Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

6. szám - Könyvismertetés

378 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM, 6. SZAM finanszírozás nélkül, „szakmai hobbyból" végeztek, sokszor saját költségükön, szabad idejükben utazgatva az MTA Földrajztudományi Kutató intézet tudományos támogatásával. Már a megelőző publikációikból is tudtuk, hogy szerzők a mostani kiadványban feldolgozott hegységeken kívül bejárták és dokumentálták a Kárpát-medence több mint félezer édesvízi mészkőelőfordulását, sőt túl ezeken, meglátogatták a kisázsiai recens telepeket is. Munkásságuk átfogó méretét igazolja a szövegben is hivatkozott 361 tóteles irodalomjegyzék, ahol megtalálható Hantken Miksa 1861-es tanulmányától kezdve Zötl J.G. 1974-es Karszthidrogeológiájiín át a legújabb amerikai travertinó leírásokig minden, ami a témához alapul vehető. Az európai viszonylatban is kiemelkedő műnek ez az egyik pillére. A másik a másfél évtizedes terepi kutatómunka (36 fényképmelléklet mutatja be), a harmadik pedig a modern paleontológiái, paleomágneses, radiológiai kormeghatározó vizsgálatok. A „háromforrású" alapadathalmazt ezután már „esak" rendszerezni kellett. Sok kutatás pont ebben a fázisban süllyed ellentmondásba, zűrzavarba. Szerzők modern „rendszerszemléletű" szintetizáló módszere, annak formai megjelenítése (táblázatok, szelvények, térképek, idő- és térbeli fiktív forrásvándorlási vázlatok) más földtudományi kutatások számára is példát mutathatnak: nem a szenzációt keresik, hanem az igazságot! A mű érdekes ós vonzó lehet a „nem geotudományok" művelőinek is: hidrológusoknak, biológusoknak, mérnököknek és általában a „termószetkedvelőknek", mivel a földtörténet legutóbbi 10 millió évéről nyújt izgalmas, olvasmányos képet. A Gerecse — Budai hegységek karsztvízforrásnyomai, vándorlásainak színterei olyan helyszínek, ahova könnyen eljuthatunk, ahol tulajdonképpen naponta megfordulunk, de ez ideig „technokrata, civilizált vakságunktól" semmit sem láttunk a geológiai erők drámai működéséből, emlékeiből. Túl tájtörtóneti jelentőségén, ez a mű rádöbbenti a mindennapok mérnökét is a föld alatti vízmozgások rendkívüli körülményeire: az emberi léptékkel alig követhető, óriási mértékű IDŐ és TÖMEG rendkívüli következményére. Aki ezeket a folyamatokat mégis felfogja, csak Madách szavaival vigasztalódhat: „Azzal ámítottuk egymást, hogy tudunk, s a valónál mind csak bámulunk." A kiadvány egy olyan alapdokumentációnak is tekinthető, amely adathalmaza kiindulásul szolgálhat további szerkezetföldtani, földtörténeti, kóreginozgási, őstörténeti vagy éppen gyakorlati víz-, építőkő-, kavicskutatásoknak is. Végezetül nem hallgathatjuk el az Akadémiai Kiadó —- tudományos, pénzügyi lehetőségeink ellenére is — színvonalas munkáját ós a lektorok, szerkesztők minden bizonnyal átvett útmutatásainak hasznosságát. Szlabóczky Pál