Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

2. szám - Hírek

HÍRÉR 119 Közép-dunántúli Területi Szervezet vezetőségi tagja, vízminőség-védelemben elért eredményeiért, l)r. Laczay István oki. mérnök, a VITUKI tud. főmunkatársa, a folyókkal, a folyók szabályozásával kapcsolatos elméleti és gyakorlati munkásságáért, eredményeiért, Marek Miklós oki. mérnök, gazdasági mérnök, erőforráskutató szakmérnök, a VGI főmunkatársa. Társaságunkban és más MTESZ egyesületekben kifejtett, a távérzékelés és annak vízgazdálkodási alkalmazása tárgykörű előadói és szakírói tevékenységéért, l)r. l'ados Imre oki. mérnök, az Észak-magyarországi KOVIZTG igazgatója, a Borsodi Területi Szervezet elnöke, a környezetvédelmi- és vízgazdálkodási munkák irányításában, a Területi Szervezet munkái koordinálásában kifejtett erőfeszítéseiért, Vörös Ferenc oki. gépészmérnök, a Fővárosi Csatornázási Művek igazgatója, a Szennyvíz Szakosztály tudományos bizottsága tagja, az általa vezetett nagy múltú és európai hírű intézmény tapasztalatainak konferenciákon, előadásokon, szaklapokban való megismertetéséért. A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter ,,Kiváló Munkáért" kitüntetést adományozott Gábris F.vámik és Obert Ferencnek. Az ipari minisztertől kapott „Kiváló Munkáért" kitüntetést: Dominek Béla és Seres István. A LÚ8zlóffy Woldetnárról elnevezett diplomaterv pályázat helyezettjei: Az egyetemi kategóriában Acs Szabó Éva, a főiskolai kategóriában Szalai Katalin és Sándor Levente ért el első díjat. Vitális Sándor nívódíjat kapott dr. Petrasovicli Imre és dr. Szalai György, illetve Várszegi Csalta, Csernyán«zky l.ászló és dr. Kolin László. A Sajó Elemér pályázat díjazottjai: I. díj: Hirmann Csaba és György Edit (Baja), II. díj: Horváth Edit ós Váradi Zsófia (J)unaharaszti), I II. díj: Förhécz Éva és 3Iolnár Virág (Győr). Dr. Szalai György főtitkár röviden méltatja dr. Korenchy Ida egyesületi titkár működését és érdemeit munkaköréről történt lemondása alkalmából. Az ülés befejezéseként Hegedfís bajos társelnök ismertette a határozati javaslatokat, amelyeket itt rövidítve adunk közre: 1. A Közgyűlés elfogadja a főtitkári beszámolót, az ellenőrző bizottsági és gazdasági bizottsági jelentést és a módosított alapszabályokat. Kiemeli a tájékoztató tevékenység, a társasági tudományos műhelymunka, a szerződéses munkavégzések fontosságát, a klubélet fejlesztését, a Hidrológiai Közlöny zavartalan megjelenésének biztosítását. 2. A Társaság fokozza környezetvédelmi tevékenységét, s keresi a kapcsolatot a hazai környezetvédőkkel. 3. Az Intéző Bizottság hozzon létre olyan bizottságot, amelynek feladata a társasági munka publikálása, a sajtó és a közvélemény tájékoztatása, 4. A Limnológiai Szakosztály delegáljon tagokat a Környezetvédelmi Bizottságba. 5. A szakosztályok által meghívott nyugdíjas tagtársak kiküldetési költségeit a titkárság fedezze. 6. A szakosztályok foglalkozzanak a közgyűlési felvetésekkel, tegyenek ajánlásokat az elnökségnek, s az juttassa el illetékesekhez az ajánlásokat. 7. Az Intéző Bizottság vizsgálja meg a nem társasági tagoknak adható kitüntetések lehetőségét. 8. Az Intéző Bizottság adja ki az új alapszabályt és végezze el az ügyrend módosítását. 9. Az Intéző Bizottság számoljon be a következő közgyűlésen a javaslatok, határozatok végrehajtásáról. 10. A Közgyűlés köszönetet mond az eredményes lebonyolítás elősegítőinek, közreműködőinek. Bencsik Béla elnök a határozati javaslatok elfogadása után a Küldöttközgyűlést bezárta. (E rövidített beszámolót a hangfelvételekről készített írásos feljegyzés nyomán készítette: dr. Vágás István). Mosonyi Prof. dr. Mosonyi Emil, a karlsruhei egvetom vízópítóstan nyugalmazott tanára, a Theodor liehbock Folyami Vízépítési Laboratórium volt igazgatója a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium meghívására érkezett hazánkba. Látogatásának jelentőséget adott, hogy az Akadémiai Kiadó a közelmúltban adta ki Kisesésű vízerőhasznosítás című angol nyelvű könyve harmadik kiadását. Az MTA—KVM Vízügyi Bizottsága a nyáron lezajlott szakmai viták folytatásaként tűzte ki 1988. szeptemberében Mosonyi: Aj oly ami vízlépcsők és a kisesésű erőművek helyzetképe c. előadását, amelyre a Bizottság tagjain kívül számos érdekelt személyt ós intézményt hívtak meg. Az ülésre a VlTUKI-ban került sor. Az előadást a szerző három fő részből építette fel. Az első részben ismertette a vízerőhasznosítás ós ezen belül a kisesésű vízerőhasznosítás sajátságait, amit 6 pontban fogalmazott meg. A második részben a kisesésű vízerőhasznosítás fejlett technológiáját mutatta be, különös tekintettel az új gépészeti berendezésekre ós a környezetbarát megoldásokra. A harmadik részben számos diapozitívon jórészt Európából jellegzetes kisesésű erőműveket ismertetett, kitérve a megoldások környezeti kapcsolataira. A vízerőhasznosítás világszerte ismert szakértője előadásában a következőket bizonyította: (1) A vízerőhasznosítás a jelenlegi energiatermelési formák között a leginkább környezetbarát módon megvalósítható és üzemelését tekintve leggazdaságosabb-, (2) A vízerőművek a vegyes energiarendszerek rendkívül előnyös tagjai-, (3) Hosszú távon a vízerőművek gazdaságossága kétségtelen és a 25—75 éve üzemelő kisesésű vízerőművek ezt bizonyítják. (4) A világban ma is nagy az érdeklődés a vízerőhasznosítás iránt, beleértve a törpe erőműveket is. (!>) A vízerőhasznosítás — szemben más energiatermelési formákkal — jól párosítható más gazdasági célokkal, így a hajózás, árvízvédelem, folyószabályozás, vízellátás, öntözés, üdültetés igényeivel, (ő) A környezetbarát megoldások lehetségesek, járulékos beruházások címen eddig is terveztek ezt elősegítő létesítményeket, napjainkban erre még nagyobb gondot kell fordítani. (7) A csőturbinák kifejlesztése gazdaságos és tájba jó] illeszkedő erőműkialakítást tesz lehetővé. A Dunán, Dráván, Lechen, Iiajnán, Moselen, Rhoneon, továbbá az Ohion ós éppen az előadó közreműködésével a Paranan megvalósult, vagy megvalósuló erőművek számos példát szolgáltatnak egyrészt a vízerőhasznosítás megoldásainak fejlesztésére, másrészt a dunai vízlépcsőrendszerrel való összevetésre. Az előadóhoz mintegy 10 kérdést tettek fel, többek között a hordalékkal ós a csúcsüzemmel kapcsolatban, amelyekre kimerítő válaszokat adott. Az előadás más példákon keresztül alapvetően azt bizonyította, hogy a dunai vízlépcsőrendszer nem egy