Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

5. szám - Refuznyiki - Gálos Miklós–Kertész Pál: Mérnökgeológiai értékelés a Nagymarosi Vízlépcső előkészítő munkáiról - Lorberer Árpád: Észrevételek Erdélyi Mihály HITEL-ben megjelent kijelentéséhez - Liebe Pál: Megjegyzések Erdélyi Mihály HITEL-ben közölt vitacikkéről

315 Mivel a feltárások idő- ós költségigényesek, számuk mindig korlátozott. Ezért igen nagy szakmai érdeklődés várta a nagymarosi alapgödör kiemelési munkálatait, mivel ekkor vált először lehetővé a tényleges földtani felépítést közvetlen megfigyeléssel az előzetesen alkotott képpel összevetni ós így a mérnökgeológiai előmunkálatok adatai alapján végzett tervezési munkák helyességét is ellenőrzi. A munkagödörben végzett megfigyelések az előzetes kép helyességét igazolták: a kőzetek jellege ós a földtani szerkezet jellege rendre megegyezett a felvettel, csak egy-két helyen adódott jelentéktelen eltérés a kőzethatárok lefutásában. így az eddig alkalmazott tervezési elvek alapjainak helyessége is igazolódott, s ennek alapján a műtárgy biztonsággal megtervezhető és megépíthető. A mérnökgeológiai értékelés a földtani kép kialakításával választ adott azokra a kérdésekre, amelyek a mérnöki szerkezet ós a földtani környezet kölcsönhatásából adódnak és amelyek a tervezés folyamatában merültek föl. Nevezetesen biztosította azokat a kőzetfizikai-kőzetmechanikai anyagjellemzőket, amelyek a különböző jellegű kőzettestekre meghatározhatók voltak, jellemezte a törési rendszer hatását, elemezte a tagoló felületek és a vízmozgás jellegét ós mértekét, ajánlásokat adva a szükséges tömítési (injektálási) munkára. A mérnökgeológiai értékelés az ópítéselőkószítós fázisától a tervezésen, kivitelezésen keresztül az üzemeltetés során fellépő kölcsönhatásokig vette számba a kőzetkörnyezet ós a létesítmény kapcsolatát. Föld rengés-veszélyesség A földfelszín minden pontján észlelhetők különböző erősségű földrengések. A földrengések számának és a földrengések erősségének valószínűsége a földtani viszonyok függvénye. A földrengések adott esetben földtani szerkezeti vonalak közelében pattannak ki. Az ország földrengósórzékenysógi térképéről leolvasható, hogy egy meghatározott területen (pl. a Dunakanyarban) milyen földrengési erősségre kell méretezni, ez a műtárgy szerkezeti méretezésénél megtörtént. A műtárgy környezetében sem az előkészítés során, sem a feltárt kőzettömeg megfigyelése során nem került elő olyan adat, amely a kellő biztonsággal felvett méretezési adatoktól éltérő, annál veszélyesebb földrengés valószínűségére utalna. Sem jelenkori jelentősebb elmozdulást, sem más aktív kőzettestmozgásra utaló jelenséget nem észleltünk. Az előkészítő munka minden fázisában a fúrásokban tapasztalt tektonikai zónákat a földtani térképeken ábrázoltuk, azokat a terület tektonikai rendszerével összevetettük ós a létesítmény szerkezeti egységeinek a kőzetkörnyezettel való együttműködését ennek függvényében értékeltük. Az építési kőzetkörnyezet Építésföldtani szempontból az összetett földtani körülményeket alapul véve mindkét jellegzetes vulkáni andezit kőzettestben két-két műszaki szempontból azonos tulajdonságokkal jellemezhető típust, az oligocón kőzettestben is kót eltérő típusú kőzettestet lehetett kijelölni, amelyek kőzetmechanikai, műszaki