Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

2. szám - AZ 1838. ÉVI NAGY DUNAI ÁRVÍZ 150. ÉVFORDULÓJÁRA - Varrók Endre: A budapesti Duna-szakasz szabályozása

VARROK E.: A budapesti Duna-szakasz szabályozása 87 A budapesti Duna-szakasz szabályozása Yarrók Endre 1117 Budapest, Bölcső u. 8. A folyók áradása az emberiség történetének évezredein át nem elemi csapás, hanem bőséget hozó jótétemény volt; a folyami kultúrák népeinek nemcsak jóléte, hanem a szó szoros értelmében lé te függött attól, hogy megérkezik-e időben a termékenyítő áradás és ha megjött, eléri-e a kívánt magasságot. Nem volt ez másként a Kárpát-medencében sem. A letelepedő magyarság úgy alakította ki szálláshelyeit és gazdálkodásának rendjét, hogy a lehető legteljesebb mértékben ki tudja használni az árvízi elöntés minden előnyét. A különféle mezőgazdasági kultúrákat különböző szinteken telepítették, így ezek a számukra legkedvezőbb tartamú és magasságú vízborítást kapták. A gyakrabban elöntött, mélyebb fekvésű területek füve gazdag legelőt nyújtott az állatállománynak és megtermett rajta az állatok téli ellátásához szükséges széna. Az állandóan vízzel telt tavak, holtágak szinte kimeríthetetlen halbőségéről nyugati utazók is említést tettek. Ennek az ártéri gazdálkodásnak a középkorban egy máshonnan nem ismert, különleges formája alakult ki Magyarországon, a foki gazdálkodás. Az ártéren élők nem elégedtek meg azzal, amit a környezet természetes állapotában nyújtani tudott; átvágták a folyómenti hordalékdepóniát, a régi folyómedrek mélyedéseit az ártértől elválasztó alacsony gerinceket abból a célból, hogy az áradás vizét a lehető legnagyobb távolságra elvezethessék. Apadásnál ezeket az átvágásokat, a fokokat vesszőfonattal elzárták és a kiöntésekben ívó, a folyóba visszaigyekvő halakból szinte elképzelhetetlen zsákmányra tettek szert. Ez a. rendkívül kedvező állapot egyfajta egyensúlyi helyzet következménye volt, amelyet a szükségszerű fejlődés előbb-utóbb megváltoztatott volna. Az egyensúly a természeti környezet terméke, ós a területen élő lakosság fogyasztása között alakul ki és bármelyik tényező változása következtében könnyen felborulhat. A kettő kölcsönhatásban van. Ha a körülmények kedvezőek, a lakosság lélekszáma nő ós a nagyobb számú fogyasztó aránytalanul jobban terheli a környezetet, annak gyorsuló degradációját idézve elő. Ez ismét fékezi a népszaporulatot és új egyensúlyi állapot alakul ki. A stagnálásból csak új módszerek vagy eszközök alkalmazása hozhat kiutat, az azonban bizonyos, hogy a jólét ellentétele mindig a természeti források növekvő iramú kiaknázása, a természeti környezetnek az emberre nézve is hátrányos megváltozása. Nem tudhatjuk, hogy a középkori Magyarország gazdasági élete hogyan fejlődött volna tovább, minthogy ezt a folyamatot a török megszállás megszakította. Nemcsak az ország területét vágta ketté a hódoltsági terület, az egységes gazdasági fejlődés is megszűnt, illetve új utakra kényszerült. Elveszítette jelentőségét a budai átkelőhely is. A török kiűzése után az átkelőhely ismét országos jelentőségűvé vált és a két parti település, Buda és Pest gyors fejlődésnek indult. Ez a fellendülés azonban új alapokon nyugodott, az élet az elmúlt közel kétszáz év alatt gyökeresen megváltozott. Az új gazdasági rendet az jellemezte, hogy kis területen viszonylag nagy értékek halmozódtak fel, az ipar és kereskedelem nyersanyag és készáru készletei, termelőeszközei. A települések kialakulásában és terjeszkedésében sem az volt már az elsődleges szempont, hogy azok természeti csapásoktól védett helyen feküdjenek, sokkal többet jelentett a fogyasztó közelsége, járjon ez bármilyen veszéllyel. A közvetlen és konkrét veszélyt Pest-Buda számára az árvíz jelentette, ha nem is egyenlő mértékben. Buda inkább mezőgazdasági jellegű település volt, kisebb méretű, mai szóhasználattal szolgáltató kisiparral. Epületeit inkább a kéznél levő magaslatokon helyezte el, ezért sem ingatlanait, sem termelőeszközeit nem érintette az árvíz, ami ezen a jobb parton különben is csak viszonylag keskeny sávot öntött el. Pest helyzete egészen más volt. Területét a főmedertől több kilométer távolságban is régi Duna-medrek mélyedései hálózták be és a nagyobb árvizek ezeken át öntötték el a várost. Viszonylagos biztonságot csak a hajdani szigetek jelentéktelen magaslatai nyújtottak. Pest iparos ós kereskedő város volt, az értékeknek már említett halmozódása itt következett be. Ilyen körülmények között természetes volt, hogy Pest lakossága aggódó figyelemmel kísérte a SZABAD KIRÁLYI l'KST VÁROSÁNAK N f M E S GÖNÖ01 KOZÁSL' LAKOSllIOZ EÜY Nt.MILY EMBER-SZERETŐ I' OT.GÁH. A JKG mi i;-iNní t asáv.u. TÁII AT r vjz - ÁRADÁSNAK AI K.M.M \ i áSSACÁV \L. I 7 9 f. f rTI. v. I i i 11 s tl' Ma

1 í ' . L t I ii 11 i. L 1. kép. Scliedius Lajos (1768—1847) pesti egyetemitanár névtelenül megjelent árvízi híradásának címlapja. A füzetkében az 1799. februári pest-budai jeges árvíz leírása, a kártételek és károsultak segélyezésének kimutatásai találhatók