Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

2. szám - AZ 1838. ÉVI NAGY DUNAI ÁRVÍZ 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Kaján Imre: A Magyar Tudós Társaság pályázata Pest-Buda árvíz elleni védelmére

KAJÁN I.: A Magyar Tudós Társaság pályázata 83 1. kép. Anclrcíssy György az ezzel kapcsolatos napi problémákat: a pályamunka ne tartalmazzon olyan megoldást, amelyet a két város nem tud megvalósítani; az épületek árvízbiztos építési módját, a jó építőanyagokat, a csatornákat, az építési rendszabályokat. Külön részét képezi a második feladatnak az ebben az időben oly sokat felvetett, a pesti kanálisok (szennycsatornák) vizét egybegyűjtő, a régi pesti Duna-ág helyén ásandó Duna-csatorna kérdése. Már maga a kérdésfeltevés is egyértelmű állásfoglalás a csatorna létesítése mellett, így nem csoda, hogy a pályázóknak itt nem volt valós feladatuk. A második jutalomkérdés utolsó része az, amely kifejezetten a Duna árvizének megelőzését célozza. Visszatér itt az állóhídtól való már említett félelem, majd felveti a Duna szabályozását a Palotai szigettől a Soroksári-Dunaágig. Ennek elzárásáról, és az esetleges pesti Dunacsatorna ide torkollásáról is érdeklődik. A második kérdésre beadott legjobb pályaművet 200 aranynyal kívánta Andrássy jutalmazni. A művek kiadásából származó bevételt a budapesti mesteremberek elvesztett szerszámainak pótlására szánta. A kiírás rendelkezett a bíráló bizottság összetételéről is: Pest vármegye, Pest-Buda városok, az Akadémia matematikai osztálya és Gömör megye mind három-három tagot delegálhattak. A bizottságba a nevezett testületek mérnököket, hivatalnokokat delegáltak, csak Buda város mutatott feltűnő érdektelenséget: két halászmestert küldtek ki, „mint vízépítésben járatosak"-at. A bírálók közül szakemberek voltak: Schmidt Oyörgy matematika professzor, Mócsy László, mérnök, Erhard Ágoston és Joannovics Demeter földmérők, és az Akadémia három mérnök tagja: Gáty István, Győry Sándor és Vásárhelyi Pál. A pályázat 1840. március 1-i határidejéig 6 jeligés dolgozat érkezett be, (mind a második pályakérdésre; az elsőre senki sem küldött be tanulmányt ...) ezen túl egy elkésve és névvel is ellátva, de ezt az akadémiai alapszabályoknak megfelelően nem vették figyelembe. A pályamunkák az összes bíráló kezén másfél év alatt mentek keresztül. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a kitűzött pályadíjakat ilyen alacsony színvonalú munkákra kiosztani nem lehet. Milyenek is voltak ezek, még a kor színvonalától is elmaradó dolgozatok? Az első munkát csak a bírálatokból ismerjük, mert szerzője — a sikertelenség láttán — visszavette művét. Javasolja, hogy a Duna medrét — hogy nagyvizeit könnyebben levezethesse — szélesítsék ki, és kellően messze a medertől magas gátakkal fogják körül, egészen Szlavóniáig. Szorgalmazza a Szentendrei- és Soroksári-Dunaág feliszapolását. A második pályamű — Bátky Károly alsódabasi mérnök írása — szintén túlzó ötleteket vetett fel. Pestet és Budát az 1838. évi árvizet 1 lábbal meghaladó kőgátakkal vétetné körül. A meglévő épületeket úgy óvná meg az összedőléstől, hogy pincéiket földdel tömné be. A városi csatornák irányát (amelyek a Dunába folynak) megváltoztatná és egy gyűjtőcsatornába vezetné. Hasznosak viszont a folyószabályozási elképzelései: szűkíteni kell a Duna medrét, hogy azt maga tisztíthassa és tarthassa karban. A szigeteket a parthoz kötné, a Soroksári-Dunaágat pedig elzárná. (Az itteni elzárásnál indítaná a Duna—Tisza csatornát, amelyen az árvízkori fölös vizeket is le lehetne ereszteni.) A harmadik dolgozat szerzője (

Wieser András rohonci mérnök) Pest körül egy ,,Völgyelet" nevű 200 öl (kb. 370 m) széles csatornát ásatna, amelyen a fölös vizek levezethetők volnának (2. kép). A jégtorlaszok megszüntetésére ágyútelepek építését javasolja a Gellért-hegyen. Wieser a Pest-Buda alatti zátonyos folyószakasz kotrásától óva int, mert szerinte itt vulkán törhet fel (1). A Soroksári Dunaág elzárását ő is fontosnak tartja. A negyedik pályamű ismeretlen szerzője vette feladatát a legkomolyabban. Röviden elemzi a régi árvizeket (emiatt egy tévedése is becsúszik, az 1740. évi árvizet még az 1838. évinél is 3 lábbal magasabbnak írja), majd az 1838. évi adatokat elemezve kimutatja, hogy jégtorlódás híján a víz gond nélkül lefolyhatott volna. Az alacsonyan fekvő területek feltöltését, mint a lehetőségeket felülmúló megoldást elveti. A Duna lefolyását Pest és Buda között úgy gyorsítaná, hogy a Kopaszi-zátonyt elkotorná, a Soroksári-Dunaágat pedig elzárná és a Promontorit mélyítené. Elemzi az építési kövek és téglák száraz és áztatott állapotíi törésszilárdságát is. Az ismeretlen ötödik pályázó feltevései csaknem mind jók, kár, hogy elképzeléseit nagyon röviden, szinte csak vázlatosan dolgozta ki. A Duna áradásait a jégtorlásra vezeti vissza. Ezek meggátlására a Soroksári-Dunaágat elzárná, a Pest fölötti többi sziget szabályozását pedig a „boldogabb időkig" elhalasztja. A Duna minkét partján kőburkolatú töltést építene, az 1838. évi