Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

5. szám - Kruzslicz István: A hódmezővásárhelyi árvíz 1887-ben

305 A hódmezővásárhelyi árvíz 1887-ben Kruzslicz István Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fióklevéltára 6800 Hódmezővásárhely, Kossuth tér. 1. Kivonat: A tanulmány a/, 1887-ben Hódmezővásárhely határában a kis-tiszaizsilipnél bekövetkezett katasztrófa körülményeit, okait és következményeit ismerteti. A zsilipszakadás olyan körülmények között történt, amikor árvíztől nem kellett tartani. A katasztrófát egyed ül a zsilip meghibásodása okozta, így a szerencsétlenség nem hozható összefüggésbe sem a szabályozási, sem az ármentesítési munkálatokkal. A zsilip repedését, majd ezt követő beomlását szerkezeti ós anyaghibák okozták. A korabeli sajtó ós levéltári források (polgármesteri jelentések) alapján a szerző feleleveníti az eseményeket. A szemtanúk ós a Körös-Tisza-Marosi Armentesítő Társulat tisztségviselőinek, így Szojka Gusztáv társulati főmérnök és Fekete Márton társulati igazgató jelentései alapján ad képet a katasztrófa előzményeiről, majd annak bekövetkezése után a károk elhárítására tett kísérletekről. A társulat kimutatásai alapján ismerteti számszerű adatokkal is illusztrálva a bekövetkezett kárt. A társulat tisztségviselői ellen fegyelmi eljárás indult a felelősség megállapítása céljából. A felelősséget az illetékesek a szakasz védelmével megbízott tisztségviselőkben keresték, holott annak bekövetkezése nem az ő mulasztásaiknak, hanem annak következménye volt, hogy akkor még nem ismerték a monolit műtárgyak törésveszélyét ós a mfitárgyellenőrzés fontosságát, így nem védekezhettek egyes vállalkozóknak az építés során elkövetett hibái ellen. Kulcsszavak: történelem, árvíz, Hódmezővásárhely A 100 óves évfordulót követően nem érdektelen olyan adatok közrebocsátása, melyek egyrészt levéltári források, másrészt a korabeli sajtó tanulmányozása során kerültek elő. A ,, Vásárhely és Vidéke" c. helyi újság részletesen foglalkozott a zsilipszakadással, az árvízzel, a károkkal, a segélyezésekkel. Mivel a cikkek, a zsilipszakadás leírását, a társulati'tisztviselők jelentéseit és főleg a korabeli hangulatot tükröző véleményeket is tartalmazzák , érdemes megszólaltatni az események kortársait és szemtanúit. Az 1887-ben bekövetkezett csapás a kis-tiszai zsilip beomlásának következménye volt. Bár a Tisza vízszintje megemelkedett, fenyegető árvíztől a jól megépített gátak miatt nem kellett tartani. Gyakorlatilag nem volt árvízveszély. A Tisza alig ért a töltés lábáig, és a helyi mérce 672 cm vízállást mutatott. (Szegeden 1879-ben 806 cm okozta a katasztrófát.) Éppen ezért a bekövetkezett árvíz igen nagy felháborodást váltott ki úgy a felsőbb szervek, mint a lakosság körében. A felháborodás oka legfőképpen az volt, hogy a szabályozási munkálatok ós a társulatok által végzett ármentesítési munkák a lakosságtól is jelentős anyagi áldozatot követeltek. Minden korabeli reagálás először a szakasz védelmével megbízott társulati tisztviselők ellen irányult, a helyi újságok pedig a felsőbb irányítás mulasztásaival magyarázták a váratlan csapást. A társulat főmérnöke a hibákat időben jelezte az illetékes minisztériumnak, azok elhárítását azonban akkor már csak a zsilip újraépítésével lehetett volna megoldani, amire csak a katasztrófa után került sor. 1885-ben a Mindszent-Apátfalvi Társulat szerepét a Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat vette át, melynek Hódmezővásárhelyen szakaszmérnöksége is létesült. E társulatok működése során állami irányítással, valamint az érdekelt városok anyagi hozzájárulásával épületek a zsilipek, valamint folytak a csatornázások és a pusztai rekeszezési munkák. Mivel a társulatok működése a lakosságra nézve anyagi terheket is jelentett, a közvélemény a társulat ellen fordult, és főleg a bekövetkezett károk miatt volt nagy az elégedetlenség. Ma már egyértelműen világos, hogy a társulat vétlen volt a bekövetkezett katasztrófát illetően, hiszen a zsilip építését a Közmunka és Közi. Minisztérium rendelete alapján a szentesi Kir. Töltésépítő Hivatal intézte. Irányításával készültek el a tervek. A terv elkészülte után Fischer Lajos vállalkozóval végeztették a kivitelezési munkákat. Mivel az építkezést a Körös-Tisza-Marosi Armentesítő Társulat főmérnöke ellenőrizte, az általa tett minőségi kifogások az építési naplóba is bekerültek. A felmerült hibák miatt a társulat nem akart hozzájárulni a zsilip átvételéhez. A zsilip ugyanis elkészülte után a társulat kezelése és felügyelete alá került. Végül az átvételt felülről a társulatra kényszerítették, majd ezután következett be a katasztrófa. Közvetlen oka az volt, hogy a tervek készítői nem végeztek alapos és körültekintő talajvizsgálatot, mely a műtárgy biztonságát szavatolta volna. Az altalaj szerkezeti hibáiból következett be a zsilip megrepedése, majd azt követő beomlása. Endre Andor szakaszmérnök 1887. május 31-én még a következőket jelentette Pokomándy István