Hidrológiai Közlöny 1988 (68. évfolyam)

5. szám - Kruzslicz István: A hódmezővásárhelyi árvíz 1887-ben

306 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1988. 08. £VF., 5. SZ4.M szakaszigazgatónak: ,,a vízszint csak Körtvólyes ós Porgánynál érte el a védelmi vonalat rövid szakaszokban, itt is fölösleges tetemes védelmi erő kiállítása. Egyéb helyen a földszín, illetve a védelmi vonal 40—60 cm-el magasabban áll a víznél." A tragédia másnap következett be. A helyi újság néhány nap mú Iva így ír: ,,1887 évi nyár elején a Tisza vize csendesen lassan, folyt medrében — hová emberi erő évtizedek munkája és óriási költségek árán szorítá — a gátak és zsilipek megdönthetetlen erősségként állítottak őrt az ár előtt, mely semmiféle aggályra sem nyújtott okot, ós egy szép napon arra ébred Hódmezővásárhely lakossága, hogy földjeit az ország legtermékenyebb szántóit elborítja az ár, emberek, állatok sietve menekülnek, vészharangok kondulnak meg, a lakosság otthonát védi a közerő kirendeltetik, a város segélyt kér minden felől, elöljárói az éjt egyesítik a nappallal, a külterületi lakosság élete veszélyben forog és dereglyéken menekül a városba, melynek tövében a beltöltések oldalait nyaldossa az ár". Mi is történt valójában 100 évvel ezelőtt a kis-tiszai zsilipnél? Szojka Gusztáv társulati főmérnök a társulat központi választmányához benyújtott jelentésében leírta, hogy 1861-ben és 1862-ben ő építette a porgányi és kis-tiszai zsilipeket. Ezek a kisméretű zsilipek jól kiállták a próbát az 1879. évi és 1881. évi nagy árvizek idején. 1884-ben azonban a Töltésépítő Hivatal lebontatta és alapjait dinamittal szétrobbantatta. Ezután új, a réginél nagyobb zsilipeket építetett, vastagabb betonnal és falakkal. 1886-ban egy szakértői bizottság megállapította, hogy a zsilipek még építés közben megrepedtek, mely hiba szerkezeti okokra vezethető vissza. Szojka nem javasolta a zsilipek átvételét. A két zsilip folytonos jegyzékváltás tárgyát képezte a társulat és a minisztérium között. A társulat sürgette a kormánynál a kérdés mielőbbi megoldását. Ennek ellenére nem történt semmi a veszélyhelyzet elhárítására. Szojka 1887. június l-jén bekövetkezett katasztrófát a következőképpen írja le: ,,. . .A zsilipek száraz felőli oldalán, a felső szárnyfal sarkának közelében (az őr szavaival élve) embermagasságú két homokszínű ágy nagyságú vízsugár szárnyfaldarabokkal vegyítve ugrott függélyesen fel, a Tisza oldalán pedig a felső zsilipkamra előtt mintegy két méter távolban ettől, egy tízakós hordó nagyságú örvényt látott, melyen a víz a beton alá rohant, hogy a mentett oldalon, mint leírva volt felszökkelljen." Fekete Márton társulati főigazgató 1887. június 25-én kelt jelentésében részletesen leírta a zsilipszakadás utám erőfeszítéseket a víz útjának eltorlaszolására. A város főmérnöke, a szegedi Folyammérnöki Hivatal és Társulat mérnökei, műszaki személyzete a helyszínre érkezve arra a megállapodásra jutottak, hogy a kőburkolattal ellátott csatornába, amelyben a beomlott zsilip volt, annyi hajót süllyesztenek el egymás fölé és mellé, amely az egész beömlési szelvényt betölti. A tervet még aznap este elkezdték, az őj folyamán 315 munkás látott munkához, az összehordot földet zsákokba töltötték, a lúdvári 89. sz. átmetszésben működött állami kotrótelepekről gőzhajókkal odavontattak 10 tárhajót