Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

6. szám - Gondárné Sőreg Katalin–Gondár János: A Balaton-felvidék karsztvízföldtani vizsgálata

354 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY lUlill. 01). ÉVF., (i. SZÄM ahol V a sokévi átlagos beszivárgás mennyisége (m

3) T a triász kőzetek felszíni elterjedési területe (km

2) L litológiai index (L =s 1,0) a a dimenziók átszámítási tényezője Az egyes kőzettani formációkba beszivárgó vízmennyiségeket — a vonatkozó kibúvás-területekkel együtt — a 4. ábrán tüntettük fel. Látható, hogy a gyengébb vízvezető képességű alsó-triász kőzetek — nagyobb felszíni elterjedésük ellenére —! lényegesen kisebb súllyal szerepelnek a tárolórendszer utónpótlódásában, mint a nagy vízátadó képességű fődolomit, vagy a középsőtriász mészkövek és dolomitok. A sokévi átlagos beszivárgási vízhozam-egyenérték 94,475 m

3/min-nak adódott a Balaton-felvidék teljes nyíltkarsztos területére. A tárolót a források 16,478 m

3/min a karsztlápok 1,997 m

3/min a víztermelő kutak pedig 33,511 nv'/min évi átlagos vízhozamokkal csapolják meg. Bizonytalan mennyiségű a peremi fedőkőzetekben, illetve a felszíni vízfolyásokba, Balatonba történő szivárgás mértékadó átlagos hozama (5. ábra). Látható, hogy a Balaton-felvidék karsztvíz-mérlege pozitív. Részvízgyűjtőket tekintve viszont a Vilonyai-völgytől K-re eső terület karsztvíz-mérlege erősen negatív a mesterséges vízkivételek miatt. A vízmérleg kiadási oldalának többletét képező vízmennyiségek a rendszerből ÉNy- és ÉK-, valamint a Balaton felé szivárognak el. A víz mennyiségénél esetenként fontosabb lehet a vízminőség kérdése. A terület nagyrésze ugyanis üdülőkörzet és zártkert, ahol helyenként intenzív mezőgazdasági művelés, műtrágyázás folyik, ezért fokozottan fennáll a karsztvíz felszíni eredetű szenynyeződésének veszélye. Legújabban a DRV ÉszakBalatoni forrás vízmű vei közül néhányat a vízminőség romlása (a nitrát-tartalom növekedése) miatt ki is kellett kapcsohii, vagy vizüket a regionális hálózat nyirádi karsztvizével, illetve a siófoki tisztított felszíni vízzel kellett keverni. A Balaton-felvidék karsztvizei egyébként egységesen Ca-Mg-hidrogénkarbonátos jellegű, közepes keménységű, kis töménységű vizek, az idősebb formációknál általában nagyobb Cl- és S0

4-koneentrációkkal. Figyelemre méltó, hogy a források N0

3-koncentrációi általában a csapadékvizek nitrát-tartalmához közelálló értékek, ami a savas esőnek a nyíltkarsztos rendszereknél jelentkező fokozott veszélyeire utal. 7. összefoglalás A terület triász karszt víztároló kőzetei kőzettani megjelenésük és vízföldtani jellemzőik alapján két fő egységre: „réteges" és „tömeges" kifejlődést! karszt víztárolókra oszthatók. A tektonikus mozgások a Balaton-felvidéken olyan szerkezetet hoztak létre, hogy mind horizontálisan, mind vertikálisan különböző vízvezetőképességű tárolóegységek érintkeznek egymással. Nem lehet viszont elkülöníteni teljesen vízzáró összleteket és így a Balaton-felvidék vízkészlete egységes. A terület karsztvíz-rendszere összefüggésben van a Bakony főkarsztvízrendszerével is, azonban a szerkezeti határok egybeesnek a morfológiai és a hidrológiai vízválasztóval, így a tényleges kommunikáció csekély. A karsztvíztárolóban lejátszódó természetes vízmozgások kényszerpályáinak kialakulásában szintén a hegységszerkezet játszik elsődleges szerepet. A vízszivárgás elsősorban a hálózatos repedésrendszerekhez kötött. A felszínalatti vízválasztókkal elválasztott részterületek vízmérlege eltérő, a felépítő kőzetek vízföldtani adottságainak, valamint a mesterséges beavatkozásoknak megfelelően. A karszt vízkészlet utánpótlódása helyi beszivárgó csapadékból történik, sokévi átlagos vízhozam-egyenértéke a Balaton-felvidék egészén 94,475 m

3/min-ra becsülhető. 1. E3 Beszivárgó csapadék mennyisége 2. E3 Források vízhozama 3. E3 Mesterséges vízkivételek vízhozai 4. Jöööj Elszivárgás 5. EZ3 Karsztlápok elpárologtatása x ) 1m

3/min 5. ábra, A karsztviztárolóból kilépő víz eloszlása