tulajdonságaik alapján úgy voltak elkülöníthetők, hogy kőzetfizikai, kőzetmechanikai, vízvezetési stb. tulajdonságaikat laboratóriumi vizsgálatokkal megadhattuk. Jellegzetessége a területnek a kőzetek sűrűn, de különböző mértékben harántoló tagoltsági rendszer (repedósrendszer), amely mentén a kőzetekben vízszivárgás lehetséges és amely befolyásolja a kőzettestek szilárdsági-alakváltozási viszonyait is. A kőzettestek térbeli elhelyozkedóse a terület földtani felépítéséből adódóan lényegesen bonyolultabb, mint az a legtöbb mérnöki építkezésnél szokásos. A mérnökgeológiai értókelós alapján a kőzettani ós tagoltsági viszonyok szerint lehetett körülhatárolni azokat a tórbeli egységeket (kőzettesteket), amelyek a műszaki számítások, méretezések szempontjából egységesnek vehetők voltak. Összefoglalás A kőzetfizikai-kőzetmechanikai vizsgálatok eredményeként, mórnökgeológus szemmel, a Nagymarosi Vízlépcső kőzetkörnyezetót úgy tudtuk értékelni, hogy vizsgálataink alapján minden olyan tervezői kérdésre választ tudtunk adni, amelyek egy ilyen jellegű létesítmény méretezésénél szükséges lehet. Ezek vonatkoznak mind a kőzetkörnyezet terhelési ós alakváltozási tulajdonságaira, mind pedig a műtárgy körüli kőzetrepedésekben kialakuló vízmozgásokra — egyszóval a műtárgy ós a kőzet — környezet együtt dolgozására. Most, hogy a munkaterület már mint „nyitott könyv" bizonyítja előzetes feltételezéseinek helyességét, az érvényben levő szerződésünk alapján a megvalósítás további fázisaiban is közreműködünk, eredményeinket ós következtetéseinket folyamatosan pontosítjuk, amellyel egy részről magunkat kívánjuk ellenőrizni, másrészről a velünk együtt dolgozó szaktervezők és kivitelezők munkáját támogatni. HITEL Szerkesztősége Bíró Zoltán főszerkesztő Tisztelt Főszerkesztő Úr! Mivel Önök „független irodalmi, társadalmi, kritikai lap"-nak jellemzik magukat, akik nyilvánvalóan csak az igazságnak lehetnek elkötelezve, joggal elvárhatom, hogy a mellékelt észrevételeinket és megjegyzéseinket Erdélyi Mihálynak az 1989/10. számban megjelent vitacikkéhez mindenfajta változtatás és rövidítés nélkül leközlik. Természetesen kénytelen vagyok azt a jogomat fenntartani, hogy amennyiben hozzászólásainkat a HITEL 20 napon belül nem közli le, akkor azokat más folyóiratban, illetve a szaksajtóban közöltetem. Kétségtelen ugyan, hogy a 10. számukban megjelent anyag elsősorban mindazoknak a lejáratására, nevetségessé tételére alkalmas, akik valamilyen racionális ellenérv alapján ellenzik a Nagymarosi Vízlépcső megépítését (hiszen valóságos paródiája lett minden tudományos igényű publikációnak), de az Önök hitelét is súlyosan megronthatja. 1989. május 31. Üdvözlettel: Dr. Lorberer Árpád oki. mérnök-geológus, tudományos főmunkatárs Észrevételek Erdélyi Mihály: „A Dunaalmás és Nagymaros közötti terület hidrogeológiája" című, a HITEL című folyóirat 1989/10. számának 26—29. oldalain közölt vitacikkének a nagymarosi vízlépcső hatásterületére vonatkozó kijelentéseihez A szerző, dr. Erdélyi Mihály az 1960-es évek végétől egészen az 1978-ban törtónt nyugdíjba vonulásáig a VITUKI Hidrológiai Intézetének (illetve jogelődeinek) tudományos főmunkatársa volt. Nyugdíjasként jelenleg a Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat (6401. Kiskunhalas, Brinkus L. u. 1. Pf. 14.) műszaki tanács-