Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
5. szám - Refuznyiki - Gálos Miklós–Kertész Pál: Mérnökgeológiai értékelés a Nagymarosi Vízlépcső előkészítő munkáiról - Lorberer Árpád: Észrevételek Erdélyi Mihály HITEL-ben megjelent kijelentéséhez - Liebe Pál: Megjegyzések Erdélyi Mihály HITEL-ben közölt vitacikkéről
314 HIDROL OGIAI KÖZLÖNY 198!). 69. ÉVF., 6. SZAM Refuznyiki x4 Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer körüli vita hullámai még mindig verdesnek. „Bár úgy tűnik, kissé csillapodóban" •— írtuk februárban új rovatunk indulásakor. Azóta gyökeresen megváltozott a helyzet: a kormány 19S9. május 13-án két hónapra felfüggesztette a nagymarosi vízlépcső építését. A hullámok egyre nagyobbak lettek. Valószínűleg még sok-sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy visszatekintve valamelyest is objektív módon lehessen megítélni az 1988. év nyarán kirobbanó szenvedélyes — néha kissé egyoldalú vitát, s mindazt, ami azóta történt. .4 Refuznyiki nevű és tartalmú időszakos rovatunk azon publikációknak kíván teret adni, melyeket a hivatalos magyar sajtó visszautasított. Vagy vissza sem utasított — válasz nélkül hagyva és váratva a „másként gondolkodó" szerzőket. A szerzők egyetértésével esetenként közöljük a szerkesztőségekbe küldött leveleket is — tartalmuk mellett a dátum is izgalmas információt rejthet. Az eddig még nem közölt publikációk közreadásával elsősorban az a célunk, hogy a jövő kutatóját segítsük, midőn a Dum(m)aszaurusznak elkereszteltlény élettanának leírásába kezd. A publikációk tartalmával Szerkesztőségünk nem szükségképpen ért egyet. Egyben várjuk Olvasóink adalékait a visszautasítottak szalonjának gyűjteményébe. Mérnökgeológiai értékelés a Nagymarosi Vízlépcső előkészítő munkáiról* I»v. Gálos Miklós—Dr. Kertész Pál Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszék A Nagymarosi Vízlépcső építése a munkatér körülzárásával ós víztelenítésével, valamint az alapgödör részleges kiemelésével az ópítóselőkészítósi munka olyan fázisába jutott, amikor is a több, mint harmincöt évig tartó mérnökgeológiai kutatások eredményei a tapasztalatokkal egybevethetők. Ez annyiban is érdekes, mert ez volt hazánkban az eddigi legnagyobb mérA cikket szerzői 1989. májusában adták le közlésre a Magyar Hírlapnak. ígéretet a megjelenésre kaptak — belyet nem. Legalábbis lapzártánkig. nöki létesítmény, amelynél részletes mérnökgeológiai kutatás folyt. Ezek az előkészítő mérnökgeológiai kutatások illeszkedtek a Börzsöny ós a Dunazug hegység földtani vizsgálatának rendszerébe, amelynek fő mozgatója a nemesfémekben is gazdag börzsönyi órcesedós volt. A Börzsöny hegység részletes földtani térképezését — a kiegyezés előtti bécsi földtani térképezés alapján -— a harmincas években kezdték meg, majd az 1948—1956 közötti években a régi bányavidék területén bányászati kutatásokat folytattak. A hatvanas években regionális geofizikai kutatás kezdődött, amelyet a hetvenes években a terület légi ós műholdas felvételekre alapozott földtani szerkezetkutatása, majd az eredmények szintetizáló munkája követett. A mérnökgeológiai vizsgálatokhoz a létesítmény kőzetkörnyezetében az ötvenes évek elejón mélyültek az első kutatófúrások ós azóta — az előkészítő munkák különböző szakaszaiban — több mint 300 megfúrás készült el mintegy 7000 m összhosszban, majd egy kutat és két kutatóaknát mélyítettek. A fúrásos kutatási munkát a szűkebb és tágabb környezet megismerése, az irodalmi adatok feldolgozása és a feltárási tervbe illeszkedő, szerteágazó geofizikai kutatát tett teljessé. A létesítmény szerkezeti kialakításához a kutatási munkák áttekintése alapján készült el a földtani környezet értékelése, olyan csapatmunka eredményeképpen, amelyben az évtizedek alatt a Magyar Állami Földtani Intézet (MAFI) és a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (MAELGÍ) alapadataira támaszkodva a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet több osztálya, a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani, valamint Geotechnikai és Mechanikai tanszékei, ezen kívül a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem és a Vízügyi Tervező Vállalat mérnökgeológusai készítettek építésföldtani szakvéleményeket. A földtani kcp kialakítása A Nagymarosi Vízlépcső földtani környezete összetett. A vizsgált területen a fúrásokkal feltárt legidősebb képződmények felső oligocén—alsó miocén koriak. Ennek a nagy vastagságú, változatos földtani rétegsornak természetes fedője a rétegvulkáni összlet, amely a terület ÉK-i részén felszínen is megtalálható, de fiatalabb üledékekkel fedetten is általánosan elterjedt. A létesítmény nagy rósze alatt az oligocén üledékbe benyomult és annak lepusztulása után felszínre került szubvulkáni andezit található. A rétegvulkáni összletet andezit és annak vulkáni törmelékes kísérő kőzetei (andezittufa, andezitaglomerátum) váltakozása jellemzi, míg a szubvulkáni andezit tömött változata fordul elő. Mindkét kőzetfajtán belül a felszínen ós a tektonikai zónákban a kőzetek feltöredezett, málott változatai figyelhetők meg. A jelenleg ismert földtani képet a kőzetképződéshez kapcsolódó, illetőleg utólagos szerkezeti mozgások alakították ki, jellegzetes törési rendszereket létrehozva, amelyeket a hazai tektonikai kutatásokból jól ismerünk. A kőzetkörnyezet szerkezeti bonyolultsága miatt a földtani kép a feltárások, vizsgálatok előrehaladtával fokozatosan, évtizedek alatt alakult pontosabbá és pontosabbá-, az időnkónt meg-megújuló feltárási szakaszok nemcsak számbelileg növelték az adatokat, de a vizsgálati módszerek ós az értékelési elvek fejlődése alapján a nyert adatok egyre jobban használható információkat szolgáltattak a földtani kép kialakításához. A fúrások ugyanis csak egy-egy függélyben szolgáltatnak adatokat és ezen adatok értelmezésével és általánosításával kell az összképet megalkotni, bevonva a geofizikai vizsgálatok nem közvetlenül földtani jellegű adatait is.
