Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

6. szám - Baranyi Sándor: A Balaton vízszintszabályozásának története

340 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM, 6. SZÄM A Balaton vízszintszabályozásának története* Bárányi Sándor Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont 1095 Budapest, Kvassay Jenő út 1. Kivonat: A XVII. század második felétől a Balaton környéki földbirtokosok követelték a tó lecsapolását, az akkori magas vízállás süllyesztését, mert a tó és a Sió menti berkeket mezőgazdasági célra hasznosítani akarták. Végül csak 1863-ban készült el a Siófokizsilip és a Sió szabályozása. Az első szabályozási előírás 1868-ban készült, ezt követte az 1888. évi, amelyik 1940-ig volt érvényben. Ekkor, majd 1960-ban és végül 1976-ban újabb előírás készült. 1863-tól többször átépítették (1893, 1947, 1976) a Siófoki-zsilipet és többször bővítették a Sió-csatornát. A szabályozási lehetőségek és előírások változása miatt egészen 1923-ig előfordultak szélsőségesen magas ós alacsony, vízállások, míg 1923-tól a tó vízjárása kiegyenlített lett, bár 1947-ben még igen magas vízállás ( + 1,55 m) volt, mert 1945-ben felrobbantott zsilipet csak 1947-ben tudták üzembe helyezni. 1949-ben pedig aszályos időszak miatt volt igen alacsony ( + 0,22 111) vízállás. A tó vízszintjét 1971-től a korábbiaknál kissé magasabbra szabályozzák és a vízszintingadozás is kisebb lett. A Balaton vízállása 1971-től megfelel a hasznosítási követelményeknek és a tó élővilágának. Kulcsszavak: Balaton, Sió-csatorna, Siófoki-zsilip, leeresztőkapacitás, vízszintszabályozás, történelem 1. Előzmények A Balaton szabályozásának kezdete a történelmi múlt homályába vész. Bendefy László oknyomozó levéltári kutatások, helyszíni mérések ós megfigyelések alapján i. e. 800-tól a folyamatos vízállásószlelések kezdetéig (1863) közelítően feltárta a tó vízállásait, továbbá, hogy időszámításunk 292. éve körül Galerius római császár uralkodása idején a mai Siófok ÉK-i részén boltíves kőhíd pillérei közé betétgerendás zsilipet építettek, amellyel szabályozták a tó lefolyását (Bendefy és V. Nagy, 1969). A zsilip léte egyértelműen még nem bizonyított. Valószínű, hogy a tó vízjárását a korábbi századokbanahidrológiaiviszonyok mellett az emberi beavatkozások is befolyásolták, ugyanis az idők folyamán változtak a tó vízszintmagasságával szemben támasztott igények és zsilip hiányában a Sió kiásásával, vagy a lefolyás elgátolásával korlátozott mértékben szabályozni lehetett a tó vízszintjét. Egészen biztos, hogy a tó vízállása a korábbi, a XVI—XVIII. században a mainál több méterrel magasabban volt. A XVIII. század első felében a tókörnyék földbirtokosai sürgették a Balaton lecsapolását. A cél az akkori magas vízszint siilyesztése volt. A Balaton és a Sió mentén lévő berkek víztelenítésével termőterületet akartak nyerni. Az első szabályozási tervet, amely a lecsapolás jegyében született, Krieger Sámuel készítette 1776-ban, szerencsére nem valósult meg. A következő, Beszédes József-féle tervben (1839) a berkek lecsapolása került előtérbe. * Az első Siófoki-zsilip ünnepélyes átadásának 125. évfordulóján, 1988. október 18-án Siófokon tartott MHT jubileumi ülésen elhangzott előadás. 1842-ben megalakult a Somogy—Balatoni Társulat, és Türk György 1842—1848-ban tervet készített a Sió felső szakaszának szabályozására, amelyben már szabályozni kívánta a tó vízállását is, a torkolatnál építendő ,,zúgó" zsilippel. Időközben a társadalom figyelme a gőzhajózás beindításával és a Déli Vaspálya építésével a Balaton felé irányult, elkezdődött a Balaton-kultusz kibontakozása (Ligeti, 1974; 1980). 2. Vízszintszabályozás 1863-tól 1939-ig A vízszintszabályozás megoldását a tó 1860—1861 évi áradása, majd az 1862. évi jégzajlás sürgette, mert a víz és a jég támadta a vasúti pályát, amelyet a Balaton mentén a korábbi nagyvízi túrzás rendszeren építettek. Szükségessé vált a Sió szabályozása, bővítése és Siófoknál zsilip építése. A szabályozás Klein Károly és Botka 1. ábra. Az 1863. október 25-én üzembe helyezett Siófokizsilip képe a korabeli sajtóból (Országos Széchenyi Könyvtár )