magasságának, a felszínalatti csőhálózat vonalvezetésének a meghatározásáról). Ezt követi a csőhálózat tervezésének ismertetése, majd a fejezet az esőztető öntözőtelepek üzemállapotának a vizsgálatára szolgáló módszerek összefoglalásával, s az esőztető öntözőberendezések üzemeltetési kérdéseinek a bemutatásával zárul. A 7. fejezet a mikroöntözés problémakörének összefoglalását tűzi ki célul. Részletesen ismerteti a szükséges alapvető fogalmakat, s az öntözőberendezések egyes elemeinek a lényeges sajátosságait. Bemutatja a mikroöntözés tervezését, a mikroöntözőberendezósek létesítésének lényeges kérdéseit, majd külön kitér az üzemeltetésre. Újdonsága ós aktualitása miatt külön is ki kell emelni a 8. fejezetet, mely a szennyvizek, a szennyvíziszapok és a hígtrágyák hasznosítással egybekötött elhelyezésének a kérdéseit tárgyalja. Mind a három elhelyezési módnál külön-külön foglalkozik az elhelyezendő anyag minőségi és mennyiségi jellemzőivel. Ezt követően pedig tárgyalja mindazon további feladatokat, amelyek megoldása az elhelyezés gyakorlati kivitele szempontjából elengedhetetlen. A könyv utolsó, 9. fejezete az öntözés gazdaságosság kérdéseivel foglalkozik. Ez három részre tagozódva először az öntözésre való berendezkedés, az öntözés munkafolyamatának a megszervezését tárgyalja. Ezt követi az öntözéses beruházás és az öntözéses gazdálkodás értékelési módszereinek a bemutatása. A könyv, mint címéből is kitűnik, az öntözéssel kapcsolatos munkák gyakorlati végrehajtásához kíván segítséget nyújtani. Ugyanakkor természetesen nem kerülhette el az első három fejezetben közreadott alapvető ismeretanyag összefoglalását sem, mely láthatólag inkább az elméleti megalapozást, mint a módszerek alkalmazásának részletes bemutatását tűzi ki célul. Az egyes fejezetek mondanivalóját alátámasztja, s további ismeretek szerzésére nyújt módot az egyes fejezetekhez csatolt szakirodalmi jegyzék. E jegyzékek összeállításában azonban az összhang nem teljes. Van olyan fejezet, melynél a szakirodalmi jegyzék — a hazai elérhetőség figyelembevételével — szinte a teljességre törekszik. Más fejezteknél viszont (mint például a 4. fejezetnél) a felsorolt szakirodalom még a töredékét sem jelenti a témakörben megjelent hazai anyagnak. Ugyanakkor előnyére válik a könyvnek az, hogy a szerzők törekedtek a legfrissebb ismeretek közreadására, s hogy mindenhol az öntözés gyakorlati szakembereinek az igényét tartották szem előtt. A könyv megírásakor a szerzők igen nagy feladatot tűztek maguk elé, s ennek igyekeztek is eleget tenni. Ennek eredménye aztán az, hogy (az ilyen nagy munkánál itt-ott szinte elkerülhetetlenül jelentkező kisebb hiányosságok ellenére) az öntözésről az eddigi hazai legteljesebb, s a mai magyar adottságokat mindenben szem előtt tartó kézikönyvet sikerült a gyakorlati szakemberek kezébe adni. Szigyártó Zoltán Scheuer Gyula—Schwlitzer Ferenc: A Gerecse és a Budai hegység édesvízi mészkőösszletei Akadémiai Kiadó, Budapest 1988. Földrajzi Tanulmányok 20. Geográfus — hidrogeológus szerzőpáros 1970—83 közötti publikációival előjelzett, olyan kutató munkásságát foglalja össze ez a kiadvány, amit külön megbízás,