Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

1. szám - Domokos Miklós: Hidrológiai módszerek Spanyolországban

DOMOKOS M.: Hidrológiai módszerek Spanyolországban 25 lás-adatsora amazok víztáplálás-adatsorát — is tartalmazza, a három tározóból együttesen kiszolgáltatható vízhozam meghatározhatósága érdekében az E.103 tározó C(q) teljesítőképesség] görbéjének ordinátáit az 103 -(^111+^14«) — 0,265 (13) 10'í viszonyszámmal zsugorítani kellett. (A

t az E.i szelvény sokévi átlagos vízszállítása.) Az E.103 szelvény zsugorított C*(q) görbéje is a 6. ábrán látható. e) A három tározó összehangolt működtetésével — 90%-os biztonsággal — szolgáltatható q vízhozam meghatározását a O*

10

3(q), C

m(q) és C

li

6(q) teljesítőképességi görbék legkedvezőbb (vagyis legkisebb hajlású) szakaszainak értelemszerű öszszegzésével, a feladatkiírásban meghatározott C

10

3 = 200-10

6 m

3, <7

m = 500-10

6 m

3 és C

14

6 = = 40 -10

6 m

3 hasznos tározótérfogatok figyelembevételével végeztük a 6. ábrán és a 2. táblázatban. Az ábra C(q) görbéiről a tározók egymástól független működtetésével biztosítható vízhozamok értékei is közvetlenül leolvashatók. Az összehangolt és a független tározóműködtetéssel biztosítható vízhozamok értékeit a 2. táblázat hasonlítja össze. Látható, hogy a tározók összehangolt működtetése mintegy 10%-os vízszolgáltatás-többletet eredményez a független tározóüzemeltetéshez képest. (Az együttműködés a tározók között korlátlan vízátvezetési lehetőségeket tesz fel: példánk esetében az E.103 és az E.lll tározó térfogatának egy részét „kölcsönadja" az E.146 tározónak.) 8. feladat: Az adott havi víztáplálás-, vízigény- és párolgásértékek, valamint vízfelület-víztérfogat összefüggés felhasználásával szimulálni kell az E.lll szelvénybeli hasznos térfogatú tározó működését A szimulációt, az észlelt, ill. a 4. és 5. feladatban kiegászített víztáplálás-adatsorból kiválasztott 4 éves (1958/59—1960/63) nedves és 4 éves száraz periódus (1954/55—1957/58) egymás utáni előfordulásának feltételezésével, a tározó alábbi vízháztartási egyenletének hónapról hónapra való megoldásával hajtottuk végre: VI= VI-X — E

T+ AI~ QI [10

8 m

3] (14) ahol F

t_

1, Fj—j — a tározóban lévő víztömeg az i-edik hónap kezdetén ill. végén (Vi, Vt —

t<C; C a tározó hasznos kapacitása) £j = 10~

3 -ßj !— a tározó vízfelszínéről elpárolgó vízmennyiség az i-edik hónapban Ai — a tározóba érkező vízmennység az i-edik hónapban Qi — a tározóból leeresztett (részben vagy egészében a D

t vízigény kielégítésére fordított) vízmennyiség az i-edik hónapban D

t— a tározóból öntözővízhasználatok részére igényelt vízmeny nyiség az i-edik hónapban e

t — a tározó vízfelületének párolgása az i-edik hónapban [mm] ^ F

í_

1)

2+ Fj—i—a tározó vízfelülete az i-edik hónap kezdetén [km

2] A tározóból való Q

t vízeresztés mértékét az alábbi utasítás határozza meg (Domokos, 1979): Du ha 0< Fi_

t—

Ei+Ai—Di < C Qt = 0—(Vi^-E-At), ha C — (Vt-x — Ei + Ai)>Di (15) Fi_!—Ei + Ai, ha VÍ-X-EÍ+Aii-cDi A számítás során kimutattuk a AQi = mm(0,Qi-Di) (16) vízhiányok értékét, amelyeknek felhasználásával számítható volt a 8 éves szimulációs ciklus vízszolgáltatási biztonságának (WMO-Klemes, 1974) mértéke: ß amely öntözővízhasználatok részére elfogadhatónak ítélhető. Figyelemreméltónak tartom, hogy a madridi nemzetközi hidrológusképző tanfolyamon — vagyis Spanyolországban, ahol a lefolyásszabályozás mértéke világviszonylatban is kiemelkedő (eddig mintegy 700, 15 mnél magasabb völgyzárógát épült ós a tározók össztérfogata meghaladja a 40 000 10

6 m

3-t) — o tározóméretezésnek kizárólag a ,,hagyományos" — a 7. ós a jelen 8. pontban bemutatott — módszereit oktatják. A „korszerű" — Moran-típusú ós lineáris vagy dinamikus programozást alkalmazó — tározóméretezósi módszereket meg sem említik. 9. feladat Meg kell becsülni az E.lll szelvényben T=100 ill. 500 éves visszatérési idővel előforduló árvízi csúcsvízhozamot ill. elő kell állítani a mértékadó árhullámot A feladat megoldását — a tanfolyam ajánlásait követve (Heras, 1979) — háromféleképpen közelítettük meg: a) empirikus képletekkel, b) statisztikai módszerrel, c) az izokrónák módszerével. a) Empirikus képletek. A szakirodalomban található — már-már megszámlálhatatlan sokaságú — árvízhozam-számító képlet közül 5-tel próbálkoztunk. Közülük Heras — sajátosan Spanyolország vízgyűjtőire kidolgozott ill. hitelesített — képletének alkalmazását mutatom be: QT= OLT -IP 'S Q

50

0=IQ -0.125

1.

2

5-2384 = 2835 m

3/s (18) Ö

10

0=ll .0,12s

1.

2

5-2384 = 1949 m

3/s QT — a T év visszatérési idejű árvízi csúcsvízhozam [m

3/s] ay — tapasztalati állandó; az Ebro vízgyűjtőjére: •"•500 = 16. noo = 11