Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

6. szám - Fejér László: A vízszabályozások nagy generációjának egyik mérnöke Mokry Endre halálának 100. évfordulójára

334 A vízszabályozási rendszer meglévő műveinek nem kellő karbantartása, valamint azon ok miatt, hogy az említett műtárgyak elsősorban a faúsztatás és a hajózás céljait szolgálták, a gyakori áradások a 19. század közepére a Bega-vidéket ismét erősen elmocsarasították. Mokry Endrének tehát nagy feladat jutott, amikor a csekély létszámú mérnöki hivatal élén lépéseket tett a helyzet megváltoztatására. Mokry 1383-ban saját maga által végzett körültekintő vízrajzi mérések alapján a kistopolyi árapasztó csatorna vízelvezető képességét az addiginak háromszorosára növelte, s terveket készített a Bega hajózási viszonyainak további javítására Elképzeléseinek megvalósítására azonban nem kerülhetett sor, mert a 60-as évek végén szóba került a hajócsatorna magánkézbe adása'-', s az előkészítés néhány éve alatt a kormányzat csak a legszükségesebb fenntartási kiadásokat engedélyezte. Az ezzel egyidőben szinte állandósulni látszó árvizek a Temes-Bega-völgy érintett birtokosságát a korábbinál

3 is fokozottabb összefogásra késztették, mivel kitűnt, csak a Temes, Bega, Beregszó és a Berzava folyók együttes rendezésével érhetnek el sikert. A kormányzat Képessy József Tisza-szabályozási főmérnököt kérte fel az átfogó szabályozási tervek elkészítésére'

1. Mokry Endrének és öccsének Istvánnak — a Temesvidéki Gazdasági Egyesület egyik vezéralakjának — kezdeményező szerepe volt Képessy elgondolásának népszerűsítésében. A gyakori árvizektől sújtott érdekeltek 1871 januárjában tartott értekezletükön a Képessy-féle terv megvalósítására megalakították a Temes-Begavölgyi Vízszabályozó Társulatot. Mokrynak ezt követően, mint a Bega-csatornai mérnöki hivatal főnökének egyik fontos feladatává vált az 1872-ben a kormány által is jóváhagyott munkálatok műszaki felügyelete. Mokry temesvári tartózkodása idején a gyorsan fejlődő város az országos minta alapján a tudományos társasélet több szervezetét hozta létre, amelyben Mokrynak és mérnöktársainak tevékeny szerep jutott. Ezekben az években alakult meg a Délvidéki Régészeti és Történelmi Társulat, a Délmagyarországi Természettudományi Egyesület, valamint a Temesvidéki Mérnök és Építész Egylet (amely a budapesti székhelyű Magyar Mérnökés Építész-Egylet egyetlen vidéki fiókszervezete volt). Ez utóbbi egyesület 1871. évi megalakításában Mokry közeli barátai és munkatársai Várnay Ádám, Péch József, Hajdú Gyula és Katona Antal játszották a főszerepet

5. Az egylet lelkes, az önmüvelésre és szakmai továbbképzésre nagy súlyt fektető tagjai komoly anyagi erőfeszítéssel 1880—• 82 között jelentették meg az egylet havonta, majd kéthavonta napvilágot látó közlönyét

6, amelynek első évfolyamában adta közre az addigra már Budapesten a minisztériumban dolgozó Mokry Endre legfontosabb tanulmányát a bánáti vizek szabályozásának történetéről. A tanulmány alapját az az előadás képezte, amelyet Mokry a pesti mérnökegylet temesvári nagygyűlése alkalmára készített, de amelyet betegsége miatt Schwarzel Sándor műegyetemi professzor olvasott fel 1880. augusztus 25-én. Mokry e munkájában részletesen foglalkozott a Temes-Bega vízrendszer vízrajzi viszonyaival, különös figyelmet szentelve az 1850-es évektől folyamatosan tartó vízszabályozások tervezési és kivitelezési munkáinak. Az azóta eltelt időszak módott adott már neki arra is, hogy a Képessyterv alapján folyó munkálatok eredményeit és hiányosságait számbavehesse. Megállapította, hogy a terv helyenkénti hibái a vízrajzi és legfőképpen a vízhozamszámítási adatok tévesen megállapított értékeiből származnak. Mokry szintén azok közé a mérnökök közé tartozott, akik már a múlt század 70-es éveitől kezdve sürgették a hazai vizek rendszeres vízrajzi adatgyűjtését. Egy 1875-ben megjelent cikkében külön felhívta a figyelmet a német H. Grebenau 1867-ben nemzetközi részvétellel végzett híres bázeli Rajnaméréseire. Az itt megejtett tanulmányi célú kísérletek kapcsán a hazai szakirodalomban első ízben Mokry ismertette a Ganguillet-Kutter-íéle vízsebességi képletet, amelyet egyébként ő is sikerrel alkalmazott Bega-csatornai mérései során. Mokry példája lebeghetett Péch József előtt is, aki utódjaként hozzálátott, hogy a kistopolyi árapasztó csatornán rendszeres méréseket végezzen a különböző vízállásokhoz tartozó vízhozamok nagyságának megállapítására. Péch egyébként különösen sokat tett azért, hogy minél több használható adat álljon a Temes-Bega vidékén munkálkodó mérnökök rendelkezésére. A Temes folyó vízállásainak napi feljegyzése és a Temesi Lapokban való közreadása már az ő főnökségének idejére esik

7. Mokry a Bega Folyammérnöki Hivatal éléről 1873-ban távozott. A közmunka és közlekedésügyi minisztériumban a vízügyek akkori főnöke Herrich Károly a délvidéki és erdélyi vízi munkák felügyeletét bízta rá, így továbbra sem szakadt el a Temes-Bega-völgy rendezési feladataitól. Tapasztalatait azonban nemcsak ezen a területen vették igénybe. Az akkortájt nagy lendülettel meginduló budapesti Duna-szabályozás munkáinak időszakonkénti ellenőrzése mellett a Morva-szabályozás szakértői feladatait is ellátta. Amikor pedig 1878-ban a fiumei kikötő hullámgátja közel 300 méter hosszan megsüllyedt, akkor ugyancsak Mokryt küldte ki a minisztérium a helyreállítási munkálatok és a hullámgát továbbépítésének felügyeletére. Budapesti működése idején fokozottan bekapcsolódott a Magyar Mérnök_ és Építész-Egylet munkájába, amelynek egyébként az 1867-es megalakulása óta tagja, 1874-től pedig az egylet vízépítési szakosztályának jegyzője volt. Sajnos annyi más jeles mérnökkollégájához hasonlóan ő sem volt a szakirodalom kifogyhatatlan tollú művelője. Igaz a gyakori hivatalos jelentések és tanulmányok (amelyekből számos fennmaradt az Országos Levéltárban), nem engedtek neki sok időt a közérdekű szakírásra. Mint gyakorló vezető mérnök helyesen látta, hogy a mérnöki munkák alapvetését szolgáló elméleti-gyakorlati kutatásokat az egyleten belül kiírt pályázatokkal lehet serkenteni, ezért jó példát mutatva 1880-ban 400 aranyforintnyi