Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

2. szám - Hírek

120 IIIDROLÖGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVF., 2. SZÄM olyan különlegesség, amelytől idegenkedni indokolt. Nálunk fejlettebb országok kedvező tapasztalatai hasznosságát közvetve alátámasztják. A vízerőművek környezetbarát építése ós üzemeltetése sem újdonság, ez — a járulékos beruházások — segítségével szintén biztosítható. Dr. Mosonyi Emil 1010-ben született, 1034-ben Budapesten szerzett mérnöki oklevelet, 1947 óta műszaki doktor, Kossuth-díjas 1903-ig az MTA levelező tagja volt. Pályafutását az öntözésügyi Hivatalnál kezdte, ntajd a Vteerőügyi Hivatal vezetője lett. A Budapesti Műszaki Egyetemen tanársegédként, 1948-tól előadóként, 1053 és 1957 között tanszékvezető egyetemi tanárként dolgozott. Egyidejűleg a Vízeröügyi Tervező Vállalatnál, illetve a VIZITERVnél igazgatói állást töltött be. Később a VITUKI igazgatóhelyettese lett. Többször vállalt szakértői megbízást a FAO-nál. 1005-től az NSZK-ban él. 1905-ben vendégprofesszort előzmények után meghívták Karlsruhe-be, ahol a Theodor Rehbock Hidraulikai Laboratórium i gazgatója volt 1985-ig, nyugdíjazásáig. Dr. Mosonyi vendégprofesszorként vízerőhasznosítást adott elő az Egyesült Államokban, Hollandiában és Norvégiában. Vízerőhasznosítás című kétkötetes munkája magyar, német és angol nyelven jelent meg. Első kötetének 3.kiadása 1987-ben látott napvilágot az Akadémiai Kiadónál. A vízerőhasznosítás mellett — melynek körében mintegy 150 dolgozata jelent meg — alapvető munkát végzett a tározás hidrológiájának területén is. Számos egyetem (University of Wisconsin, University of Engineering and Technics Lahore, Müncheni Műszaki Egyetem, Bécsi Műegyetem, LUttichi Egyetem) tiszteletbeli doktora. Tevékenyen részt vett és vesz a különböző nemzetközi szervezetek tevékenységében, így az ICID-nek és az TWRA-nak alelnöke volt, s ő kezdeményezte a kis- és törpe vízerőművekről rendezett első világkonferenciát is. Zsigmondy Vilmos Zsigmondy Vilmos a koronázóváros, Pozsony szülötte (1821. május 14.). A gimnáziumot Szakolcán, Komáromban és Pozsonyban végezte. A selmeci Bányászati Akadémián szerzett oklevél és a selmeci bányászatban elsajátított gyakorlati ismeretek birtokában Bécsben, a Császári- és Királyi Bányaigazgatóságon kapott beosztást, később az udvari kamara elnöki osztályán dolgozott. 1846-tól a resicai kőszénbánya gondnoka. Itt érte a szabadságharc, melynek ideje alatt ágyúkat ós lőszert gyártott a honvédek részére. Az igazságos ügy szolgálatáért Temesvárott hatévi várfogságra ítélték. Neki is el kellett szenvednie az olmützi börtön megaláztatását. Kiszabadulása után (1850) már csak „szabadpályán" helyezkedhetett el. így lett először gr. Sándor Móric annavölgyi szénbányájának irányítója, majd önálló „bányaügynöki irodá"-t nyitott Pesten 1860-ban. 1865-ben kiadja az első magyar nyelvű bányaművélóstan első kötetét „Bányatan kiváló tekintettel a kőszénbányászatra" címmel, melyben tárgyalja már az artézi kutak fúrását ós utal az artézi kutak fontosságára Magyarországon. 