Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
2. szám - AZ 1838. ÉVI NAGY DUNAI ÁRVÍZ 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Kaján Imre: A Magyar Tudós Társaság pályázata Pest-Buda árvíz elleni védelmére
84 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 68. ÉVFOLYAM, l, SZA M n$trimi Ml'» irr« «la» iMítíítí.. t^.j--. 1-^r (itv vtapartK .>l*l«*»lavá ( hi*:*ivek l'j «Icák 2. kép. Wieser András rohonci mérnök terve egy Pestet megkerülő hajózó és árapasztó csaturnára árvíz fölötti 3 láb magassággal. A városi csatornákat gyűjtőcsatornába vezetné, ezt pedig az elzárt Soroksári-Dunaágba. A vályogépítkezéseket eltiltaná, a város legmélyebb részeit (Molnár utca) fel tölte né. Az ugyancsak ismeretlen szerzőjű hatodik dolgozat nem tartalmaz kivihető gondolatokat: a Dunát a fővároson keresztül kiegyenesítené; az Ördögárok torkolatát szabályozná, mert szerinte ez tereli a Dunát rossz irányba; a Csepel-szigetet körülvevő bármelyik folyóág elzárását veszélyesnek tartja. A késedelemmel és névvel ellátott javaslat szerzője Lámm Jakab ungvári mérnök (közli: Kaján, 1988.). Műve egyetlen ötletre épül: egy fából összeállítható ideiglenes gátszerkezetet javasol, mely az árvízkor összerakható, és a szükséges magasságig emelhető, majd később, a nagy víz elvonulása után szétszedhető. Terve nagy előnyének tünteti fel, hogy amikor nincs árvíz, a város megszabadul a kilátást zavaró magas faltól. . . Amint látható, a pályázatra beérkezett dolgozatok meglehetősen vegyes színvonalat mutatnak. Szerzőik egyrészt jól felismerik a pest-budai Dunaszakasz neuralgikus pontjait, s a szabályozásra jó elképzeléseik vannak, másrészt illuzórikus elgondolásaik a fantázia világába vezetnek. Ennek is megvan a maga oka. A Duna-mappáció munkálatai — amelyek az árvíz idejéi'e nemcsak befejeződtek de már a szabályozási terveken is javában dolgoztak — során készült térképek ugyanis titkosak voltak, így az Akadémia pályázatára munkába fogó mérnökök csak régi, pontatlan felmérések, valamint helyszíni szemlélődések, régmúlt emlékeik alapján tervezhettek. ( Wieser András például le is írja dolgozata bevezetőjében, hogy Mikoviny Sámuel: Pest megye térképét használta, valamint évtizedekkel korábbi utolsó pesti látogatásának emlékeire hagyatkozik.) A tervezési adatok hiányára nemcsak az akadémiai pályázók panaszkodtak. Az 1839—40.-i országgyűlés vissza-visszatérő témája volt a folyószabályozásokhoz szükséges térképek titkosságának ügye. Hiába volt a mind sürgetőbb követelés a reformpárti követek részéről, a terveket a Királyi Országos Építési Főigazgatóság nem adta ki. (A Lechner József vezette hivatal álláspontja is érthető: a Duna-szabályozás egységes szempontú kivitele érdekében el akarták kerülni a helyi kezdeményezésű beavatkozásokat.) A bírálók egységesek voltak véleményükben: a munkák egyike sem eme'kedik a középszerűség fölé, így a jutalomdíj kiadását sem javasolták. Mocsy, Schmidt, Gáty és Győry írásban benyújtott véleményeit ismerjük, ezek meg is jelentek a pályázatról 1845-ben kiadott kötetben (Gáty et al., 1845.). Érdekes, hogy a pesti bírálónak kiküldött mérnökök és Vásárhelyi Pál véleményét — bár elkészültükre vannak adatok — sem a kötetbe nem tették, sem kéziratban nem találtuk meg.
