Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)

5-6. szám - Goda László: A kutatás irányítása, tervezése és finanszírozása a vízgazdálkodásban – Vitairat

229 Vitairat: A kutatás irányítása, tervezése és finanszírozása a vízgazdálkodásban* (jodii László Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont 1095 Budapest, Kvassay út 1. Kivonat: A szerző a témakörben rendelkezésre álló anyagok alapján áttekinti és értékeli a kutatási tevékenység főbb meghatározóinak (irányítás, tervezés, finanszírozás) helyzetét a vízgazdálkodás területén 1952—87 között. A kutatásirányítás területén az ötvenes években az MTA — O VF közös irányítás volt jellemző. A későbbiek során — Tudománypolitikai Bizottság létrehozása után — az irányításban megerősödött az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság ós az Országos Vízügyi Hivatal szerepe. A hetvenes évektől kezdődően több kísérlet is történt a kutatásirányítás korszerűsítésére, bizottságok bevonásával. A vízgazdálkodási ágazat bővelkedik kutatási tervekben. A szerző összefoglalóan ismerteti az Országos Távlati Tudományos Kutatási Tervhez tartozó 8. főfeladat főbb jellemzőit az 1961—65, 1966—70 időszakot, az OVH ágazatfejlesztési célkitűzéseit (I960), a Vízügyi Ágazat Kutatási-Fejlesztósi Terveit (1971—85), a Tudományágazati kutatási tervet, majd a Vízgazdálkodási Kutatás-Fejlesztósi terveket (1978—90). A tanulmány elemzi az egyes tervek sorsát, megállapítva a tervek túlméretezettségét, a végrehajtás következetlenségét. A kutatások finanszírozását a szerző a vízgazdálkodási beruházások függvényében vizsgálja. Megállapítja, hogy a kutatási költség/beruházás mutató a hatvanas évek második felében bekövetkezett időleges emelkedésétől eltekintve fokozatosan csökken. A kutatásra fordítható kereteken belül — változatlan finanszírozási szint mellett — növekszik a műszaki fejlesztés aránya. A központi kutatási költségkeretek arányának csökkenése gyengíti a kutatási tevékenységre való ráhatást. Kulcsszavak: vízgazdálkodás, kutatásirányítás, kutatástervezós, kutatásfinanszírozás Három évtizede vagyok kapcsolatban a vízgazdálkodási tudományos kutatással. Tanúja voltam több nagy lélegzetű kutatási program indításának és idő előtti berekesztésének. Érzem és tapasztalom a kutatómunka folyamatos értékcsökkenését. Az említett jelenségek indítottak arra, hogy ha vázlatosan is, de összefoglaljam és közreadjam azt, ami ezen a területen történt az elmúlt három és fél évtized alatt. Teljességre nem törekedtem, a fő tendenciák bemutatására a vázlat is alkalmas. 1. Bevezetés A vízgazdálkodásra váró feladatokat kellően megalapozott, tudományosan alátámasztott módszerekkel lehet korszerűen megvalósítani. A célkitűzések valóra váltását csak kellő időben, eredményesen befejezett kutatások tudják segíteni. A népgazdasági elvárásoknak megfelelően a vízgazdálkodás feladatai és következésképpen a kutatómunka fő irányai is időről-időre változtak. így az ötvenes években az ország első átfogó hidrológiai-vízgazdálkodási feltárása volt a feladat, ezt a hatvanas években a mezőgazdasági vízhasznosítással összefüggő kutatások követték. Az 1965. évi dunai és az 1970. évi Tisza-völgyi árvizek után természetes volt az árvízvédelem fokozott fejlesztése, és az operetív árvédekezés hatékonyságára irányuló kutatások (vízrajzi előrejelzés) előretörése, majd a nyolcvanas években * A hozzászólásokat 1988. május 31-ig várjuk. mind erőteljesebbé váltak a vízellátással, csatornázással, a víz és a vízi környezet védelmével kapcsolatos kutatások. A kutatómunka intézményi feltételei az elmúlt évtizedek folyamán több esetben — esetenként kedvezőtlenül — változtak. Ennek ellenére a felszabadulás után eltelt időszakban a hazai hidrológiaivízgazdálkodási kutatás több jelentős — nemzetközileg is elismert —eredményt ért el. Különösen a következő területeken születtek jelentős eredmények: — a vízkészletek számbavételére és nyilvántartására vonatkozó módszerek fejlesztése, — a vízkészletgazdálkodás elméleti alapjainak kidolgozása, — a nagy vízügyi beruházások kialakítását elősegítő kisminta kísérletek, — víz- ós szennyvíztisztítási technológiák fejlesztése, — a balatoni vízvédelem koncepciójának kialakítása, — vízgazdálkodási ágazati döntéseket megalapozó kutatások (árvízvédelem, Dunántúli Középhegység problémái, GNV stb.) Az alap- és alapozó kutatások eredményei lehetőséget adtak egyes nemzetközi szervezetek (WMO, UNESCO, WHO, FAO) munkájába való bekapcsolódásra, illetve részükre történő munkavégzésre is(VITUKI, 1977). Az említett eredmények olyan körülmények között jöttek létre, .amelyek esetenként segítették, máskor gátolták a kutatómunka végzését. A kutatómunka hatékonyságát meghatározó számos