Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

6. szám - Vágás István: Szilágyi Gyula, a hidrológia statisztika hazai úttörője

372 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 19KH. Gl!

. EVF., G. SZÄM Szilágyi Gyula a hidrológiai statisztika hazai úttörője Vágás István Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, Pf. 390. 6701. Kivonat: 1988-ban emlékezhetünk meg Szilágyi Gyula (1880—1970) születésének századik évfordulójáról. Az egykori műegyetemi tanár, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteletbeli tagja szakmai munkásságának egyik legfontosabb területéről, a hidrológiai statisztika tudományának magyarországi elterjesztéséről és úttörő műveléséről szóló tanulmány elsősorban a tudomány fejlődésónak bemutatásával állít emléket kiemelkedő művelőjének. Kulcsszavak: alkalmazott valószínűségszámítás, műszaki történelem. 1. Bevezetés Születésének századik évfordulóján Szilágyi (1. kép) tanítványainak zöme még tevékeny részese a mérnöki gyakorlatnak. Alapvetése él és szinte közvetlenül termékenyítheti a mai mérnöki gondolkodást. Szilágyi Gyula 1988. december 15-én Marosújvárott született. Nagyenyedi gimnáziumi évei után a Budapesti Műszaki Egyetemen 1913-ban mérnöki oklevelet szerzett. Élete folyamán az állami vízügyi szolgálatban, vagy a műszaki egyetemi oktatásban vállalt különböző beosztásokban szerepet. 1931-ben és 1932-ben az Egyesült Államokban ösztöndíjasként folytatott szakterületi tanulmányokat. 1946 és 1959 között — néhány évi megszakítással — a Budapesti Műszaki Egyetem II. sz. Vízépítéstani Tanszékének volt tanára. A hidrológiai statisztika tudományában kifejtett tevékenysége egyetemi tanári működéséhez kapcsolódott. 1970. február 10-én halt meg Budapesten. 2. A valószínűségszámítás és szemléletének behatolása a mérnöki tudományba A matematika — első írásos emlékeit tekintve — legalább három és félezer éves tudomány. A valószínűséigszámítás ezzel szemben — ha meglétét Pascal (1623—1662) és Fermat (1601—1665) működésétől számítjuk — még három és fél évszázados sincs. A kezdetben szerencsejátékokra vonatkoztatott tudományt Laplace (1749—1827), Gauss (1777—1855), illetve Poisson (1781—1840) nyomán kezdték a természettudományokban is alkalmazni. A mérnöki tudomány — Gauss megoldásainak átvételével — elsősorban a geodéziában és a mérések pontosságának elméleti kérdéseiben alkalmazta a valószínűségszámítást már a XIX. század második felében. A hidrológia is hamar, még a múlt században alkalmazni kezdte, főként az árvízi előrejelzések témakörében. Voltak azután mérnöki ágazatok, vagy részterületek, ahová a valószínűségszámítási módszerek csak ebben a században, vagy annak csak a második felében jutottak el. Magyarországon a mérnökök közül tudomásunk szerint a legelsőnek a geodéták (Bodola Lajos, majd Oltay Károly) használták a valószínűségszámítás egyes módszereit. A hidrológusok a vízrajzi évkönyvek szerkesztésénél — tehát 1876 óta — meghatároztak és nyilvántartottak tömegjelenségi értékeléseknél is fontos egyes paramétereket, mint pl. a különböző átlagokat, extrém értékeket. Századunk első évtizedeiben Bogdánfy Ödön, de különösen Korbély József fejtett ki elméleti és értékelő munkásságot a valószínűségszámítás eszközeit is igénybe véve (Korbély, 1909). Korbély az eltérések négyzetének minimalizálási elvére épített, a „legmegbízhatóbb", pontosabban: a „legvalószínűbb" összefüggés meghatározásának Gausstól származó módszerét, a geodéziában „kiegyenlítés" néven ismert eljárást vezette be árvízi előrejelzési összefüggések meghatározására. Érdekes, hogy ajánlott eljárása tartalmazott még a mai valószínűségi szemlélettel teljesen össze nem férő számítási elemeket is. A „hiba" fogalmának értelmezése, annak meghatározási módja századunk elején a hidrológiában még egyáltalán nem volt egyértelmű vagy kellően megindokolt. Nem volt még ekkor, és még nagyon sokáig, talán éppen Szilágyi Gyula fellépéséig, igazán tisztázott a mérnöki gondolkodás számára hazánkban a valószínűség alapfogalma, vagy annak természeti megnyilvánulásainak értelmezésmódja. Kvassay Jenő (Kvassay, 1889) pl. szellemesnek nevezi a kúthidraulikából is ismert Dupuit általa is ismertetett hipotézisét az árvizek létrejöttének valószínűségéről — Dupuit egyenesen a kockajátékra hivatkozott —, de azt is megjegyezte: „Mindez ha-