ós Szegedről 3 nagyobb hajót. Ezeket másnap megtöltötték földekkel és kövekkel. Az elsüllyesztés eleve kudarcra volt, ítélve: ,,. . .a süllyesztés közben a hajó összes kötelei és láncai elszakadtak ós a hajó fa alkatrészeit apróra törve dobta át a víz a szakadékon". Még kót hajó elsüllyesztése sem vezetett eredményre. Ezután zsákokkal próbálkoztak, majd cölöpöket vertek le. A munkáslétszám június 2-án nappal 520, éjjel 240 fő, 3-án nappal 582, éjjel 310 volt. Harmadikán délután érkezett a helyszínre llapaics Radó miniszteri biztos. Elrendelte a társulat főmérnökének, Szojka Gusztávnak, a szakigazgatónak Pokomándy Istvánnak és a szakasz mérnöknek Endre Andornak fegyelmi vizsgálat alá helyezését. A víz elzárására tett kísérlet során sem a társulat, sem az állam erőfeszítései nem vezettek eredményre. Június 8-án Baross Gábor közmunka-és közlekedési miniszter is a helyszínre érkezett. Ekkor terjesztette elő a társulat, hogy a teljesen reménytelen elzárási munkákat szüntessék be. Június 12-én a miniszter ismét megjelent a helyszínen. Ekkor az elzárás lehetetlensége már teljesen nyilvánvaló volt, a miniszter azonban továbbra is ragaszkodott az elzáráshoz, és csak június 15-én, amikora belső víz a Tiszába kezdett visszafelé folyni, tett távirati jelentést a miniszteri biztos az elzárási kísérlet abbahagyására. A miniszter június 16-án rendelte el a munka beszüntetését. Június 16-án megnyitották a porgányi zsilipet és a Holt-Tiszánál a védőtöltést 30 méter fenékszélességben átvágták, biztosítva ezzel a víznek a mederbe való visszafolyását. A károk a társulat hivatalos kimutatásai szerint az elöntött területek nagyságában mérve a következők voltak: a víz összesen 44 993 kisholdat öntött el, ebből a város határába esett 21 533 hold, ezenkívül a lelei püspöki uradalom földjeiből mint haszonbérlők ós a volt Pallavicini földekből mint tulajdonosok 8—9000 holdnyi földön volt érdekelve a lakosság. így összesen 30 00Ó hold területen szenvedett termésben, épületekben tetemes kárt. A Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő Társulat épületeiben, gépeiben, védelmi vonalaiban keletkezett kár 30 521 frt volt. A zsilipszakadás betömésére június 18-ig a kiadások 43 521 frt 82 kr-t tettek ki. Az elsüllyesztett és igénybevett hajók ós a még kifizetetlen anyagok árát is beleszámítve összesen 116 961 frt 36 kr kár keletkezett. A város költségei is jelentősek voltak. A belső vonalakon naponta átlag 2000 napszámos ós 400 kocsi dolgozott, és a védanyagokkal együtt a költség naponta meghaladta a 10000frt-ot. Június közepéig a város belső védelmére 120 000 frt-nál többet költött. Június 16-án a vízvédekezési költségek a város pénztárát teljesen kimerítették. Kristó Lajos polgármester vezetésével küldöttség utazott Budapestre 50 000 frt államkölcsön kieszközlése céljából. A november 10-én tartott társulati ülésen még mindig a felelőség kérdése volt a téma, melynek oka, hogy a kormány és a társulat fegyelmi bizottsága a kérdésben eltérő álláspontot képviselt. Bár a felfüggesztett társulati tisztségviselőket a fegyelmi bizottság egyértelműen felmentette minden mulasztás vádja alól, a miniszter ezt csak Pokomándy István szakaszigazgatóra nézve hagyta helyben. Szojka Gusztáv főmérnök és Endre Andor szakaszmérnökre nézve a fegyelmi bizottság határozata ellen kifogást emelt. Szojka