Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
6. szám - Fejér László: A vízszabályozások nagy generációjának egyik mérnöke Mokry Endre halálának 100. évfordulójára
333 A vízszabályozások nagy generációjának egyik mérnöke Mokry Endre halálának 100. évfordulójára Fejér László 1123 Budapest, Alkotás 11. 15. Kivonat: A 19. század második felének Magyarországán a gazdasági fellendülés alapvető feltétele volt a vízszabályozások, ármentesítések végrehajtása a Tisza—Duna-völgyében. A műszaki tervek elkészítésében és a kivitelezés munkájában szerepet játszó mérnöknemzedék jelentős alakja volt Mokry Endre, aki a Temes- és Bega-szabályozás irányításával és felügyeletével írta be nevét a hazai vízügytörténetbe. A mérnöktársadalomban vitt közéleti szerepére szakirodalmi tevékenységére halálának centenáriumán emlékezik a rövid összeállítás. Kulcsszavak: Mokry Endre, vízügytörténet, Temes-Bega-szabályozás. Némi nosztalgiába vegyített irigységgel gondol a ma embere arra az időre, amikor Magyarország komoly és sikeres erőfeszítéseket tett Európa nyugati feléhez való gazdasági, műszaki — és ami ezektől elválaszthatatlan — politikai felzárkózás érdekében. Persze minden nosztalgia hajlamos arra, hogy a dolgokat összefüggéseiből kiragadva a jobbik oldalukról szemlélje. Ez a felzárkózási kísérlet mindazonáltal nagyon is kézzel fogható eredményeket hozott és hazánk a századfordulóra a természettudományos és műszaki világban számos területen a haladás élvonalába jutott. Ha viszont a kiegyezés és a millennium közötti negyedszázadot fonák odaláról vizsgáljuk, be kell látnunk, hogy az eredmények mögött a mezőgazdaság intenzív fejlesztésére képtelen félfeudális nagybirtokrendszer húzódott meg, a deklaráltan liberális politikai közélet lehetőségeit pedig többek között az antidemokratikus választási rendszer szabta szűkre. Nemeskürly István a vizsgált korszakot találóan a „kőszívű ember unokái" korának nevezte, de amely korszak békés fejlődésének megalapozásában jelentős szerep jutott a „kőszívű ember fiai"nak is. A reformkorszakban megálmodott grandiózus vízszabályozási elképzelések valóra váltásában, a ,,második honfoglalásban" kimagaslót alkotott az a mérnökgeneráció, amely a múlt század közepe táján kezdte pályafutását. Bodoky Lajos, Katona Antal, Micskey Imre. Képessy József, Mihalik János, Herrich Károly, Péch József, Reitter Ferenc, Zsigmondy Vilmos. Boros Frigyes. Mokry Endre, megannyi jeles név, hogy csak az akkortájt legismertebbeket említsük. Emlékük azóta megfakult, pedig munkájuk gyümölcseiből — azokat természetesnek véve — mindmáig részesül az utókor. A száz esztendővel ezelőtt elhunyt Mokry Endre 1 1827. április 26-án született a Ferenc-csatorna dunai kiágazásánál fekvő Monostorszeg községben. Mérnöki tanulmányait a bécsi Polytechnikurn-on kezdte meg, de az utolsó évet a forrongó császárvárosból eljőve a pesti műegyetemen fejezte be, s itt kapta meg oklevelét 1848-ban. Szülőföldjére hazatérve a Ferenc-csatorna Társaságnál kapott állását nem sokáig töltötte be, mert szeptemberben annyi más társához hasonlóan jelentkezett a honvédség utász zászlóaljába. Pöltenberg tábornok hadseregében harcolta végig a felvidéki hadjáratot, majd a Görgey vezette pest- és komárommegyei ütközeteket. Mint mérnök-főhadnagy tette le a fegyvert Világosnál, hogy aztán büntetésből közlegénynek besorozva a Habsburg-ármádia schleswig-holsteini háborújában vegyen részt. Véglegesen csak 1851-ben szerelték le, s ekkor került vissza a Ferenc-csatornához műszaki díjnoknak. A gyakorlati mérnöki munkával is itt jegyezte el végleg magát. Alig három évvel később már a Bega-csatorna mérnöki hivatalában találkozunk újra a nevével. Akkori főnökének, Háky Dánielnek 1863-ban bekövetkezett halála után a Helytartótanács Mokryt nevezte ki a hivatal ideiglenes vezetőjévé. A Bega-csatornáról tudnunk kell, ho'— a Kárpátmedencében végrehajtott nagyszabású vízi munkálatok egyik első létesítménye volt. Még 1718-ban fogtak hozzá, hogy segítségével a Temesi bánságban található kiterjedt mocsarakat lecsapolják, s a vidék központjának számító Temesvár ellátási és kereskedelmi viszonyainak javítására hajózható csatornát biztosítsanak. A cél érdekében Facsádtól (Fáget) Temesvárig a folyó medrét mesterségesen kibővítették, s hogy a megnövelt méretű mederbei megfelelő vízmennyiség is legyen Kostélynál (Costeiu) egy zsilipet építve a Temesből tápcsatornát vezettek a Begába. Mivel a tavaszi hóolvadás és az esőzések a Bega vizét rendszeresen igen nagymértékben felduzzasztották. építeni kellett egv árapasztó csatornát is. amely a tápcsatorna beömlése alatt kb. 10 kilométerrel Kistopolvnál (Topolovát) ágazott ki a Begából a Teme s felé. A Bega folyó Temesváron túli kanyargós szakaszát magára hagyva, azzal szinte párhuzamosan a várostól 70 kilométer hosszon egy mesterséges hajózható csatornát létesítettek, amely Klek községnél találkozott ismét a Begával. A 18. században elvégzett munkák a Délvidék gazdasági fejlődésében meghatározó jelentőségűek voltak, annak ellenére, hogy az árvízveszélyt nem szüntették meg az érintett területen.