Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)
1. szám - Domokos Miklós: Hidrológiai módszerek Spanyolországban
26 HIDROLÓGIAI! KÖZLÖNY 1987. 67. ÉVFOLYAM, 2—3. SzA M I v — a vízgyűjtő (3) szerinti lejtőmutatója (az E.lll szelvény vízgyűjtőjére: I v = 0,125) ß — tapasztalati állandó; az Ebro vízgyűjtőjére; /?= 1,25 S — a vízgyűjtő területe [km 2] b) Statisztikai módszer. Az E.lll szelvényben 15 év alatt észlelt csúcsvízhozamok évi maximumainak tapasztalati eloszlásfüggvényéhez numerikusan a Gumbel-féle F(x)=exp[-expM x-"~»] (19) alakú simuló eloszlásfüggvényt illesztettük (a és u a simuló eloszlásfüggvény mintaelemekből számított paraméterei). Erről a függvényről a Q so o = = Q (F= 0,998) = 687 m 3/s és Q 10 0 = Q(F= 0,99) = = 553 m 3/s értékek olvashatók le, amelyeket elfogadhatatlannak ítélünk. (Az elfogadhatatlan eredmény fő oka valószínűleg az E.lll szelvényben észlelt adatsor rövidsége és az árvízhozam mérésének megbízhatatlansága.) c) Az izokrónák módszerének alkalmazásához, első lépésként, 3 tapasztalati képlettel {Heras, Témez és Giandotti képletével) becsültük az E.lll szelvény vízgyűjtőjének t c összegyülekezési idejét. A három képlettel kapott — egymástól nem jelentősen eltérő — értékek átlagaként t c — \4 óra adódott. Második lépésként megrajzoltuk a vízgyűjtő izokróna-vonalait és meghatároztuk az általuk közrezárt S t részterületeket. Harmadik lépésként feldolgoztuk a vízgyűjtő ombográfállomásainak adatait: Gumbel-típusú simuló eloszlásfüggvényeket illesztésével és egyéb becslésekkel mértékadói ntenzitáskénti ioo =5,20 mm/óra ést'soo™' =7,75 mm/óra adódott. A vízgyűjtő árvízi Iefolyási tényezőjét — a sokévi átlagértékekből (4. táblázat) kiindulva, a geológiai és topográfiai adottságok figyelembevételével — e = 0,62-re becsültük. A T = 100 éves visszatérési időhöz két árhullámot állítottunk elő: egyet t D = t c\2 = 7 óra, egyet pedig t D=tc = 14 óra essőidőtartam alapulvételével. A Q(t) árhullámot előállító összefüggés: Q(t) = -^—.S(t)i-e, 0<í</d (20) amelyben t — a csapadék kezdete óta eltelt idő [óra] Q(t)— vízhozam a t időpontban [m 3/s] S(t)— a vízgyűjtő lefolyást szolgáltató része a t időpontban [kin 2], S(t) i — a csapadék intenzitása [mm/h], amelynek értéke t D folyamán feltételezésünk szerint állandó e = 0,62 — az árvízi Iefolyási tényező A 7 ,= 100 évre és t D = 14 óra, ill. t D = 7 óra esőidőtartamra a (20) képlettel előállított két árhullámot a 7. ábra mutatja be. Mivel a két csúcsérték (2079 m 3/s ill. 2066 m 3/s) gyakorlatilag egyenértékű, közülük mértékadónak a jóval nagyobb víztömegű, tj)= 14 órás árhullámot fogadtuk el. A T = 500 éves árhullámot egyszerűen az utóbbi árhullám Q(t) ordinátáinak a isoolhoo = = 1,22 hányadossal való szorzásával állítottuk elő (7. ábra). Megjegyzem, hogy a tanfolyamon az árhullám-elő" állítás hidrológiai módszerei közül, a fentiekben alkalmazott izokrónamódszer mellett az egységárhullámképmódszert is részletesen oktatták, de az utóbbi módszert a hallgatócsoportonként kidolgozott tanulmányban nem kellett alkalmazni. Köszönetnyilvánítás Szerző ezúton mond köszönetet dr. Ing. Rafael Heras professzornak, a madridi XVII. Nemzetközi Altalános és Alkalmazott Hidrológiai Tanfolyam igazgatójának, Dr. Stelczer Károlynak, a VITUKI ny. főigazgatóhelyettesének és Dr. Starosolszky Ödönnek, a VITUKI Vízépítési Intézete igazgatójának, akiknek elsősorban köszönheti a tanfolyamon való részvétel lehetőségét. Irodalom Harros, R., Domokos, M. 1982.: Estudio hidrológico de la cuenca del Rio Segre. Partes I., II. y III. (Kézirat). XVII. Curso Inter nac.ional de H idrología General y Aplicada. Madrid, 1982. Dirrección General de Obras Hidráulicas et al., 1982: 0 5 10 15 20 25 t[h] 7. ábra. Az E.lll szelvény izokróna-módszerrel előállított mértékadó árhullámai