44 éves korában „furász" és egyben in egalapítja cégét, fúróvállalkozó lesz. Ezzel kezdődött el élete legtermékenyebb 10 esztendeje a magyar mélyfúrás, nz artézi- ill. a hévízfúrások korszaka. Az 1866-ban lemólyített harkányi hévízkútfúrást követi az eredményes margitszigeti kút fúrása —• nevét elsősorban ezek tették ismertté — mely a többi artézikút-fúrás —- alcsuti, jászapáti, lipiki, ránkherlányi, buziási, schwechati — ós egyéb fúrások — a 729,6 m-es, gazdag szóntelepeket felfedező petrozsónyi, a legmélyebb magyarországi szén-, és a 215 m mély orowi kísérleti kőolajkutató fúrás -— megindításához nagy szakmai ós egyúttal felbecsülhetetlen erkölcsi segítséget adott. Legjelentősebb alkotása a 970,48 m mélységű budapesti városligeti artézi kút — az ismert artézi kutak közt a legmélyebb — melyet „tizedfólóves" fáradságos munkával készített el. (Ezt a fúrást csak az 1271 m-os sperenbergi sókutatófúrás előzte meg mélységben Európában.) Kivitelezéséről ,,A városligeti artézi kút Budapesten" című művében teljes részletességgel beszámol. A magyarországi geotermikus kutatások úttörője volt. 1876 után Zsigmondy Vilmos már nem vállalt kútfúrást, csak bányászati- és kútfúrási szakvéleményezéssel foglalkozott. A fúrások kivitelezését átadta Pál testvére fiának, Zsigmondy Bélának. Szakmai munkálkodása mellett alakult ki azon tudományos munkássága, midőn fúrásainak földtani ós hidrogeológiai tanulságairól értékes tanulmányokban számolt be. E tevékenységével a magyar műszaki nyelv egyik megteremtője volt. A szakmai- ós tudományos munkálkodása mellett időt tudott szakítani közéleti munkásságra is. 1861 óta Pest város képviselő testületének, 1875-től a Főváros Közmunka Tanácsának tagja, a Selmecbányái kerület kópveselője, Selmec- ós Bólabánya városok díszpolgára. A szabadelvű párt híve, a parlamenti pénzügyi bizottság elnöke. 1868-ban választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. 1883-ban az Ő fáradozásának hatására szabályozták a bányanyugdíjakat. Tevékenyen vett részt kiállítások rendezésében. Zsigmondy Vilmos részt vett minden társadalmi kezdeményezésben, mely a geológia tudományát a közérdekben hasznosítani akarta. Aktív részese volt a műszaki tudományok társadalmi ápolásának. Többek között elnöke volt a Magyarhoni Földtani Társulatnak. A király a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. 1878-ban a francia becsületrend lovagkeresztjót nyerto el. A sokoldalú egyéniségű Zsigmondy Vilmos a tettek embere volt, aki egész életét a munkának szentelte. Zseniális alkotásaival mind magának, mind hazájának külföldön is elismerést, dicsőséget szerzett. 1888. december 21-ón halt meg Budapesten, a Korepesi temetőben helyezték örök nyugalomra. Csath Béla A magyar részvétel újra élénkül az ICID életében A Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (ICID) Magyar Nemzeti Bizottsága (MNB) 32 éve tagja az ICID-nek. Az MNB a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával vesz részt a világ jelenleg már 80 országát átfogó Szövetség munkájában, az öntözés, vízrendezés ós árvízvédelem tudományos ós gyakorlati eredményeinek információcseréjében, illetve a Szövetség szervezeti életében. Magyar szakemberek különböző tisztségek viselésével vagy rendezvények generál riportereiként vállalnak részt a Nemzetközi Szervezet munkájában. A különböző konferenciák, tudományos ülésszakok (amelyek közül többet Magyarország rendezett) jó lehetőséget teremtenek a szakemberek találkozására, a legújabb tudományos eredmények megismerésére. Az ICID Bulletin és az ICID-rendezvények kiadványainak hazai terjesztése a szakmai közvélemény szá-