Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)
6. szám - Vita - Kontur István: Hozzászólás Goda László „A kutatás irányítása, tervezése és finanszírozása a vízgazdálkodásban” című vitairatához
377 Vita Hozzászólás Goda László: „A kutatás irányítása., tervezése és finanszírozása a vízgazdálkodásban" című vitairatához Kontur István Rudapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszék 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3. A korszellem mint megállíthatatlan folyam magával ragadja az egyént, együtt él és lélegzik vele. Az önvizsgálat, az elmúlt négy évtized kritikus felülvizsgálata, bírálata nem divat, hanem szorító szükségleteink része lett. Ebbe a vonulatba illik bele Goda László (1987) vitairata is. Valahol utat vesztettünk' 1. Tévúton járunk, ami az országot a lemaradás lejtőjére viszi? Mintha hosszú amnéziából ébredne egy ország. A tények kényszerítő ereje erodálja a gondolkodás és a hallgatás gátjait, amit erősít a változó nemzetközi környezet. Goda vitairatában a magyar valóságnak csak egy szűk szegmentumát veszi vizsgálat alá, de ebben is mint cseppben a tenger megmutatkozik az elmúlt negyven év szellemi, gazdasági mozgása. Minden pozitív szempont felsorakoztatása mellett, vagy épp ellenére a vitairatból számomra az állandó hátralépések, visszafejlődések tendenciája tükröződik. Ennek talán legékesebb példája a cikk 4. táblázata, ahol a kutatási tervek tervezett és tényleges érvényességi idejei nyertek összehasonlítást. Az 1952-es MTA irányelv még 8 évvel túlélte időhorizontját, az 1961-es kutatási terv nulla „szaldóval" zárult, de azóta a grandiózus és kevésbé nagyratörő tervek is egyre előbb meghaltak tervezett élettartamuknál. Az utóbbi évtizedben pedig mintha már születésükkel együtt abortálódtak volna. Mindez persze nem szükségszerűen jelenti azt, hogy a kutatási tervek kidolgozói elbutultak, hanem egyszerűen az élet valósága — kihasználva a centralizált hatalom diszperzióját is — megkerülte a bürokratikus, voluntarisztikus kutatásirányítási terveket. Mint mikor egy folyó más mederbe terelődik: a régi holt ág lassú megszűnésén kár csodálkoznunk. A vízügyi kutatás irányításának, tervezésének és finanszírozásának újragondolására van szükség. De azt hiszem ez az újragondolás nem elegendő, ha valaki csak az eddigi kutatásirányítást, tervezést, finanszírozást önmagában nézi. Az egész vízügyi gondolkodást, szellemi mentalitást átformáló kérdésfelvetésekre és iránymutatásra van szükség. Goda 1987 júliusában adta le kéziratát, azóta a vízügyi ágazat irányítása az új minisztérium hatáskörébe került, a környezetvédelmi problémák még élesebben merültek föl. Megmutatta ezt az a tömegbázis hiányát sem élvező társadalmi mozgás, amely a GNV ellen föllépett. Természetesen örömmel kell üdvözölni azt, hogy az egyén sorsának, környezetének alakulásába beleszól. Sajnálatos inkább csak az, hogy a politikai artikuláció hiányának következtében a társadalom önkifejeződése szakmai jellegű kérdésekben, szakmai színezetben — zöldben, kékben — nyilvánul meg. Mindaddig amíg a tényszerű szakmai érvek nem kapnak kellő hangot és hangsúlyt, a döntések a centralizált politikai hatalom döntéseit tükrözik, a szakmai, környezetvédelmi ellenállásba elkerülhetetlenül belevegyülnek a politikai hatalmi döntésekkel szembeni tiltakozások. (Végre tiltakozni lehet, ha nem is nyíltan, de legalább áttételesen.) Ennek a szótválasztatlanságnak elsősorban a vízügyi mérnök társadalom issza meg a levét, annak ellenére, hogy a vízügyi szakmai tevékenységeknek társadalmi kontrollja nem haszontalan, a kényelmes tespedésből ós az „én vagyok a főhatóság — én vagyok az okos" kényelmes tradíciójából való kilépést kikényszerítve. így a társadalmi kontroll az össznemzeti érdekek érvényesülése irányába hathat. Nem szükséges ecsetelni, hogy az emberi környezetnek móg hány területe van, amelynek társadalmi ellenőrzés alá vonása a demokratizálódás ós a fejlődés útja. Csak a vizet érintő kérdésekben a GNV-n kívül is számos problémát lehet találni: a csatornázás és szennyvíztisztítás hiányossága és a mezőgazdasági kemizálás következtében előálló talajvízszennyeződós, az erőltetett bányászati tevékenység következtében előálló karsztvízszintcsökkenés és hőforrási veszélyeztetettség, ipari üzemek vízfolyás szennyező hatása. . . Mindezen kihívásokra és a társadalom jogos kérdésfelvetéseire a szakmai részt szakmai érvekkel kell megválaszolni. Ez nem valósítható meg a vízügyi kutatás átfogó tervezése nélkül. Természetesen ehhez szükséges, hogy gazdálkodás más szféráiban is a valós tényekre alapozott szakmai érvek ütközhessenek a hatalmi monopólium át (és vissza) rendező erőinek érvényesülése nélkül.
